✅Pills. [BangChan ff]✅

Antidepresszáns - 1. rész

-Ne haragudj, de szerintem agyamra ment a sok bogyó amit szedek és a fű - nevettem fel hisztérikusan. - Mintha azt mondtad volna, hogy szükségetek lenne a segítségemre... Főleg Bangchannak - néztem egyenesen az idol szemeibe.
-Igen, pontosan ezt mondtam - bólintott Minho, majd kissé közelebb hajolt hozzám,már amennyire az asztal engedte. - Nézd, Melody...
-Hogy van képed? - sziszegtem vészjóslóan, mint egy támadásra kész vipera.

-Én tudom, hogy... - kezdett mentegetőzni a fiú, de ismét a szavába vágtam.
-Nem Minho, kibaszottul nem tudsz te semmit! - csattantam fel. - Mindannyian a kapcsolatunk ellen voltatok, alig randiztunk 4 hónapja mikor ti már gőz erőkkel azon munkálkodtatok, hogy szét szedjetek minket - mondtam dühösen és a hangerőm akaratom ellenére automatikusan emelkedni kezdett. Azt hittem Lee Know, majd visszaordibál, flegmázni kezd, vagy valami hasonló, de a legkevésbé sem olyan reakciót kaptam tőle, mint amire számítottam.
-Azt hittük így lesz a legjobb - szegte le a fejét és zavarában az ujjait piszkálgatta.
-De kinek bassza meg?! - kérdeztem szinte ordítva.
-Neked. - És ezzel az egy szóval sikeresen belém fagyasztotta a többi mondandómat.

Mintha gyomorszájon rúgtak volna, olyan hatással volt rám amit Minho mondott. Éreztem, ahogy az elfojtott sírás kapargatni kezdte a torkomat, de nem engedhettem meg magamnak az elgyengülés luxusát, pedig legszívesebben ordítottam volna...

-Oké - fújtam ki reszketegen a tüdőmbe rekedt levegőt. - Most kapsz egyetlen egy esélyt, hogy elmondd miért gondoltátok így és ennek fényében miért kell most még is az én segítségem - mondtam ellentmondást nem tűrően. - Nem akarok semmilyen mellé beszélést, vagy klisés sallangot, szóval jól gondold át, hogy mit mondasz!
-Köszönöm - derült fel az arca, én pedig szívem szerint behúztam volna neki egyet.

-Mint már te is észrevetted Channak problémái vannak bizonyos szerekkel és ez nem új keletű probléma - sóhajtott gondterhelten. - Mikor csak cigizett és nyugtatókat szedett még nem rezeltünk be annyira, ebben az iparban ez nem annyira meglepő... De aztán szépen lassan jött a többi - húzta oldalra  keserűen a száját az emlék hatására. - A marihuánára bár nem szokott rá, de lelkes fogyasztója lett, amivel nem lett volna gond, ha otthon csinálta volna elalváskor és nem mondjuk egy interjú előtt. - Minho hangja megremegett és egy pillanatra megsajnáltam a fiút, de próbáltam elnyomni az empatikus oldalam. - Amikor sokáig nem jutott hozzá nem volt gond, mármint nem voltak elvonási tünetek vagy ilyesmi, de aztán jött a "tündérpor" - csóválta meg a fejét rosszallóan.
-Gondolom akkor ezzel kapcsolatban nekem is hazudott,  hogy hányszor csinálta eddig életében - bukott ki belőlem a fájdalmas gondolat.
-Egészen biztosan - mosolyodott el keserűen az idol.

-Szóval az már neccesebb volt, de még mindig nem mondhattuk függőnek - folytatta a mondandóját Lee Know, majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. - Aztán egyszer csak megjelentél az életében te és lett még egy ember akiért aggódhattunk.
-Hogy oda ne rohanjak... - forgattam meg a szemeimet flegmán.
-Nem viccelek Melody - fintorodott el Lee Know. - Láthatóan te is egy függésre hajlamos instabil személy vagy és... - Rövid ideig elgondolkozott, mintha nem lett volna biztos abban, hogy kiakarja-e mondani a szavakat, de végül folytatta. - A balfasz közbeavatkozásaink mind amiatt voltak, mert féltünk, hogy hyung téged is magával ránt a mélybe, de aztán nem így történt - tette hozzá csendesen.

-Minho én ebből egy szót sem értek - pislogtam rá nagy szemekkel. - Mi az összefüggés?
-Mióta nem vagy az életében erős gyógyszerfüggő lett - mondta  ki könnyedén a szavakat, de a szemében láttam, hogy mennyire gyötrődik ő is. Egy hang sem jött ki a torkomon és tányér méretű  szemekkel magam elé meredve próbáltam meg feldolgozni az információt.