Az Üveghegyen is túl /Harry Potter ff./

Különös álom

Egy nagyon érdekes álomban voltam. Nem a saját alakomban voltam hanem egy kígyóéban. Egy nevet hallottam. Harry. Olyan volt mintha engem szólítana, de azt még álmomban is tudtam, hogy ő nem én vagyok. Hirtelen egy teremben voltam, tele volt polcokkal. A polcokon gömbök voltak. Majd a kígyó megtámadta a vörös hajú varázslót.

Hirtelen felébredtem. A férfi, felismertem. Ginny-ék apja. Láttam egy családi fotójukon. Ez csak álom, ugye?
Azért odamentem Mio-hoz.
- Mio, ébredj!
- Máris reggel van? - hugyorgott.
- Nem. Figyelj, tudom, hogy hülyén hangzik, de nagyon különöset álmodtam. És tudom, hogy hihetetlen, de érzem, hogy nem csak egy álom volt.
Elmondtam neki az egész álmomat.
- Tudod mit? Keressük meg McGalagony-t. Hátha ő tudja mit tegyünk.
- Oké, köszönöm, hogy hiszel nekem Mio.
- Erre valók a barátok.

Harry szemszöge:

Rohantunk Dumbledore irodája felé amikor hirtelen Mio és Anna jött velünk szembe.
- Maguk mit csinálnak itt ilyenkor? - nézett rájuk idegesen a tanárnő.
- Annának nagyon furcsa álma volt. Mr. Weasley volt benne.
- Az nem lehet... Egy kígyó volt benne?
- Igen. - bólintott Anna. - De honnan tudod?
- Ms. Granger maga keltse fel Ms. Weasley. Mr. Weasley pedig menjen és keltse fel a bátyjait. Ms. Arendelle maga jöjjön velünk. Dumbledore irodájába jöjjenek majd.
Két barátom gyorsan visszaindult a klubhelyiségbe. Mi pedig folytattuk az utunkat az igazgató irodájába.
- Mondja kisasszony, pontosan mit álmodott?
Anna olyan részletességgel mesélte el az álmomat, mintha ott lett volna velem.
- Tanárnő ez, hogy lehetséges? - néztem rá.
- Nem tudom. Talán Dumbledore professzor tudni fogja.
Bekopogtunk az iroda ajtaján majd beléptünk.

-)Időugrás(-

Anna szemszöge:

- Álmotokban ott álltatok az áldozat mellett vagy felülről néztétek? - kérdezte Dumbledore.
- Egyik sem, olyan volt mintha...
- Nem Harry mellett voltam olyan volt mintha Harry álmát álmodtam volna. Mintha az ő helyében lettem volna.
- Mondja meg professzor, mi történik velem? És ennek az egésznek mi köze van Annához? - Harry feldúlt volt. A professzor viszont épp egy festménnyel beszélt.
- Uram! - szólt Harry megint.
Ekkor egy másik festmény szólt, hogy Mr. Weasley nagyon megsérült, de túléli. És a Weasley-k mennek valami Grimmauld téri házba, zsupszkulccsal.
- Nézzen rám. - kiáltott hirtelen Harry.
Erre hirtelen csönd lett. - Mi történik velem és mi van Annával?
- Hivatott igazgató úr. - jelent meg a semmiből Piton professzor.
- Perselus, nem várhatunk reggelig sem.
- És mi van velem? - találtam meg újra a hangom.
- Perselus, vigye magával Harry-t a többiek menjenek. Arendelle kisasszony maga még maradjon egy kicsit.
A terem gyorsan kiürült.
- Mondja Kisasszony, történt már hasonló közös álmodás korábban.
- Nem tudom. Bár mostanában sok furcsa álmom volt. Egy részére nem is emlékszem. Viszont azt nem tudom, hogy akkor Harry is azt álmodta e.
- Történt valami ami miatt ez a kapcsolat létrejöhetett maguk között?
Eszembe jutott amikor anno megérintettem véletlenül Harry sebhelyét még az év eleje felé. De jelentéktelennek találtam, biztos nincs köze ehhez. Amúgy is lehet, hogy csak beképzeltem.
- Nem, nem rémlik ilyesmi.
Ekkor úgy nézett rám mintha tudná, hogy nem mondtam el mindent, de utána csak ennyit szólt:
- Nos, egyenlőre csak annyit tudunk, hogy Harry és Voldemort között valamiféle kapcsolat van. És mivel Harry és maga között is, lehet, hogy maga is veszélyben van. Így Piton professzort megkértem arra, hogy okklumenciát tanítson Harry-nek. Remélhetőleg ha Harry ki tudja védeni, hogy Voldemort a gondolataiba férkőzzön akkor többé maga sem lesz veszélyben. Addig viszont jó lenne, ha a Főnix rendjének főhadiszállásán töltenék a nővérével a karácsonyt.
- A hol?
- Azt hiszem néhány dologba be kell önt és a későbbiekben a nővérét is avatnunk.

