Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Az újabb látomás

A nagy ujjongó tömeg közepette láttam, hogy Harry elveszti az egyensúlyát és a földre zuhan. Ahogy utána akartam menni hogy megnézzem mi történt vele a lábaim elgyengültek és térdre estem.
Amikor egy pillanatra lehunytam a szemem láttam Sirius-t egy gömbökkel teli szobában és valaki kínozta őt. Valami jóslatot akart tőle, de ő nem adta neki oda.

Ahogy kicsit magamhoz tértem láttam, hogy Hermione mellettem guggol.
- Hogy vagy? Mi történt?
Egy pillanatra még mindig kissé kábultan körbenéztem a szemem összeakadt Harry-ével. Tudtam, hogy ő is azt látta amit én.
- Jól vagyok. - próbáltam magabiztosan felálni ami meglepően jól sikerült. Úgy látszik a gyengeség hamar elmúlt. - De azt hiszem Harry akar valami fontosat mondani.

)Időugrás(

A folyosón rohantunk négyen és Harry közben vadul magyarázott arról amit mindketten láttunk.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Mio.
- Hidd el így volt, én is láttam. Igaz én egyedül Sirius-t ismertem fel a látomásban.
- Ott volt az az ajtó. - vette vissza a szót Harry. - mindig is ismerős volt, csak nem tudtam honnan. Azt mondta Sirius, hogy Voldemort akar valamit ami legutóbb nem volt meg neki. A Minisztériumi Főosztályon van.
- Harry. - állt meg hirtelen Mione. - Figyelj! Mi van ha ez Voldemort trükkje? Ha csak oda akar csalni?
- Akkor mi van? Hagyjam, hogy megölje Sirius-t?

- Figyelj, én megértem. Tudom milyen aggódni egy hozzád nagyon közelállóért. Pláne ha nincs belőle sok. -tettem a vállára támogatóan a kezem. - De ha meg akarjuk menteni Sirius-t akkor kell valamilyen terv. Nem rohanhatunk oda csak úgy.
- Oké, hogy csináljuk? - nézett Harry-re Ron is.
- A Hop-hálozatot használjuk.
- Anélkül, hogy Umbrige észrevenné, hogyan? - kérdezte Hermione.
- Van egy amit nem figyeltet...
Láttam, hogy az irodája felé vettük az irányt. - Mond, hogy most nem oda megyünk ahová gondolom. Ez őrültség...
Az ajtó előtt Harry elmormolt egy gyors Alohomora-t mire az ajtó könnyen kinyithatóvá vált. A fiú pedig szinte berontott a helyiségbe.

Csak néhányszor jártam itt. Még mindig nagyon ízléstelen volt. Ne értsetek félre a macskák alapvetően nagyon édes állatok, de ez a szoba egyszerűen csak nem nézett ki jól.
- Ti értesítsétek a rendet! - mondta Harry.
- Várj, mi? - néztem rá értetlenül.
- Veled megyünk. - mondta ki Ron azt amire gondoltam.
- Igen. - értettem egyet.
- Túl veszélyes.
- Ideje felfognod, hogy ebbe mi is benne vagyunk. - mondta Mio is.
- Benne ám, nyakig! - hangzott mögülünk a sajnos már jól ismert idegesítő hang.

