Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

II. NamJoon / 21. A bűn ára

"Hibát ne véts, ebben a világban nincsenek köztes utak! Ha nem velem vagy, akkor ellenem."

"Itt nincs olyan, hogy kilépsz vagy felmondasz. Ha megtagadod a tagságot és hűséget, árulásnak számít."

"Akinek múltja van az alvilágban, annak nem opció a semlegesség!"

"Egyik faj sem jobb a másiknál, nem vagyunk egyenlőek fizikailag, de szellemileg igen, és erre kell építkezni."

Természetes, hogy utána mentem. Lehet, egy ostoba bakfis hozzám képest, de az én ostobám. Persze, hogy mindent megtettem, hogy megmentsem az életét, még a sajátomat is zokszó nélkül adtam volna érte, ha nem látok más megoldást. A hyungomnak való munka elvállalása igazán szerencsés büntetés volt ilyen tétek után.

Ez a legkevesebb, azok után, amin keresztülmentünk... Yooval és Yeonnal is.
Ez a legkevesebb Yoongi felé, miután Nanjaenget nem sikerült megmentenem.
Ez a legkevesebb hyungomat tekintve, miután tekintélyét kockáztatva hajlandó volt ilyen enyhe büntetéssel letudni a dolgot.

Yoongi, remélem, egyszer képes leszel továbblépni! Ahogy én is megbocsátok majd neked, te is bocsáss meg magadnak, s, ha tudsz, nekem is!

Ezekkel a gondolatokkal fejemben tartottam a Sárkányodú belvárosi épületébe a kivilágított éjjeli sétálóutcát róva. A főbejárat előtt két, kínai vonásokkal rendelkező, tagbaszakadt tigrisvérű várakozott, egyiküket már ismertem a tegnapi harcból. Szigorúan mértek végig, majd némi morgolódás kíséretében kitárták nekem a széles ajtószárnyakat. Amikor viszont a küszöbhöz értem, vállamat megragadva állítottak meg.

Kelletlenül kapkodtam közöttük tekintetem.
– Vigyázz, merre lépsz! – hörögte fülembe a jobbomon lévő, s erősebben szorított. – Pengeélen táncolsz!
– Bárki más már rég alulról szagolná a lótuszt! – közölte a balomon lévő. – Érezd szerencsésnek, faszfej! – javasolta gúnyosan, s azzal belökött az épületbe.

Botladozva kerültem beljebb a hallba, több lépés után találtam csak újra egyensúlyomra. Hirtelen deja vu öntött el, Kwangso annak idején épp így lökött be Hyunához. A fennkölt, sötét jelenség ezúttal sem váratott magára. Ahogy szaporán kapkodva a levegőt kiegyenesedtem, felnézve máris szemben találtam magam az elegáns lépcsősor közepén szürke öltönyben feszítő, csatlósai körében várakozó maffiavezér leereszkedő tekintetével.

– H–hyung – nyögtem megilletődve. Már itt várt rám, hogy személyesen fogadjon...

Yeonjin lopva drága karórájára pillantott, majd újra rám.
– Namjoon – törte meg a feszült légkört fennkölt hangjával. – Épp időben – tisztázta. – Kövess! – intett, majd hátat fordítva elindult felfelé. Két embere követte őt, négyen körém zártak, majd levakarhatatlanul mellém szegődtek, ahogy parancsának eleget téve követtem őt felfelé.