Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

I. NamJoon / 3. Ismerkedés az alvilággal

"Az, ami vámpírrá tesz, az valahol megerősít, valahol viszont legyengít minket. Erősek, gyorsak és betegségekkel szemben ellenállóak vagyunk, gyorsan gyógyulunk. Nulla vagy kevés az alvásigényünk, és bár kis mértékben mi is öregszünk, hosszú évszázadokig élhetünk. Viszont a napfényt nem bírjuk jól, érzékenyek vagyunk az ezüstre, vér nélkül legyengülünk. Nem szaporodhatunk, mert magjaink nem életképesek. Bizonyos gyógynövények pedig, mint a vasfű – latin nevén verbena – mérgezőek ránk nézve, mert hatástalanítják vámpírságunk esszenciáját, és úgy konkrétan egy haldokló emberrel válunk egyenlővé (...)"

1952. január

Jung Kwangsónak dolgozni kezdetben nem volt olyan szörnyű, mint elképzeltem, ám kifejezetten kielégítő sem, tulajdonképpen unalmasnak mondanám. Hyung ugyanis, amíg nem tanultam meg megfelelően irányítani az új vámpírerőmet és -ösztöneimet, addig konkrétan abban az alagsori lakosztályban tartott, ahová az átváltoztatásomhoz is vitt. Szerinte fajtánk túlélésének egyik fontos alapja, hogy létezésünk titkát elrejtsük az emberek elől, és  ezzel logikai alapon egyet tudtam érteni. Hiszen melyik ember ne akarná kivégezni a fenevadakat, akik az ő vérükön élnek? Így, amíg kiszámíthatatlan voltam, ő hozott nekem élelmet.

Elvárásai ellenére viszont folyamatosan győzködtem, hogy csinos, fiatal lányok helyett a városi low life csőcselék közül hozzon nekem embereket. Nem mintha nem élveztem volna jobban a csinos lánykák társaságát, de mivel még nem bírtam magammal és szinte minden alkalommal megöltem a vacsorámat, így kevesebb bűntudatot okozott, ha egy mocskos bűnözőt végeztem ki és nem egy ártatlan virágszálat.

Alagsori tartózkodásom alatt nem igen volt alkalmam találkozni a többi hyungommal. Kwangso biztosra akart menni, hogy amikor bemutat, a szó többes értelmében, az alvilági gengszterbanda többi tagjának, nem ugrok nekik pusztán erőfitogtatási vámpírösztönből vagy, ami szerinte valószínűbb, a cukkolás miatt, ami eddig minden maknaénak kivétel nélkül kijárt. Hyung szerint, bár nem én vagyok a legerősebb a csapatban – nyilván önmagát tartja annak, s egyben Seoul legerősebb klánvezérének –, a legerősebb felső rétegbe tartozom. A sors is arra szánt, hogy a vámpírja legyek – mondogatta, miközben újabb papírmunkával halmozott el.

Na, igen, hetek óta csak vért iszok és hyung alvilági pénzügyeinek könyvelését nézem át és javítom át úgy, hogy megfelelő formában átvihesse bűnös vállalkozása "legális" fedőcégébe. Mint kiderült, gengszer bizniszeit egy neves Gangnam központú divatcég, a Bangtanui Bam* takarásában végzi. Maga az épület is, amiben voltam, a BB méretes irodaháza volt, mely több szinten nyúlt a föld alá, s néhol labirintusszerűen más közeli irodaházak alatti területeket is elfoglalt. Ezekből a földalatti pluszterekből a mellékutcákra vezető lépcsőkön keresztül lehetett kijutni. Ahol én voltam, azt a lakosztályt hyung mindig is egy új tagnak szánta, s a BB központtal szomszédos médiacég alatt helyezkedett el a mínuszharmadik szinten.