Prológus

107 10 3
                                    

Üzenet az utódaimnak (Titkos felvételek I.)

Lassan eljön az idő, amikortól nem folytathatjuk tovább a struccpolitikát. Amikor el kell ismernünk, hogy birodalmunk rendje felborult két kontinensünkön és szigeteinken. Nem tagadhatjuk tovább, hogy zavar támadt az évezredes rendben, a távoli és közeli tájak fellázadtak a központ ellen. Minden tisztában vagytok már vele, hogy heves lázongások kezdődtek, amik mára már hatalmas tömegek közti harcokká duzzadtak. És a Hatalom immár nem képes elfojtani Hét Határ elégedetlenkedéseit.

Mint vezetőknek, el kell ismernünk a vereséget a Birodalomban elburjánzott vágyakkal, és ellentétes akaratokkal szemben. Be kell ismernünk, hogy nem tudjuk tovább egyben tartani az évezredeket megért Dicsőséges Esthadont, anélkül, hogy magunk is tönkre ne mennénk a harcokban.

Ezért hát utólagos engedelmetekkel, mint első köztetek, a hatodik Pátriárka, Katonatanácsot tartottam azokkal a hadvezérekkel, akiknek megvettük, vagy másképp biztosítottuk a hűségét. Számba vettük minden lehetőségünket, és a haditanács végül meghozta az áhított megoldást. Mivel én hiszek abban, hogy a felborult világrend helyrehozható három lépésből, a választott út is ezt tükrözi majd.

Tehát, az első lépés az, hogy hagyjuk elhúzódni a háborút, úgy ötven év meg is teszi majd. Ezalatt lesz módja függetlenedni az erre vágyóknak, és megtapasztalni minden elégedetlenkedőnek, hogy milyen kilátástalan tud lenni a szabadság. Persze arra ügyelünk majd, hogy megfelelően meggyengüljenek ellenlábasaink az ötvenedik év végére. Ezzel egy időben, közeli szövetségeket alakítunk ki az arra érdemesekkel.
Éppen ezért Első Lépésként meg kell egyeznünk a Hegyek Mélyével, hogy védjék meg a Birodalom magját a világ változásaitól. Rendfenntartóink megteszik majd, megegyeznek a Méllyel, támogatást szereznek a minket súlytó ragály és lázongás ellen. A királyunk itt marad, hogy védve legyen a barbár hatásoktól, a rendfenntartók őrzik majd a jólétét.

Mi Pátriárkák viszont az új utódállamba, a nemrég létrehozott Eshterbe telepünk, hogy a Túl-Kontines hatalmi hálójába épüljünk. A hadsereg fele Esthadonban marad, hogy védve legyen a központ, a másik felét viszont magunkkal visszük. Onnan könnyebb lesz szervezkedni, mint egy körülzárt országból. Számításba kell vennünk azt is, hogy nem jön létre szövetség, és a Mély elzárja a világunkat. Mi akkor kint rekedünk, mégis kockáztatnunk kell. El kell zárnunk Esthadont, hogy ellenségeink elhiggyék, alul maradtunk.

Majd ezt követi, még ötven-száz év, ami alatt tovább gyengítjük a szegényebb, mindig is a központtól függő részeket. Ez a Második Lépés. Ennek során elengedhetetlen, hogy a mágusokkal megtartsuk a jó viszonyt. Ha ők mellénk állnak, a beleegyezésünk nélkül sehova nem jutnak a varázsképesek szolgáltatásai. Ahova mégis, ott teszünk arról, hogy tehetősek közül is csak kevesen engedhessék meg maguknak a gyógyulást, vagy bármi egyebet, ami csak a mágusok kezéből hozzáférhető.

Száz év elég hozzá, hogy megviselje az embereket a látszólagos béke, hogy belefáradjanak a nehézségekbe. Akkor pedig jöhet a Harmadik Lépés, vagyis helyre állítani a felborult világ rendjét. Addigra nem lesz senki, aki ellenállna nekünk, a szabad országok hálásan fogadják el az egységet újra.

Teljes titokban kell véghezvinnünk a tervet, a pórnép nem szerezhet tudomást arról, ami itt elhangzik a mai tanácson, ők ostobák ahhoz, hogy átlássák a teljes képet. A tömegeket csak sodorják majd az előre kitervezett, és pontos mérlegelés után elindított események.

Elnézve titeket, látom sokatokon, hogy nem értetek egyet velem, és titokban világunk bukását várjátok. Nekik egy tanácsot adnék. Holnapig döntsék el, hova húznak, mert ha elindultak az események, többé már nem fogadjuk el, ha másképp döntenének.

Három Lépés I. - A történelem határánWhere stories live. Discover now