✅Pills. [BangChan ff]✅

Nyugtató. 1 rész.

-MELODY HOL A FASZBAN VAGY?! - ordított bele a telefonba Bailey, mikor már az utcán botladozva igyekeztem haza találni.
-Oh, baszdmeg - morgolódtam és távolabb tettem a mobilt a fülemtől. - Ezt akár én is kérdezhetném tőled... Ti tüntetek el - feleltem kissé összeakadó nyelvvel. A pia és a nyugtató együttese megtette a hatását, kezdtem a világomról sem tudni. A picsába is... De szeretem ezt az érzést, a végtelen nyugalmat, a lebegést a semmiben.
-Basszus - sóhajtott Bailey. - Totál ki vagy ütve, igaz? - kérdezte, majd a válaszomat meg sem várva folytatta. - Maradj ott ahol vagy, érted megyek!
-Nem kell... Mindjárt otthon vagyok - füllentettem, miközben igazság szerint rohadt messze voltam még a lakásomtól.

-Biztos? - akadékoskodott legjobb barátnőm. - Nem szeretném ha bajod esne.
-Tuti. Írok ha hazaértem, jó anya? - csipkelődtem, majd bontottam a vonalat. Csendesen dúdolgatva andalogtam az utcán, nem siettem sehová pedig kellett volna. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre a kanyarodó autót... A sofőr rám dudált, amitől annyira megijedtem, hogy azonnal abba hagytam az énekelgetést és némán folytattam az utam tovább. És akkor megütötte a fülem egy hang... Valaki szorosan a nyomomban volt, annyira, hogy már a lihegését is hallottam. Valószínűleg a telefonálás miatt nem tűnhetett fel addig, hogy követnek. Vagy lehet csak hallucináltam...?

Baromi jó buli alkoholra nyugtatót tolni, de nem veszélytelen. Ez a fajta gyógyszer önmagában képes hallucinációkat okozni, pláne ha piával kíséred. Én pedig az este megadtam a módját... Halmoztam az élvezeteket és a 8. kör után már nem számoltam mennyit ittam. Ki voltam borulva és pechemre azon emberek csoportjába tartozom akik ivással, na meg bogyókkal, próbálják átvészelni a nehéz időszakot. Jó taktika? A francokat, a lehető legrosszabb... Ugyanis az önpusztítás mellett érzelmileg is teljesen elzárkóztam. Tudjátok, strucc politika. Nem látod, nem hallod, nem fáj, tehát nem létezik. Mindezek mellett baromi álszent is voltam, mert ha valaki hozzám hasonlóan próbálná meg feldolgozni a traumáit, foggal-körömmel harcolnék ez ellen.

Egyre hangosabban hallottam a lihegést és az osonó léptek zaját, melyek igyekeztek csendesek lenni, de a sikátor rideg falai rémisztő hangerővel verték vissza azokat. Szinte már a nyakamon éreztem a leheletét... Szememet erősen behunyva hirtelen megtorpantam, hogy vegyek egy mély levegőt és megnyugodjak, de abban a pillanatban egy mellkas csapódott a hátamnak. Sikítani akartam, de mire felfogtam mi történik egy kéz befogta a számat.
-Szóval ott tartottunk kislány - nevetett a fülembe. - Hogy az anyámnak nem tudom megadni... De neked igen. - Az eltompul agyam azonnal felismerte, hogy ez az a részeg faszi a bárból... Ösztönösen a kezébe haraptam és futni kezdtem.

Volna... Ha nem esek rögtön hasra a saját lábaimban. Kicsit elnagyoltam a harapás erejét, ugyanis a számban éreztem a srác vérét. Köptem egyet, majd minden erőmet összeszedve felálltam, hogy tovább fussak. A lépteim továbbra is bizonytalanok voltak és a szívem olyan hevesen vert, hogy nem hallottam semmi mást csak a fülemben zubogó vérem. Éles fájdalom hasított a fejembe és egy pillanatra elsötétült a világ. Arcom nagyot csattan a hideg macska köves utcán és ez az egyébként csendes hang óriási zajnak hatott a kietlen sikátorban.
-Nem menekülsz ribanc - ordított a fülembe, de olyan tompán hallottam, mintha a víz alól beszélt volna.

Ennél a pontnál már feladtam és pár elsuttogott "kérlek ne bánts" mondatnál nem futotta többre. Szempilláim elnehezedtek, de a testem súlytalanul lebegett a semmiben. Próbáltam külső szemlélőként felfogni az eseményeket... Én ezt csak látom, nem pedig átélem... Vártam az ismerős, semmihez sem hasonlító fájdalmat, ami egyszerre pusztítja el a testem és a lelkem, de nem történt semmi. Valaki kiabált, valami hatalmasat puffant, valaki felemelt és az arcomat simogatta. Mi a franc történik? Istenem kérlek, csak legyek már túl rajta...
-Hé, nyisd ki a szemed kérlek - jutott el a tudatomig a hangja, a jó ég tudja mennyi idő után. Nem tudtam ki volt az, csak annyit, hogy nem az a részeg faszkalap.