Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

I. NamJoon / 16. Párbaj

"Tudod, hyung, a pusztítás maknaéjének lenni is lehet előnyös dolog!"

"Van erő a jóságban is, hyung!"

Elérkezett az összecsapás. Hivatalos keretek között, de természetesen alvilági módon, minden játékszabályi megkötés nélkül. A harcra a Bangtanui Bam alatti mínusz harmadik szinti aulában került sor. Kicsit mindketten kiöltöztünk az alkalomra. A középkori viadalok tiszteletére hagyományos harci viseletet kerítettünk magunknak és a Hyuna által készített, varázserővel átitatott, így szinte törhetetlen, ívelt kardokat fogtuk a kezünkbe.

Körben, a terem széleinél szinte az összes fővárosi klántag, s néhány vidékről ideért vámpírunk nyüzsgött, hogy a nyertes győzelmét tanúsítsák majd az utókornak. Hyuna a terem végi pódiumon foglalt helyet a majdnai, egyetlen klánvezérnek tartogatott trónszéken, kezében egy nagy pohár iszonyatdárga pezsgőt lögybölt, s izgatottan szemlélte az eseményeket.

Yeonnal felszegett pengékkel, egymást körbejárva, harcra kész ragadozókként vámpírszemeztünk a terem közepén.

– Biztos, hogy ezt akarod, maknae? – kérdezte hyungom leereszkedő hangnemben. – Most utoljára még megfutamodhatsz, nem foglak üldözni.

– Nem fogok! – ráztam a fejem határozottan, bár legbelül rettegtem. Ezúttal nem mertem elbízni magamat, de nem adhattam meg magam ennek a félelemnek sem.

– Hwanjinak hiányozni fogsz!

– Pont érte vagyok most itt!

– Érte halsz meg? Ennyire megszálottja vagy Shakespeare-nek?

Értékelve az irodalmi utalást mosolyogva hümmögtem egyet, majd megszilárdítva vonásaimat álltam Yeonjin izzó tekintetét hasonló vörös íriszekkel.

– Érte nyerem meg ezt a harcot, hyung! Mert nem akarom, hogy ilyen gonosz, önző világban kelljen élnie!

– Márpedig ilyen gonosz, önző világban fogsz ma meghalni, Joonie! – állította Yeon, s ezzel a végszóval felém lendült.

Hyuna izgatottan szisszent fel, én pedig összeszűkült szemekkel megszorítottam a kezemben tartott varázspengét.

Legelső csapását éppen csak ki tudtam védni, magam elé tartott pengém hangosan visszhangzva ütközött az övébe. Yeon időt sem adott a gondolkodásra, olyan sebes, változatos irányokból való kardlendítésekkel és gyilkos szándékú döfésekkel sorozott, hogy alig győztem kivédeni. Taktikámat sem volt időm átgondolni, hagynom kellett, hogy testem ösztönből hárítsa a csapásokat, ám ez sem volt elég. Yeon úgy mozgott körülöttem pördült-fordult, mint egy kecses daru, egy született harcművész, én meg hozzá képest egy pandaként, akinek valahogyan kard került a kezébe, ügyetlenkedtem.

Bár a támadások halálos élét eddig sikerült minduntalan elhárítanom, ha nem is létfontosságú szerveimbe, máshova betaláltak az eltérített pengemozdulatok. Karomon, vállaimon, de törzsemen és combomon is kiszakadt már a vértekkel nem védett területeken az öltözetem, s vágott illetve szúrt sebeimből vér szivárgott. A vörös nedű átitatva a rajtam lévő szövetet egy idő után a padlóra is csepegett.