Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Együtt

Láttam ahogy Harry bemegy a Tiltott Rengeteg-be.
Utána mentem, de egyelőre nem mentem oda hozzá.
Amikor elég közel értem hozzá láttam, hogy egy lánnyal beszélget, körülöttük pedig furcsa lények vannak.
A lány haja nem volt vörös. Valószínűleg nem volt ott a reggelin.

Egy kicsivel korábban.
Harry szemszöge:

Ahogy sétáltam a Rengeteg felé arra gondoltam, hogy mostanában olyan egyedül vagyok. Hirtelen azt láttam, hogy valami ló szerú szárnyas lény száll fel az erdőből.
Utána mentem és az erdőben egy szőke hajú lány ált mezítláb. Ahogy közelebb értem láttam, hogy Luna az.
- Szia Harry Potter. - mondta a lány.
- Szia Luna. Nem fázol? - kérdezem tőle, merthogy mezítláb volt.
- Egy kicsit, de sajnos rejtélyesen eltűnt a cipőm. Egyébként ugye tudod, hogy piros a hajad?
- Ha ott lettél volna a reggelinél akkor neked is az lenne. Emiatt ma nem is lesz tanítás.
- Á, értem.
- Egyébként mik ezek a lények?
- Tesztrálok. Csak azok látják őket akik már találkoztak a halállal. Sokan távol akarnak lenni tőlük, mert kicsit...
- Mások. Te hogy hogy látod?
- Anyukám. Igazán tehetséges boszorkány volt, de szeretett kísérletezni és az egyik rosszul sült el...
- Sajnálom. Nem kellett volna rákérdeznem.
- Hát igen, elég szomorú. De apám még él. És Harry, apámmal melletted állunk és tudjuk, hogy a minisztérium hazudik rólad és Dumbledore-ról.
- Talán ti vagytok az egyetlenek.
- Tudom én Voldemort helyében el akarnám hitetni veled, hogy egyedül vagy.
- Miért?
- Mert aki egyedül van az sokkal sebezhetőbb. Pedig hidd el nem vagy egyedül... A segítség néha közelebb van, mint gondolnád.
Majd sejtelmesen körbenézett. Utána odadobott egy darab húst az egyik tesztrálnak.
- Köszönöm a beszélgetést Luna. Én most visszamegyek.
- Viszlát Harry.

Anna szemszöge:

Láttam, hogy Harry elköszön a lánytól és elindul vissza. Basszus, észre fog venni és akkor magyarázkodhatok.
Gyorsan elszaladtam és reménykedtem, hogy nem vesz észre.
Majd amikor kiért az erdőből, odamentem hozzá úgy mint ha másfelől jöttem volna.
- Szia, épp téged kerestelek.
- Hát itt vagyok. Gyere menjünk vissza Ron-ékhoz.

A klubhelyiségben Ron és Hermione már vártak ránk.
- Gyertek, menjünk le a tóhoz. - szólt Mio.
- Oké.
- Rendben.
Ahogy a folyosón sétáltunk néhány kivételtől eltekintve (akik nem voltak ott a reggelin), mindenki vörös hajjal mászkált. Bárki bármit mond szerintem vicces volt.
Ahogy leültünk a tó melletti nagy fa alá Hermione megszólalt.
- Te voltál ugye? - nézett rám.
- Micsoda? - kérdezem ártatlanul, bár sejtem mire gondol.
Erre ő csak kicsit morcosan a hajára mutat.
- Najó, bevallom én voltam.
- Mii? - lepődött meg Ron. Valószínűleg eddigre ő volt az egyetlen kis csapatunkból aki nem jött rá.
- Kérlek mond, hogy nem leszünk ilyenek egész héten.
- Nyugi, délutánra elmúlik... Legkésőbb estére.
Ekkor Ginny és Ariel jöttek oda hozzánk.
- Képzeljétek, a mardekárosok közül szinte mindenki sapkában van. Még a kastélyon belül is. - mesélte nevetve Ginny.

A nap további részében a tó mellett beszélgettünk.
Ahogy sétáltunk vissza a vacsorához a hajunk már kezdte újra felvenni az eredeti színét. Mondjuk ez csak Harry-nel és Mio-nál jelentett nagy változást.
- Végre, azt hittem már örökre így maradok. - örült Hermione.
Ahogy besétáltunk a Nagyterembe láttuk, hogy Umbridge haja még mindig vörös. Erre ránéztem az ikrekre, mire ők csak vigyorognak. És még ők beszéltek arról, hogy ördögien mosolygok.
- Varangypofa hogy hogy még mindig vörös? - kérdezi Ron.
- Valószínűleg az ikrek egy kicsivel nagyobb adagot adtak neki. - mosolygok.
A rózsaszín rém a pódiumhoz sétált és el kezdett rikácsolni.
- Nem tudom kinek a műve volt ez, de ha kiderítem akkor súlyos következményekkel számolhat az illető. - majd vörös hajjal kirohant a teremből, mire mindenki őszintén nevetett. Még néhány tanár szája sarka is felfelé görbült még ha próbáltak is komoly arcot vágni.
Nap végén fölmentünk a klubhelyiségbe. A szobánkban még beszélgettünk egy kicsit.
- Sajnálhatod Anna, hogy olyan hamar kimentél. Látnod kellett volna Piton-t piros hajjal. Bár mintha némi elismerést is láttam volna a szemében. - mondta Ginny.
- Hát igen, ezt azért nem lehetett könnyű megcsinálni. - tette hozzá Ariel.
Erre Hermione-val sejtelmesen összemosolyogtunk. Egy kis idő múlva megszólaltam.
- Azt hiszem, hogy én lefekszem. Ti nem vagytok álmosak? - kérdeztem.
- De, szerintem is feküdjünk le. - értett egyet Ariel, majd körbenézett.
Két bólintást kapott, úgyhogy felváltva használtuk a fürdőt majd lefeküdtünk.

Valamikor éjszaka:
Anna szemszöge:

Valami nagyon furcsát álmodtam, de nem emlékszem, hogy mi volt. Ahogy fölébredtem láttam, hogy még éjszaka van. Nagyon fájt a homlokom.
Hirtelen nyilallt belém a felismerés. Mi van ha álmomban beütöttem a fejem? Mi van ha vérzik a fejem? Bepánikoltam. Gyorsan kirohantam a fürdőbe felkapcsoltam a lámpát és becsuktam az ajtót. Ilyedten szaladtam a tükörhöz.
Meglepődve tapasztaltam viszont, hogy semmi sérülés nincs a fejemen.
Olyan érzés volt mintha valami karcolás lenne rajtam és az sajogna.
Mivel nem tudtam mit tenni így visszafeküdtem. Sok forgolódás után végül sikerült elaludnom.