Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

I. NamJoon / 14. Szexmentes hármas

"S mindez egy véletlennel kezdődött... Azzal, hogy a hagyományos éjjeli portya helyett nappal mentem vadászni..."

– Az életre szóló eskü, Hyuna! – emlékeztettem kissé aggodalmasan. – Megfogadtad, hogy csak szükség esetén bántod a klántagokat, és hogy senkit sem ölsz meg. Do és So végleg meghaltak, de te... még élsz. – Hyuna lazán tette szét karjait, de én komoly arccal fürkésztem őt. – Mennyi időd van hátra?

– Néhány évszázad... – válaszolta megdöbbentő könnyedséggel. – Ha megtörik az átkom és újra tudok energiát elszívni, akkor több is.

– De... nem értem – ráztam a fejem.

– Szerintem egyértelmű – kotyogott bele Yeon, aki épp Hwanji nyakát kötözte körbe enyhén vérpöttyös, fekete nyakkendőjével –, hogy átbaszott a pengekirálynő!

– Mi?! – döbbentem meg, de Hyuna már jóízűen el is nevette magát. – De hogyan?! Hiszen láttam az arany mágiafonalakat, ahogy körbezárnak és...

– Az arany a védelem színe, te amatőr sátáncsapása! – magyarázta Hyuna. – Lehet, hogy utánaolvastál a dolgoknak, de közel sem lettél szakértő. Egy egyszerű védelmi varázst szórtam ki magamra, a szövegnek meg semmi jelentősége nem volt, csak a kézmozdulatoknak és gondolatoknak. A valódi életre szóló eskü vörös színnel ragyog!

– Megjátszottad magad – jöttem rá, s vesztesen, de elismerően sóhajtottam. – Hagytad, hogy azt higgyem, én vertelek át, de mindeközben átbasztál, mint a fene!

– Okos vagy, Joonie, de régebben játszom a természetfeletti jatékot, mint te, ezt ne vedd félvállról! – mosolygott Hyuna fölényesen.

– Elbíztam magam – ismertem el sajgó lábaimat pásztázva, majd felnéztem rá. – De ha így volt... miért csak most kezdted az erőd fitogtatni?

– Ahogy mondtad, cukipofa, kellett egy kompetens terv – közölte a boszorkány, mialatt kecsesen közelebb tipegett hozzám. – Ugyanakkor... eskü nélkül sem nyírtam volna ki az egyetlen normális vámpit – nyugtatott.

Leguggolt elém, s államat ujjaiba fogva fordított maga felé. Kissé megtörten bámultam rá, jelenleg igazán szánalmasan gyengének és tehetetlennek éreztem magam, így még azért sem panaszkodtam, hogy engedélyem nélkül megérintett.

Végül mindketten a felmorranó Yeonjin felé néztünk, aki épp a lányról letépett vörös ruha cafatjait tartotta a kezében.
– Hát ez használhatatlan! – sóhajtott fájdalmasan. – Most bámulhatom a meztelen testét, sátán tudja meddig!

– Te meg már a csajokat sem bírod? – forgatta meg szemeit Hyuna, majd egy egyszerű mozdulatsorral visszavarázsolta a már megjavított bordó ruhát Hwanjira. Én és Yeon is hálásan néztünk rá, de ő csak megforgatta a szemeit. – Hatalmas kár, hogy egyikőtöktől sem remélhetek egy jó dugást!