Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

III. Hoseok / 2. Mosolyogni kell (16+)

"Jobb bulizni és a buliktól elbúcsúzni, mint sohasem bulizni."

(folyt.)

Azt hittétek, máris véget ért a buli? Még koránt sem is végeztem mára. Hajun nagylelkű volt, kis kalandunk végeztével megdobott még pár ecstasyval s egy kis tasak meth-tel. Utóbbit tovább is passzoltam egy részegnek a sarokban tízezer wonért. Nem volt a kedvencem, mert pörgök én anélkül is, ha pedig nagyon fáradt vagyok, bedobok egy kávét. Az három ecstasy-n megosztoztam egy csajjal és a pasijával, akikkel végül hármasoztunk a klub egyik VIP szobájában.

Nem volt bevett dolog ilyen szegényesebb környéken a VIP szoba, de Hajun bandája fenntartott kettőt magának, s testvérem néha kölcsönadta a helyet egy numerára. Arra is számított, hogy a drogot, amit nekem ad, még aznap este tovább passzolom másoknak, ezzel is az ő vevőkörét bővítve. Mert, aki ma még tőlem kap ajiba, az holnap már neki fog könyörögni. Ez volt a mi íratlan egyezségünk Hajunnal. Leszopom a drogokért, utána pedig ad még egy kis ráadást, hogy marketingcélúan terítsem neki klubon belül.

Ugyanakkor, csak alkalmi szinten dílerkedtem. Azt nem vállaltam volna be, hogy drogokkal a zsebemben távozzak a klubból, ne adj isten, az utcán is áruljak. A spangli kivétel, azért a zsaruk sem haraptak, csak nagylelkűen elkobozták, ha elkaptak. Nem kockáztathattam viszont meg, hogy keményebb drogok birtoklásáért börtönbe kerülök, mert akkor anya magára marad s végül az utcára kerül. Ennyi felelősséggel tartoztam számára.

Ez a klub maffiakézben volt, s a zsaruk, akik a környéken járőröztek és néha idebent ellenőriztek, le voltak fizetve. Az illegális egyezség az volt, hogy a klubban mindenki annyit üzletel, amennyit nem szégyell, de pár utcával arrébb már lecsuknak mindenkit, aki nem szimpatikus. Ebbe az ellenszenvbe a nem józan járásmód is hozzátartozott, így én rendszerint hajnalig maradtam, míg a fejem nagyjából kitisztult a kábulatból.

Szerencsére Hajun társaságát nem zavarta, ha a VIP szobában alszok pár órát, ők is gyakran ott dőltek ki. Utána rendszerint hajnali félhatkor a takarító bácsi öntött nyakon minket egy-egy korsó vízzel és tessékelt ki az utcára. Kivéve Hajunt, őt hagyta hortyogni. Kifejezetten szerettem ezeket a reggeli váratlan nyakleveseket, s a jelenetet, ahogy Hajunnie a többiek kiáltásaira és káromkodására kel fel, mialatt a takibácsival felváltva átkozzák egymást, jól kineveti őket, s ő maga pedig szundít tovább. A porszívó sem szakította meg mormolását, nekem viszont eszembe juttatta, hogy otthon is ideje lenne már takarítani, így még gyorsabban szedtem a lábam hazafelé.

A methért kapott tízezer won felével meg tartozom Hajunnak, de úgy döntöttem, majd legközelebb megadom. Kiszedtem a tegnap esti jövedemem a falból, hozzá csaptam a dílerkedéssel szerzett összeget, s pont jó időben voltam, hogy a turbó nénikhez csatlakozva meghódítsam a reggel hatkor már túlzsúfolt piacot. Zöldség, hal, csirke, tojás, alma, egy liter tej s még egy kis eperre is futotta.  Még egy kis rizst szerztem a sarki kisboltból, ott a legolcsóbb, és megvoltunk egy időre.