)Időugrás(

- Dubledore-hoz készültél igaz?
A kis helyiségben DS tagok és Umbrige segítői voltak.
Mindannyiunkra egy egy diák vigyázott így nem sok mindent tehettünk Harry-ért aki egy széken ült miközben a Rózsaszín rém kérdésekkel próbált információkat kiszedni belőle.
A vallatást egy rideg hang szakította meg.
- Hivatott igazgatónő.
- Piton, igen. Potter nem hajlandó beszélni így más módszerrel kell rávenni erre. Van itt Veritaszérum?
- Elfogyott a diákok kihallgatásakor. Az utolsót Miss Chang kapta.
- Ezt mondta ő is nekem. Épp beszélni akartam veletek erről. Mondtam hogy nem árulna el minket. Csak minden olyan gyorsan történt nem volt időm elmesélni. - súgtam oda Mio-nak.
- Ha csak nem akarja megmérgezni Potter-t, amit egyébként megértenék, akkor nem segíthetek.
- Elfogta Tapmancs-ot. - szólt utána a fiú. - Ott ahol el van rejtve.
Tapmancs... De ismerős ez a név. Ja persze Sirius-t hívták így.
Umbrige viszont a jelek szerint nem értette, persze honnan is értette volna. - Mi az a Tapmancs, mi van elrejtve? Miről beszél?
Ekkor Piton visszafordult és csak ennyit mondott:
- Fogalmam sincs. - majd távozott.

- Hát jó. Akkor a saját kezembe kell vennem a dolgokat. Mivel ez a minisztérium biztonságát veszélyezteti, nincs mit tenni. A Cruciatus-átok majd segít.
- Ezt nem teheti. - mondtam.
- Illegális. - egészített ki Mione.
- Ha Cornélius nem tudja, nem fáj neki.
Ezt nem tudom nézni... - fordultam el.
- Mondd el neki, Harry. - halottam meg a mellettem lévő lány hangját hirtelen.
- Mit is? - nézett érdeklődve Umbrige és egyébként én is.
- Ha te nem mondod el akkor én, hogy hol van.
- Mi hol van? - nézett rá türelmetlenül a nő.
- Dubledore titkos fegyvere.
Jaj Merlinre, kizárt, hogy elhiszi. Gondoltam magamban.

)Időugrás(

El se hiszem, hogy elhitte...
- Messze van még? - kérdezte Varangypofa.
- Hova is megyünk? - súgtam neki.
- Már nem. - válaszolt neki.
- Improvizálok.. - súgta vissza. - Jól eldugta, hogy ne találják meg a diákok. - váltott vissza normál hangerőre.
- Mit tervezel? - kérdezte most Harry halkan a lánytól.
- Rögtönöz. - válaszoltam helyette.
Mire Mio csak bólintott.
- Nos hol van ez a fegyver?
Ekkor láttam meg, hogy hol is vagyunk.
- Nem is létezik, igaz? Át akartatok verni engem, sőt, a minisztériumot.

Hangokat hallottunk, a közelben egy kentaurcsorda haladt el és láthatóan észrevettek minket.
- Semmi keresnivalótok itt, ez minisztériumi ügy.
Erre azok fegyvert fogtak rá.
- Tegyétek le a fegyvert!
Ekkor az egyik meglőtte őt mire a nő egy pálcasuhintással kivétte és visszatámadt egy kötőző átokkal ami folytogatni kezdte a szegény kentaurt.
Amíg Mio próbálta kiszabadítani a kötelek között vergődőt addig a háttérben megjelent Gróp és felkapta Varangypofát.
Ekkor végleg elszabadult a pokol ugyanis a feldühödött kentaurcsorda is támadásba lendült.
De sajnos szegény óriást kezdték el nyilazni.
Mione próbálta magyarázni nekik, hogy ne őt támadják. A probléma viszont végül megoldódott, ugyanis Gróp egyszerűen ledobta Umbrige-t a kentaurok közé.
Azok pedig elkezdték elhurcolni magukkal. Mire a nő Harry-hez kiabált, hogy mondja nekik, hogy nem tettem semmi rosszat, hogy jót akar.
- Sajnálom professzor, de hazudni bűn. - mondta Harry a kentaurok pedig magukkal hurcolták őt a rengetegbe.
- Na induljunk végre és mentsük meg Sirius-t. - néztem komolyan Harry-re.
Mire a fiú bólintott és elindultunk négyen kifelé az erdőből.

Tudom tudom. Megint irtó régen volt utoljára rész. De most itt van úgyhogy remélem tetszett. További jó olvasást.🥰🦎📚👋