✅Pills. [BangChan ff]✅

Nyugtató 4. rész.

-Szóval azt akarod nekem bemesélni, hogy egy pasival voltál az este - vigyorgott rám Bailey, majd hitetlenkedve megrázta a fejét. - Ez annyira nem vall rád.
-Miért? Mi olyan furcsa ebben? Nem csajokat szoktam hazahozni - vontam meg könnyedén a vállam. Egy bögre kávét nyomtam a legjobb barátnőm kezébe és felültem a konyhapultra.
-Épp ez az... - húzta oldalra a száját. - Te senkit nem szoktál hazahozni.
-Az emberek változnak - néztem rá komolyan és nagyot kortyoltam a saját feketémből.
-De nem az olyanok mint te - mondta csendesen Bailey.
-Miért milyen vagyok? - húztam fel kérdőn a szemöldököm. Barátnőm édesen felnevetett és végül csak annyit mondott, hogy...
-Reménytelenül romantikus.

Nem álltam le vitatkozni, tulajdonképpen igaza volt. Bár a legtöbb ember mást szokott rám mondani mint pl idióta, gyerekes, naiv kislány... De Bailey sose bántana engem, se szavakkal, se tettekkel. Dühösen kifújtam a levegőt, lemásztam a pultról és inkább neki álltam mosogatni.
-Hát az az este most még is így alakult - morogtam a bajszom alatt. Legszívesebben megpofoztam volna magam amiért hazudtam a másik felemnek, de megakartam őt kímélni. Van elég baja... Nem akartam, hogy még miattam is aggódjon.
-És mikor szedted össze a lovagot? Azt ne mondd, hogy a klubban... - faggatózott Bailey.
-Miután letettük a telefont - kezdtem bele a mesélésbe, de elcsuklott a hangom.

Képtelen voltam folytatni... Csak néztem a víztől és habtól csöpögő kezeimet, miközben gépies mozdulatokkal csináltam tovább a mosogatást. Bailey is érezte, hogy valami nem oké, túl jól ismert már. Rengeteg év volt a hátunk mögött és olyan szinten volt már a kapcsolatunk, hogy egy lélegzetvételből tudtuk, hogy mit gondol, érez a másik. Mögém lépett és hanyagul átölelte a vállaimat, majd a fejét az enyémre hajtotta. Picit ringatott, mint egy gyermeket majd kivette a kezemből a szivacsot.
-Ezt átveszem, oké? Te pedig inkább igyál még egy kávét és szívj el cigit - mondta anyáskodó hangnemben. Nem voltam a saját ellenségem, így azonnal szót fogadtam neki.
-Köszönöm - mosolyodtam el hálásan.

-Nem fogom erőltetni a témát - szólalt meg csendesen Bailey. - De akkor ez ezek szerint nem egy komoly valami. - Szavai inkább kijelentésnek hangzottak, mint kérdésnek és ezért válasz nélkül  hagytam. Lopva a szárítóra pillantottam, amin ott pihent Chan pulcsija és automatikusan elmosolyodtam. Szerencsétlenségemre Bailey pont hátra fordult és végig nézte a jelenetet. - TUDTAM, HOGY NEM LÁTTAM MÉG EDDIG EZT A HOODIET - kiáltott fel diadalittasan, amit nem bírtam megállni röhögés nélkül.
-Igen Mrs. Colombo... Most lebuktam. - Felálltam és lassan a pulcsihoz léptem, majd az orromhoz emeltem. Nyoma sem volt már a fiú illatának... Vajon visszajön érte?

-Szerinted csalinak hagyta itt, hogy legyen indoka az újra találkozásra? - kérdezte Bailey, miközben megtörölte a kezét, majd leült velem szemben.
-Kettőt és könnyebbet... Bár egy felnőtt férfi szerintem nem játszmázna ilyenekkel - adtam hangot a gondolataimnak. - Úgy gondolom van annyira érett, hogy ha valóban szeretne újra látni akkor azt közölte volna. Számot cseréltünk volna, vagy nem tudom - vontam meg a vállam és próbáltam nem csalódott arcot vágni. Örültem volna, ha ez megtörténik és nem azért mert Bangchanról van szó. Érdekes személynek tartottam őt, akiről úgy gondoltam jól kijönnénk, de sajnos sosem tudom meg, hogy jó-e a feltételezésem. Ő egy idol, én meg csak egy fan a sok millió közül.

Gondoltaimba merülve a hűtőhöz léptem egy kis fagyi után kutatva. Bailey a telefonját nyomkodta és mikor oda pillantottam a legkevésbé sem voltam meglepve, hogy dolgozott. Sokszor még akkor sem tud kikapcsolni ha szabad napja van, mindig csinálnia kell valamit.
-Segítesz elpusztítani? - dobtam le egy vödör jeges finomságot a barátnőm elé, aki rögtön kikapta a kezemből a felé nyújtott kiskanalat.
-Olyan felesleges kérdéseid vannak időnként - vigyorgott teli szájjal és lelkesen neki látott a fagyi eltüntetésének. Magamat mentás-csokis finomsággal kényeztettem, amit beteg mód imádtam. Ha csak egy doboz ilyen fagyi lenne a boltban és más megakarná venni előlem, hát komolyan képes lennék megverekedni érte.
-És nektek, hogy telt az estétek? - kérdeztem majd...