Három Lépés I. - A történelem határán

Népmegfigyelési Archívum - Felvételek

– Szeretném ismételten felhívni a figyelmüket, hogy nagyon nem szeretem a meglepetéseket. Hogy hangsúlyozzam mennyire, visszaküldtem Önöknek a küldeményüket postafordultával.

– Nézze Luther, mi sem szeretjük, ha nem bánnak kellő tisztelettel az embereinkkel...

– Nem, Önök nézzék el nekem, lehetséges, hogy kisebb baleset érte, mikor visszairányítottam oda ahonnan érkezett, mikor tiszteletét próbálta tenni nálam.

– Reméljük, tisztában van vele, hogy az egyik legjobb ügynökünket nyomorítatta meg.

– Az egyik legjobbat? Ugyan már, uraim, ne nevettessék ki magukat! Ez a volt a legjobb ügynökük? A testőreim ilyeneket esznek reggelire. De még a gyerekeimet sem tudta volna megizzasztani sem.

– Ne gúnyolódjon!

– Sosem mernék gúnyolódni a Pátriárkákkal. Teljesen komolyan beszéltem. És szeretném, ha végre Önök is komolyan beszélnének velem. Tudni akarom, mi volt az a komédia ott a vasútállomáson! Mi indokolta, hogy egy ügynököt küldjenek rám, ráadásul a szarabbik fajtából?

– Válogassa meg a szavait a jelenlétünkben.

– Óh, természetesen. Elnézésüket kérem, ha kényes fülüknek nem illőt mondtam. De most már kérem, ne raboljuk egymás idejét. Úgy érzem eleget tettem mindennek, amit a Hatodik Pátriárka örökül hagyott rám. Emiatt méltatlannak és személyem elleni inzultusnak tartom a Határparton történteket.

– Meg kell értenie, hogy az apai érzései miatt teljesen természetes, hogy merültek fel bennünk kétségek. Biztosan kellett tudnunk, hogy teljesítette, amit vállalt, és nem próbál meg kijátszani minket.

– Engedelmükkel, nem áll módomban sem megérteni, sem belenyugodni ebben a bánásmódba. Én ugyanis minden esetleges szülői érzésemet félretéve útnak indítottam a gyerekeimet a számukra kijelölt küldetésre. Ezért tartom méltatlannak ezt az eljárást. Beidéznek, mint valami bűnözőt, ide citálnak, megkérdőjeleznek mindent, amit Önök helyett tettem meg.

– Hogy merészeli?

– Hogy merészelem? Úgy, uraim, a legnagyobb tisztelettel, hogy nélkülem sehol sem lennének, és minden, amiről a Hatodik Pátriárka beszélt, nem lenne több, mint magasztos álom. Önök is tudják, hogy nincs nálam erre alkalmasabb. Éppen ezért háborít fel a feltételezésük, amivel kimondatlanul is azt állítják, hűtlenné váltam a terveinkhez. És mielőtt megpróbálnának rendre utasítani, hadd közöljem, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan játékosak a pályán, akik nálam nagyobbnak hiszik magukat. De afelől nincsenek kétségeim, hogy egyikük sem Tacticus.

– Mire akar utalni ezzel?

– Én ugyan semmire. Kimondom. Tudom, hogy a hátam mögött üzérkedni próbálnak ezekkel a „titkos" játékosokkal. De ameddig nincs Önök közt olyan, aki úgy értene a hadviseléshez, mint én, ne próbáljanak ilyen kisstílű próbálkozásokkal fogást találni rajtam, mert esetleg még megingatnak a hitemben. Amennyiben nem óhajtják rontani a nyerési esélyeiket, ne merészeljék még egyszer kétségbe vonni az én vagy a gyerekeim hűségét! – Felemelkedett a székéből, elindult kifelé a teremből, majd visszafordult a Pátriárkák felé. – Még egy apróság, uraim. Küldhetnek utánam annyi ügynököt, ahányat nem sajnálnak, de sajnos nem áll módomban megígérni, hogy jobb állapotban fogom visszaszolgáltatni őket, mint ezt az előzőt.