Bangtan Supernatural - Kezdetek [BTS ff.] 18+ 🏳️🌈

II. YoonGi / 22. Az utcai táncos

"Egy pillanatra sem tört le a mosoly az arcáról, miközben a tömeg fele tulajdonképpen nem is bíztatta, hanem épp hogy kigúnyolta és sértegette... mint egyszál napraforgó a kiszáradt réten."

"A jövő olyan kiszámíthatatlan dolog, mint egy selyemszárnyú pillangó. Jön egy fuvallat és huss, más irányba tereli."

"Talán ő maga is olyan, mint egy pillangó, nem lehet keretek közé zárni, mert elsorvad, lételeme, hogy repülhessen, amerre az áramlat viszi."

"Nem mindenki, aki valamivel megérint, lesz tartósan az életünk része – ezt el kell fogadnunk."

1993 November

Hét év. Bő hét éve annak, hogy Namjoon újra csatlakozott a seouli maffiához, mégpedig hyungja, Yeonjin szolgálatában. Ez a kapcsolat pedig jobban alakult, mint kellett volna. Nem mondom, hogy nem származott előnyünk a maffiavezér Joon iránt táplált jóindulatából, de néha már túlságosan is sok időt töltöttek együtt. Nem romantikus értelemben, legalábbis Joon elmondása szerint, és ebben hittem neki. Mi értelme lenne a kapcsolatunknak, ha nem bíznék meg benne? Ám az évek során megkedvelte azt a művelt, elit társaságot, amit Yeonjin nyújthatott a számára, s a könnyen hozzáférhető vérforrás sem volt hátrány.

Persze, idővel megpróbált engem is beszervezni... Na, nem a maffiába, az ellen akkor is agyarral-karommal küzdött, amikor én vetettem fel lazaságból, hanem a társasági eseményekbe a klánt illetően. Rávette Yeont, hogy meghívjanak a céges rendezvényekre, vagy a klubos bulikra, estélyekre. Az igazat megvallva, nem bizonyultam valami túlzottan szociális személynek, nem igazán jöttem ki egyik természetfelettivel sem. Ugyan elcsevegtem a zenéről meg hobbikról, ha úgy volt, ám a tény, hogy mind Yeonjin alattvalói, nem hagyott igazán kibontakozni.

Másrészt meg, ha szerették is páran az általam kedvelt dolgokat, senki sem osztozott igazán lelkesedésemben, ami számomra alapvető volt egy kapcsolatban. Ehhez pedig még hozzáadódott, hogy introveltált létemre jobban éreztem magam kisebb csoportokban, egy-két egyszerűbb ember társaságában, nem olyan zsúfolt tömegekben és elit körökben, amikben Yeonjin belső köre forgolódott.

Így tulajdonképpen néha már el sem mentem ezekre az eseményekre, helyette, amíg Joon alvilági, társasági életét élte, addig én magányosan bolyongtam a városban, mint annak idején, utcagyerekként. Volt egyfajta keserédes nosztalgiája, miközben a szegényebb kerületek utcáit róttam. Talán ez is része az évek alatt kialakult eltávolodásunknak. Bár abban megegyeztünk, hogy örökre együtt maradunk, jóval kevesebb időt töltöttünk már együtt, mint annak idején, s ez a tetőn folytatott mélyebb beszélgetésük után sem változott. Más társaság vonzotta, mint engem, őt Yeonék társasága, engem az utca melankólikus magánya.