Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Roxmorts

Reggel korán keltem. A izgatottság kiugrasztott az ágyból. Ma végre láthatom a Roxmorts-ot. Tudom, hogy nem a varázslóvilág legkülönlegesebb helye, de akkor is várom.
Mivel hétvége volt nem kellett talárt venni, ezért felvettem azt a pulóvert amit még Elsától kaptam születésnapunkra. Mindketten adtunk egy pulóvert a másiknak. Az enyém egy kék színű hópehely mintás. Elsáé pedig zöld napraforgó mintával. Egyértelműen Elsára emlékeztet. Ezért is szeretem ezt a ruhát. Szóval erre esett a választásom meg egy farmerra. Úgy döntöttem, hogy nem ébresztem fel a többieket, hiszen hétvége volt. Had aludjanak. Viszont várni nem akartam amíg fölébrednek így elindultam reggelizni.
Út közben rájöttem, hogy még nincs reggeli, mert túl korán van. Komolyan ez már a második alkalom, hogy elindultam valahova aztán rájöttem, hogy nem tudom megcsinálni amit terveztem. Ugyan senki nem látott meg mégis kínosnak éreztem volna visszamenni, úgyhogy csak elindultam a folyosón.

Harry szemszöge

Kora reggel volt. Még nem volt reggeli. Leültem az egyik kanapéra. Szemben a kandallóval. Ha valaki a szobák felől jött akkor pont nem vett észre. Bár ilyen korai időben senki sem szokott még fölkelni. A tűz már szinte csak parázslott. Ahogy néztem az apró lángokat hirtelen meghallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Gyorsan előrehajoltam, bárki is az, ne vegye észre a fejemet. Bár bevallom kicsit kíváncsi lettem ki lehet az ilyen korai órákban. Amikor meghallottam, hogy kilépett a folyosóra halkan felálltam a helyemről és utána indultam.
Mostanában enyhén szólva nem alszom valami jól, de másnak nem tudom mi oka lenne ilyenkor fönt lenni. Ahogy kiléptem a klubhelyiségből megláttam a folyosón sétáló Annát. Nem tudtam, hogy odamenjek-e hozzá. Lehet, hogy azért van itt ilyen korai időszakban, mert egyedül akar lenni. Végül mégis úgy döntöttem, hogy odamegyek.
Amikor már közel voltam akkor megszólítottam.

Anna szemszöge

- Hé, Anna. Szia. - szólt mögülem egy ismerős hang.
Ahogy hátrafordultam láttam, hogy Harry az.
- Á, szia Harry. Jó, hogy jössz, fogalmam sincs mit csináljak. Túl korán kidobott az ágy.
- Hasonló. - mondta, de úgy éreztem, hogy titkol valamit. Viszont nem akartam firtatni. Majd elmondja ha akarja.
- Esetleg van kedved kijönni a tó mellé beszélgetni. Amíg nem kezdődik a reggeli. - kérdezte.
- Persze. Jó ötlet. - mosolyogtam és elindultunk a tóhoz.
Leültünk az egyik fa árnyékába és elkezdtünk beszélgetni. Igazából Harry nagyon jó társaság és azt vettem észre, hogy a szokásosnál jobb kedve van. Mostanában néhány alkalom kivételével mindig olyan szomorkás volt. Tudtam, hogy nem ilyen. Ugyan csak egy kis ideje ismerem, de a többiek elmondása alapján nem ilyen. Most viszont megláttam az igazi Harry-t. Talán sikerült egy kis időre elfeledtettnem vele a problémáit. A fiú arról is mesélt, hogy milyen volt neki először lemenni a Roxmorts-ba. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy mennyire eltelt az idő.
- Basszus Harry, a többiek nem is tudják, hogy hol vagyunk. Te szóltál valakinek, hogy elmész?
- Öö... nem. De még mind aludtak amikor kimentem a szobából.
- Nálam is ugyanez. Gyere siessünk. Már biztos aggódnak... Főleg Mio.
Gyorsan elindultunk a Nagyterem felé. A szememmel kerestem a többieket. Meg is találtam őket. Mio éppen valamit nagyon magyarázott Ron-nak.
Oda is mentünk hozzájuk. Ekkor Ginny megszólalt.
- Látod, mondtam, hogy együtt vannak valahol.
- Bocsi, hogy nem szóltunk, még mind aludtatok.
- Oké, koránkelők, egyetek ti is aztán irány a Roxmorts.
Leültem Ariel és Ginny közé Harry pedig Ron mellé.

Amikor befejeztük az evést elindultunk a faluba. Megmutattam Mcgalagony-nak a papíromat, hogy van engedélyem lemenni, majd csatlakoztam a többiekhez.
A falu mesébe illő volt. Megálltam egy kicsit körülnézni.
Hirtelen valaki megérintette a vállamat.
- Gyere, van még bőven mit megbámulni. A többiek már előrébb vannak. - mondta Harry.
És tényleg. Amíg nézelődtem, addig a többiek már elmentek.
- Igen, bocsi...
- Semmi baj. Ez normális reakció. - neveti el magát.
- Egyébként megsúgom, hogy most lesz Hermione születésnapja, úgy vehetsz neki valamit itt a faluban.
- Ó, köszi, hogy szóltál.
- Na gyere megmutatok néhány helyet, amíg azt várjuk, hogy észrevegyék, hogy nem vagyunk ott. - mondta majd beinvitált egy boltba ami tele volt mindenféle édességgel.

Hermione szemszöge

Épp sétáltunk és nagyban ecseteltem a holnapi találkozóval kapcsolatos ötleteimet amikor észrevettem...
- Hol van Harry és Anna?
- Merlinre, már megint eltűntek? - rázta a fejét bosszúsan Ginny aki az előbb még lelkesen mutogatott valamit Ariel-nek.
- Nekem egyszer volt egy macskám aki mindig elveszett, úgyhogy raktam rá nyomkövető bűbájt. Alkalmazhatnánk ezt Annáéknál is. - mondta és próbált komoly arcot vágni, de látszott rajta, hogy mindjárt kibuggyan belőle a nevetés. Ezután Ginny elnevette magát mire Ariel sem bírta tovább és a végén már mind nevettünk.
Valószínűleg mindenki hülyének nézett minket ahogy az út közepén állunk és nevetünk, de nem nagyon érdekelt minket.
- Nade viccen kívül, tényleg meg kéne találni őket. - szólalt meg elsőként Ginny.
- Nem olyan nagy ez a hely, csak meglesznek. - kezdek el nézelődni.
- Tudom, hogy rólam gondoljátok, hogy sokszor jár az eszem a kaján,...
- Jogosan. - mondtuk egyszerre Ginny-vel.
- ...de szerintem Harry-nek is a Mézesfalás jutott elsőnek eszébe, hogy megmutassa Annának.
- Hát akkor menjünk. Egy próbát megér. - indultam el, a többiek pedig jöttek utánam.