✅Pills. [BangChan ff]✅

Antidepresszáns - 4. rész

Másnap reggel sokkal kipihentebben ébredtem mint szoktam. Mit tesz az emberrel, ha olyan mellett alszik akit szeret... Szemeimet még szinte ki sem nyitottam, de oldalra fordulva Bangchan keresésébe kezdtem, akit természetesen nem találtam sehol.
-Channie? Itthon vagy? - kiabáltam hangosan, hátha csak a fürdőben piszmog, vagy esetleg a konyhában, de nem kaptam választ és neszeket sem hallottam. A lakás az én jelenlétemet leszámítva teljesen üres volt. - Ahh faszom, remek... Pedig azt hittem melletted fogok ébredni végre - morgolódtam álmosan.

Meglepőmódon egy  pillanatra sem futott át az agyamon az a gondolat, hogy mi van ha megint elhagyott...?

Nagyot nyújtózva felültem az ágyban és ösztönösen az éjjeli szekrényemre néztem, amin egy bögre kávé és egy levélke pihent.
"Jó reggelt baba. Leugrottam reggeliért, sietek vissza!" - olvastam el  a cetlit és ajkaim rögtön a fülemig értek. - Bíztam benned baby - suttogtam magam elé, majd a bolyhos mamuszba és köntösömbe belebújva kicsoszogtam a konyhába. Ötletem sem volt, hogy milyen reggelit szándékozott hozni az uraság, ezért csak két tányért, majd két poharat készítettem elő, amiket csurig töltöttem narancslével.

Az ablakpárkányra felhuppanva az ajkaim közé vettem egy szál cigarettát és a Chan által készített kávét kortyolgatva próbáltam meg életet lehelni az agyamba. Reggel általában nehezen indulnak be a fogaskerekeim, de a koffein jó megoldás erre.

Elmerengve bámultam Szöul utcáit az ablakomon keresztül,  amikor a bejárati ajtó halk nyitódására kaptam fel a fejemet. Szinte hangtalanul lemásztam a párkányról, a pultra helyeztem a bögrémet és kiosontam az előszobába.
-Buu~ - ugrottam nevetve az épp betoppanó idol elé, aki tettemre sikítva ugrott meg.
-Ooo baszdmeg - kapott a szívéhez, majd végül ő is elröhögte magát. - Ne haragudj édesem, de a szívinfarktust hoztad rám.
-Csak tán nem rossz a lelkiismereted? - húzogattam fel a szemöldökömet játékosan és lábujjhegyen pipiskedve próbáltam meg belesni Chris háta mögé. - Mit rejtegetsz a kezeidben? - kíváncsiskodtam, mire a fiú lágyan elmosolyodott.
-Csukd be a szemed Melody - kérte szelíden, én pedig alaptermészetemet meghazudtolva azonnal szót fogadtam neki.

A kezemben hirtelen egy nem túl nehéz, de nem is könnyű csomag landolt. A tapintása alapján elég sok minden lehetett volna, de aztán megcsapott az a jellegzetes illat.
-Ezek... Ibolyák? - kérdeztem, majd azon nyomban kinyitottam a szemem. Arcomon ezer wattos vigyor terült el és mélyeket szippantottam a színpompás kis virágokból.
-Bizony - bólintott Chan és közelebb lépve hozzám megcsípte az arcomat. - Nem most akartam odaadni, hanem a randink végén, de hát valakinek el kellett rontania a meglepetést...

-Milyen randi? - kaptam rá azonnal a tekintetem reménykedve.
-Semmi extra - vonta meg a vállát az idol. - Csak arra gondoltam, hogy nyakig maszkban és kapucniban sétálhatnánk egy jó nagyot, miközben az összes utunkba kerülő street food-osnál megállunk enni - vázolta fel a terveit. - Utána pedig elmehetnénk bulizni egyet, ha van kedved. Ismerek egy nagyon VIP klubbot, ahol diszkréten kezelik az ilyeneket, szóval 0 a lebukás esélye - mosolyodott el a végére.
-Ez nagyon jól hangzik - lelkesültem fel. - Naná, hogy benne vagyok! - feleltem és sarkon fordulva a konyhába mentem, hogy valami napfényes helyre rakjam az ibolyákkal teli cserepet.

-Tudod mit jelképeznek az ibolyák? - kérdezte titokzatosan Bangchan, majd hátulról átölelte a derekam és a fülembe suttogott.
-Ennek még soha sem néztem utána - vallottam be, miközben egy kis pohárba friss hideg vizet töltöttem és megöntöztem a növénykéket. Chan lágyan ringatózni kezdett velem, miközben állát a vállamon pihentetve nézte, hogy mit ügyködök. 
-Ha valakitől ilyen virágot kapsz, az azt jelenti, hogy a személy nagyon visszafogott és óvatos még kapcsolatot illetően, de a másik fél hűségét jutalmazza vele - magyarázta az idol, majd lassan szembe fordított magával. - A fehér ibolya a boldogságot és a megújulást szimbolizálja, a kék pedig a hálát - mosolyodott el szégyenlősen. A szemeim azonnal könnybe lábadtak amint realizáltam, hogy mit szeretett volna szimbolizálni a virágokkal és karjaimat a nyaka köré kulcsolva öleltem őt magamhoz.