✅Pills. [BangChan ff]✅

Altató. (Epilógus)

Sziasztok kedves olvasók! 💕

Először is szeretném nektek megköszönni a 6.1K megtekintést és 745 csillagot. Nagyon hálás vagyok nektek, amiért már ennyien olvastátok a könyvem és remélem nem vesztettétek el az érdeklődéseteket iránta! 🥰 Sajnos egy kisebb szünetre volt szükségem, de most már itt vagyok frissen fitten és ha minden a tervek szerint halad, áprilisban már be is fejeződik a könyv. 😁

Másodszor pedig szeretnék mindenki figyelmeztetni, hogy a történet most fogja elveszíteni a habos-babos fanfici mivoltát és sokkal komolyabb, keményebb témájú lesz, mint eddig. Spoilerezni nem szeretnék, de annyit azért elárulok, hogy NEM sad end lesz, tehát senki nem fog verekedni, meghalni, megölni valakit. 🤫

Szeretettel: Raven. 💜

Azt mondják az emberek, hogy úgy szép az élet ha zajlik. Nos ezzel azért jelen helyzetemben vitába szállnék... Tudtam, hogy nem lesz az élet egyszerű egy idol párjaként és kevés időt tudunk együtt tölteni, de az utóbbi hetekben annyi munkánk lett, hogy  levegőt  alig tudunk venni. Bár én még könnyebb helyzetben voltam az otthoni melómmal, de ez sem volt leány álom... Chanról meg ne is beszéljünk. Életem értelme olyan kimerült és ingerült volt, hogy attól féltem bármelyik pillanatban összeeshet, vagy felrobbanhat, ezért köteleztem magunkat arra, hogy vegyünk ki végre egy szabad napot.

A terv az volt, hogy minden egyes percet gusztustalanul összenőve együtt fogunk tölteni és remekül alakult minden. Reggel nyolc óra után magamtól keltem fel és már ez bőven elég volt a jó kedvhez, hogy nem az ébresztőm vinnyogására riadtam fel. Bangchan még halkan szuszogva feküdt a mellkasomon, göndör fürtjei az arcát keresztezték, amiket óvatosan odébb söpörtem. Ujjaimmal finoman selymes tincsei közé túrtam, mire kissé morgolódva mocorogni kezdett, majd fejét végül a hasamba fúrta.
-Jó reggelt gyönyörűm - motyogta álmos hangon.
-Neked is édesem - feleltem szinte suttogva és egyik kezemmel megállás nélkül hol a hátát, hol pedig a fejét cirógattam.

Channie olyan hirtelen ült fel és mászott fölém, hogy egy meglepődött sikkantás hagyta el a számat, amin ő természetesen roppant jól szórakozott. Dühösen megcsaptam a vállát, majd egy pillanattal később a nyakába csimpaszkodva húztam le magamhoz egy heves csókra és vettem birtokba az ajkait. Nyelvét azonnal áttolta a számba és már haladtunk is volna tovább... Ha nem csörrent volna meg váratlanul a mobilja.

-A kurva életbe - morrant fel, majd ingerülten felvette a telefont. - Mit akarsz? - szólt bele nem túl kedvesen, mire a szemeim tányér méretűre nőttek. Nem tudtam ki van a vonal másik végén, de Bangchannak sosem volt szokása így beszélni senkivel, sőt... - Jól van, ne magyarázkodj! Fél órán belül ott vagyok - fújtatott, mint egy felbőszült bika, majd olyan erővel tette vissza a készüléket az éjjeli szekrényre, hogy attól féltem kettétört.
-Minden rendben...? - kérdeztem óvatosan, mire nem válaszolt semmit. Fejét a nyakamba fúrta és egyik kezével az oldalamba markolt, de olyan erővel, hogy fájdalmasan felnyögtem. Ennek hallatán elengedett és valami bocsánatkérés félét motyogott a fülembe, de éreztem, hogy egész testében remegett. Máskor is láttam már fáradtnak, dühösnek, ingerültnek, de ez most valahogy más volt... Egyenesen ijesztő.