Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

III. Hoseok / 12. Sárkány a sarokról (16+)

"Egy szörnyeteg veszett el bennem. Vagy én vagyok, elveszve, egy szörnyeteg."

"Már elkövetted a bűnt és ez eltörölhetetlen. Amit megtehetsz, hogy eltűnteted a bizonyítékot. Bűnös leszel, de nem bűnöző. Nincs bizonyíték, nincs bűntény."

– Elismerem – suttogott füstös tenorján fülembe –, gyors vagy. De jóval régebb óta járom ezeket az utcákat, mint te.

Mély levegőt vett, majd kissé engedve a szorításon maga felé fordított. Háttal a házfalnak, karjaimat egy kézzel fejem felett a betonnak szegezve, másik kezének ujjait állam alá fonva tartott sakkban. Megpróbáltam újra kiszabadulni, küszködve rángattam magam, de szorítása sziklaszilárdnak bizonyult, akárcsak mustráló, vörösbe forduló tekintete.

– Nyughass már! Így hogy nézzek a fejedbe?!

– A... fejembe?!

– Kíváncsi lennék, mégis miféle idióta fordít hátat nekem és próbálja elhúzni a csíkot, miután a szemem láttára rendez vérfürdőt az utcán. 

Hirtelen nem tudtam, mit válaszolhatnék, nem jutott eszembe értelmes magyarázat. Talán arra céloz, hogy miért nem próbáltam őt is, mint szemtanút, eltenni lábalól? 

– Rossz irányba tekeregsz – figyelmeztetett, s éreztem, ugyanúgy turkál a fejemben, mint Yoongi. Én megadás helyett mégis idegesen bámultam rá, vérszomjasan lihegve. – Legalább hét klántörvényt szegtél meg két perc alatt, s még neked áll feljebb?! Nem tudod, hogy ezért kivégzés jár?

– Kivégzés? – ismételtem, s csak nehezen sikerült értelmet vernem magamba. – Megöltem őket...

– Ez kérdés akart lenni? – vonta fel gyanakodva szemöldökét, miközben az emberek a szomszédos utcán egyre közelebb értek. – Darabokra szaggattad őket, mint egy...

– Szörnyeteg. Vér... Még többet akarok! – izztak fel szemeim, s bár éreztem, talán nem ezzel az idegennel kellene kekeckednem, végül kiszabadítottam magam a szorításából.

Alig két métert jutottam. Ezúttal lábaimat seperte ki alólam, majd ahogy estem, maga alá gyűrt, s mire a betonon koppantam, már irgalmatlanul felettem térdelt, karjaimat lefogva. Mindketten hallottuk s éreztük illatát, ahogy két ember a közeli utcán elhalad a kereszteződésnél. A házfal takarásában épp nem láthattak minket, s vörösen izzó tekintetünket, mivel már az arcomba hajoló férfi is vágyat érzett, de láttam, megpróbálja elnyomni magában.

Dühösen vergődtem, ahogy a vágy már szinte elviselhetetlenné vált, kívül-belül égette a testem. Ha nem lettem volna ennyire kibaszottul szomjas és ideges, még élvezhettem is volna ezt a kiszolgáltatott helyzetet, hiszen vámpírúrfi, ha jobban megnéztem magamnak, igazán vonzó egyén volt. Vonásai ijesztően élesek egy ázsiaihoz képest, szőke tincsei szintén hozzátettek szürreális tekintélyéhez. Bár vékony volt, fehér ingje alatt mégis ott feszültek izmai, akár csak hosszú ujjain az ínak, s az a néhány gyűrű... igazán férfiasan állt neki.