Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

I. NamJoon / 10. Felelősség

"Lehetni lehet, ha nem vonakodsz tovább. Hogy ugyanúgy használ-e, mint a hagyományos módszer, az meg kiderül! Amúgy is szereted a kísérleteket, nem igaz, maknae? Kísérletezzünk egyet!"

"Harmadszorra tört össze a szívem ma, mégsem tudtam hozzá szokni, ezúttal is kegyetenül fájt."

"Gyűlölöm, hogy bántott téged, és hogy emiatt engem is így kellett látnod."

Karjaimban az eszméletlen, vérrel áztatott lánnyal suhantam keresztül a bázisunkon, nem törődve a minket megbámuló rengeteg alsóbbrendű klántaggal. Szigorú, vörös tekintetem hamar helyreutasította őket. A harmadik törvényt szegtem meg, miszerint egy olyan embert hoztam ide, akit nem terveztem megölni utána, s ezt szintén a főnök engedélye nélkül tettem. Biztonsági okokból, akit idehoztunk, az mind vagy vámpírnak szántuk, vagy végsősoron megöltük, mert ha csak a legkisebb eesély fennáll, hogy az igézet félrecsúszik és emlékszik majd bármire, nem egy vámpírokban hívő őrültnek fogják tartani, hanem esetleg a bázisunkra is elvezethei a vadászokat, akik a többi emberrel ellentétben hisznek majd neki.

Nagy hévvel rontottam az alagsori kisüzembe, amit Yeonjin felügyeletével droglabornak használt a klán. A Kwangso dílerei által értékesített illegális szerek nagy része innen származott, mert ő nem bízott a külföldről hozott silány minőségben. Maximum alapanyagokat vásárolt gyógyszeripari cégektől, de itt kevertette azokat magának utcán eladható szerekké. Nagy szerencsémre természetesen Yeonjin is épp ott tartózkodott, feltehetően szokásos felügyeletét végezve.

Leszarva rámtapadó döbbent s egyben bosszús tekintetét, lesepertem a kész fehér port tartalmazó zacskókat a legközelebbi asztalról és oda fektettem az eszméletlen lányt. A földre peregve a legtöbb zsacskó törvényszerűen kiszakadt és tartalmuk a világos csempét terítette be. A laboros vámpírok kissé bágyadt, beszívott tekintettel pillantottak rám, s méltatlankodtak, hogy oda az anyag, nagyon mégsem húzták fel magukat, nyilván, mivel épp magukon tesztelték elkészült terméküket.

Yeonjin ellenben dühös, mégis fennkölt léptekkel, felszegett állal csörtetett felém, vörös tekintete szikrákat szórt.

– Mégis mi a sátánnak hoztál a laborom közepébe egy haldokló csajt, te elcseszett maknae! – üvöltött rám idegesen. – Ennek a kiömlött drognak az árát megfizeted nekem a kis árveréseid sajátrészű nyereségéből, ezt a félholtat meg eltakarítod innen a szétkenődött vérrel együtt! Lehet, hogy vámpírok vagyunk, de az árut tisztán tudjuk csak eladni!

– Yeon hyung, kérlek! – dobtam félre minden büszkeségem. – Csak most az egyszer ne legyél fasz, és segíts nekem!

– Mégis mi a faszban?! Eltűntetni a hulláját?! Egyedül nem bírod felgyújtani?!

– Nem, én... meg akarom menteni...

Mély levegőt vett, közben homlokát masszírozta, hogy lenyugtassa magát.

– Figyelj, maknae! Megértem. Mindenkinek eldicsekedtél a nagy önuralmaddal, erre így elveszted azt egy vacsorádnál... előfordul az ilyen. Ha jól megfizetsz, nem árulom el senkinek a kis botlásodat, és még a hullát is segítek eltüntetni. Nem mintha én és Sogyu nem vesztenénk el a fejünket néhanapján.

– Nem, hyung, nem érted! Nem ismered fel?

– Hogyan?

– Tudom, csupa vér az arca, és más a haja is, de... te kémkedtél utánam, amikor elbúcsúztam tőle...