✅Pills. [BangChan ff]✅

Altató 4. rész.

Tudjátok, hogy mi a legjobb dolog a világon? Hát az, amikor jól lakottan, tisztán, illatosan terültök el a kanapén egy jó film előtt, miközben a kedvesetek ölében fekszetek. Úgy gondolom, ennél több nem is kell a boldogsághoz, megvan mindenem amire vágyhatok... Stabil munkám, fedél a fejem felett, mindig tele hűtő és egy csodálatos férfi, akivel kölcsönösen oda-vissza vagyunk egymásért. Sose vágytam nagy dolgokra, nem vonzottak az anyagi javak, mindig is csak az érdekelt, hogy az alap vető létszükségleteim ki legyenek elégítve és legyen mellettem egy társ, akire támaszkodhatok, aki támaszkodik rám. Valaki, aki megért, akit megértek és nem csak elviseljük, hanem szeretjük a másik rigolyáit. Túl giccses? Lehet... De nekem tényleg ez jelenti a boldogságot.

-Baba gondolkodtam - állította meg hirtelen a filmet Chan, én pedig nagyot nyújtózva kimásztam az öléből és törökülésbe helyezkedtem
-Ugye tudod, hogy ez most úgy hangzik mint egy szakítós szöveg? - néztem rá vigyorogva, mire elnevette magát és egyik kezével a tarkómra simított.
-Ne legyél butus - csókolt homlokon. - Miért dobnám el magamtól azt az embert, aki beragyogja a minden napjaim és jobbá teszi az életem? - kérdezte szégyenlősen mosolyogva és egy apró puszit adtam a szájára.
-Csak vicceltem nyuszi - böktem meg az egyik gödröcskéjét. - Na, de... Ki vele! Miről gondolkodtál?

-Említettem már neked korábban, hogy a fiúk sokat faggatóztak, hogy ki miatt vagyok ilyen boldog... - kezdett bele, majd aggodalmaskodva az alsó ajkát kezdte el rágcsálni.
-Igeeen? - vontam fel az egyik szemöldököm. Bár kezdtem kapizsgálni, hogy mit szeretett volna mondani, de hát nem vagyok gondolatolvasó, hehe.
-Mit szólnál hozzá, ha holnap bemutatnálak nekik? - tette fel a kérdést, majd a válaszomat meg sem várva magyarázkodni kezdett. - Persze megértem, ha neked ez még korai és nem szeretnéd, véletlenül sem akarom erőltetni - hadarta, mire  a tenyerem a szájára nyomtam.
-Jézusom, néha azért vegyél levegőt - nevettem el magam. - Ne csinálj ebből ekkora ügyet! Szívesen találkozom velük.

Chris ajkát egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el, majd elvette a kezem a szájáról és olyan hálásan mosolygott rám, hogy menten elolvadtam.
-Akkor bejössz velem holnap? Vagy a próba után találkozzunk?
-Találkozzunk próba után szerintem - adtam hangot a véleményemnek. - Véletlenül sem szeretném EGYESEK figyelmét elvonni a jelenlétemmel - jegyeztem meg kacéran, mire Bangchan hirtelen az ölébe rántott.
-Hmm baby, de nagy lett a szája valakinek - nevetett jó kedvűen, majd az orrát az enyémnek nyomta. - Magadat becsülöd ennyire túl, vagy engem alá? - szívta a vérem játékosan.
-Szóval nem hat már rád a vonzerőm? - tettem a mellkasomra a kezem drámaian.

Pislogni sem volt időm, az idol egy pillanat alatt letepert és maga alá gyűrt a kanapén. Szája vészesen közel került az enyémhez, majd lágyan végig cirógatta. Egy vágyakozó sóhaj szakadt fel belőlem és karjaim Chris nyaka köré fontam, majd közelebb húztam magamhoz.
-De... - morogta az ajkaimra. - Sajnos túlságosan is, szóval tényleg jobb ötlet az, ha nem jössz velem a próbára.
-A végén még engem próbálnál fel, mi? - húzogattam huncutul a szemöldököm és mindkettőnkből kitört a röhögés.
-Még az is előfordulhat - vigyorgott rám ördögien és egy nagy cuppanós puszit adott a számra. - Na, gyere baby. Menjünk aludni.

Ellentmondást nem tűrően kapott fel az ölébe és menyasszony pózban fogva a fürdőbe cipelt. Amíg elvégeztem az esti arcápolási rutinomat Chan fogat mosott, amíg én mostam fogat, ő sietve megágyazott. Magamban jót nevettem az egészen, olyanok voltunk mint akik már legalább 30 éve házasok. Felfrissülve követtem az idolt a szobába és szó szerint beugrottam mellé az ágyba, mire ő nagyot nyekkenve gurult odébb az utamból. Karjaimat rögtön köré fontam, egyik lábam átdobtam a csípőjén és elégedetten mosolyogva néztem fel rá.
-Szeretlek - suttogta, miközben egyre közelebb hajolt hozzám, majd lágyan csókolva birtokba vette az ajkaimat.
-Én is szeretlek téged - feleltem boldogan és arcom a mellkasába fúrva helyeztem magam kényelembe.