-)Időugrás(-

A nővéremnek mindent elmondtam a Főnix rendjéről amit megtudtam. Illetve a furcsa álmomról is beszéltem neki.
A megadott címre érve bekopogtunk az ajtón mire Molly nyitott ajtót.
- Gyertek csak be. A többiek már az ebédlő asztalnál ülnek. Nem sokára kibontjuk az ajándékokat.
Amikor belépetünk a helyiségbe Mio rögtön észrevett minket és megölelt.
- De jó, végre itt vagytok. Már vártunk titeket.
Amikor leültünk megjött Molly Mr. Weasley-vel.
- Figyelem, megjött apa. - erre mindenki tapsolt. - Na üljetek le. Jönnek az ajándékok.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam mivel olyan sok esemény miatt elfelejtettem ajándékot venni.
- Tudom min gondolkozol, de helyetted is gondolkodtam. Emlékszem amikor mondtad, hogy milyen izgatottak voltak a többiek amikor a világítós nyalóka hallatán. - mondta majd a táskájából egy doboznyi adagok húzott ki a nővérem.
- Elsa, mit is kezdenék nélküled? - mosolyogtam rá.
- Valószínűleg nem sokat. De az érzés kölcsönös.
- Drágáim, mivel későn tudtam meg, hogy ti is karácsonyoztok ezért nektek nem tudtam pulóvert csinálni. Viszont csináltam nektek egy egy sálat. - mondta Mrs. Weasley, majd a kezünkbe nyomott egy piros és egy zöld sálat.
- Köszönjük. - mondtuk szinte egyszerre.
- Mivel mi sem tudtuk, hogy itt leszünk ezért nincs mindenkinek külön ajándékunk, de ezzel készültünk nektek. - raktam le a dobozt középre.
- Mio, és a Weasley gyerekek a dobozra néztek.
- Ez mi? - kérdezte Fred.
- Ez az amire gondolok? - kérdezte Ginny.
- Hát nem tudom mire gondolsz, de valószínűleg igen. - mosolyogtam.
- Bontsuk ki. - mondta Ron.
- Valaki felvilágosítana minket is? - szólt George.
- Próbáljátok ki nyújtottam nekik oda egy-egy nyalókát.
Hirtelen mindenki nyelve aki kipróbálta világítani kezdett.
Láttam, hogy Harry bejön a szobába. Már épp kérdezni is akartam, hogy hol lehet. Molly rögtön oda is ment, hogy odaadja neki az ajándékát.
Az ajtóban egy hosszú hajú férfi állt. Nem voltam biztos benne, hogy ki lehet. Talán ő lehet... Hogy is hívták, á megvan Sirius.
Boldognak tűnt látszott közte és Harry között lévő kapcsolat.
... Tósztot. - szólt Mr. Weasley. - Harry Potter-re, aki nélkül most nem lehetnék itt.
- És Annára. Aki szintén segített abban, hogy Mr. Weasley most itt lehessen. - mosolygott rám.
- Akkor hát Harry-re és Annára.
Erre mindenki megemelte a poharát.

Ennyi lett volna ez a részt. Mivel ez még valamennyire karácsonyi így nem akartam annyira húzni az időt a kirakásával. Persze már így is jóval karácsony után vagyunk, de azt hiszem azért ez nem zavaró. Továbbra sem tudom, hogy mikor jön a kövi rész, mert nem sokára vége a szünetnek és utána újra tanulni kell. 😒
Viszont óriási bejelentésem van. Az összmegtekintés meghaladta a 600-at nemrégiben.🎉🎉🎉
Tudom ez másoknak nem biztos, hogy olyan sok, de én nagyon örülök, hogy ennyien olvastátok a sztorim. És külön köszönet azoknak is akik a nagy kihagyásom után is újra folytatják a könyvem olvasását. Meg persze az újonnan idetévedőket is üdvözlöm.👋
További jó olvasást.📚❤️😊