Három Lépés I. - A történelem határán

Első helyesbítő lépés

Trigger Warning: vér sérülések részletes leírása

Ezek után a kellemetlen és váratlan történések után Luthernek először is Loire iskoláztatását kellett megoldania. Gondolt arra, hogy küldhetné abba az intézménybe, amibe Ward és Bastion is jár, képezhetnének belőle is katonát. Ha mást nem is, legalább rendet és fegyelmet tanulna. De amikor látta, mennyire megviselték lányát a történtek, elvetette ezt az ötletet. Annak kifejezetten nem örült volna, ha Loire kezelhetetlensége miatt egy ennyire híres katonaiskolában is felfordulást csinál.

A másik ötlete az volt, hogy Espada iskolájába írassa, hiszen az első találkozásuk óta elválaszthatatlanok voltak. Mintha Loire élvezné, hogy végre van valaki, aki fölött anyáskodhat. Hogy végre nem ő a legkisebb testvér. Espada volt az egyetlen, akinek az irányába mutatott némi felelősségtudatot.

Ez volt végül a fő indok arra, hogy a fiú iskolájába sem vitte. Jobb, ha hagyják Espadát egyedül kibontakozni, elég az, ha csak a szabad idejükben vannak sülve-főve együtt. Így nem maradt más választása, mint az otthoni, magán taníttatást választani. Vissza kellett vezetnie Loire-t a saját hatalmához, újra fel kellett bátorítania, hogy merje használni, nem hagyhatta elrettenni tőle. És a gyógyítás gyakorlását sem hagyhatja abba.

De az iskolaváltás, és Luther nyilvános bocsánatkérései sem jelentettek megoldást a lány ellen indult boszorkányüldözésre. Több média és felháborodott szülők tömegi követelték továbbra is Loire vérét.

– Sajnos nem tudom máshogy megoldani – mondta egyik este lányának Luther –, interjút kell adnod a Transcontinental Show-ban.
A lány értetlenül meredt rá. Nemcsak gyógyításban volt katasztrofális, hanem emberek előtt szereplésben is. Legyünk őszinték, ebben egyáltalán nem hasonlított Bastionra. Saját mágiáján kívül szinte mindenben tehetségtelen volt.

– Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – kérdezte végül bizonytalanul.

– Egyáltalán nem vagyok biztos benne – felelte nevelő apja türelmetlenül –, sőt inkább arról vagyok meggyőződve, hogy ez egy rettenetes ötlet. De mint mondtam, nincs más megoldás. Ha nem teszel jó benyomást a közvéleményre, ellenünk fordulnak, és egy egész országgal én sem tudok szembe menni.

– De én nem tudok emberek elé kiállni... – próbált tiltakozni Loire.

– Pedig ki fogsz – szögezte le Luther. – Ez nem vita tárgya. Annyit tudtam elintézni, hogy nem élő adás lesz, hanem stúdió felvétel. – Látva a kétségbeesett kifejezést a lány arcán, gyorsan hozzátette. – Ne aggódj, végig ott leszek én is, próbálok majd inkább én beszélni. És elintézem, hogy senki se merjen tőled olyat kérdezni, amit nem egyeztetett előtte velünk. Annyi a lényeg, hogy légy alázatos és megtört, és kérj bocsánatot olyanoktól, akiknek semmi köze sem volt az egészhez. Fog menni?

– Remélem...

– Ez a beszéd – veregette meg bátorítóan a lány vállát.

✨✨✨✨✨

Pár nap múlva, a megbeszéltek szerint el is érkezett a felvétel napja. Loire a háta közepére sem kívánta, és Luthernek is már elege volt a tévés szereplésekből. Annyi más, fontosabb dologgal is foglalkozhatott volna. De tudta, ahogy egyre nő a feszültség a világban, az emberek egyre kevésbé lesznek elnézőek. Na nem játssza kellő körültekintéssel ezt a játékot, kicsúszhat kezéből az irányítás, és akkor az a harag képes lehet elsöpörni az Első Tacticust és a gyerekeit is.

A háta közepére sem kívánt ezt a talkshow-t, az pedig már csak hab a tortán, hogy ott helyben derült ki, az egyik meghívott vendég egy gyermekpszichológus, a másik pedig mágia-erkölcsi jogász. Loire-t már akkor leverte a víz, amikor meghallotta ezt a fejleményt. Mivel lemondani már nem lehetett, fájdalomdíjként jó apához illően Luther megígérte neki, hogy a forgatás után elviszi őket a kedvenc gyorséttermükbe vacsorázni.