Username [Taegyu]

22. Fejezet

Taehyun hasa hangosan megkordult, miután kicsengettek a biológiaóráról, ami hangosan adta barátai tudtára, hogy éhes.

– Veszek neked valami kaját– jelentette ki Beomgyu és már nyúlt is pénztárcájáért, amikor Taehyun megállította őt.

– Nem kell.

– Dehát éhes vagy. Miért nem? Múltkor te is vettél nekem kávét, ennyivel már tartozom.

– Nem baj–tartotta magát Taehyun a "Beomgyu visszautasító" akcióhoz.– Ne vegyél!

Beomgyu szája legörbült, mert szerette volna Taehyunt meghívni valamire. Csalódottan visszahelyezte táskájába pénztárcáját és újra szólásra nyitotta száját:

– Akkor mit fogsz enni?

– Most semmit. Majd otthon– válaszolta Taehyun egyhangúan.

– Te tudod. De nekem éhen ne halj!– aggódott Beomgyu.

Taehyun megrázta a fejét jelezve, hogy nem fog és elindult kémiára. Beomgyu enyhén elkenődve leült a folyosó egyik padjára.

– Miért ilyen rideg mostanában?– kérdezte magától.– És miért csak velem? Mi rosszat csináltam?

Azt megértené, ha mindenkivel ilyen lenne, mert akkor valószínűleg valami nyomasztaná belül és azt meg tudnák beszélni, de így, hogy másokkal olyan kedves, mint mindig egyáltalán nem értette (vagy csak nem akarta érteni) a dolgot.

***

Az osztály hangosan csörtetett be a tornacsarnokba, ahol a tanár már várta őket. Méltóságteljesen bejelentette, hogy ma bemelegítés képpen páros gyakorlatokat fognak végezni, aztán pedig csapatos kidobóst játszanak és kiadta a parancsot, hogy mindenki válasszon magának egy párt. A társaság nagyobb része azonnal összenézett valakivel, de voltak azok, akik csak várták, hogy odamenjen hozzájuk valaki, köztük Taehyun is.

– Leszünk együtt?– sétált oda Beomgyu kicsit félénken Taehyunhoz.

A fiú körbenézett, hátha van valaki más, akivel lehetne, de nagy csalódására már mindenki rálelt párjára, így kicsit száját húzva bólintott egyet, ami látszólag rosszul esett Beomgyunak, de azért örült, hogy legalább Taehyunnal lehet. Egy szót se szóltak egymáshoz, csak várták, hogy a tanár kiadja a feladatokat. Míg mások boldogan cseverésztek, ők csak kínosan ácsorogtak egymás mellett, amit Beomgyu megelégelt és feltette a kérdést:

– Mi a baj, Taehyun?

Taehyun csodálkozva Beomgyura nézett, aztán csak annyit válaszolt, hogy semmi és tovább ácsorogtak egymás mellett ugyanolyan kínosan, mint eddig, amíg a Tanár Úr ki nem adta a feladatot. Egyszerű felülésekkel kezdtek: az egyikőjük fogta a másik lábát, míg a másik felüléseket végzett.

– Kezdjek?– nézett Taehyun Beomgyura, mire Beomgyu bólintott.

Taehyun szépen, szabályosan végezte a felüléseket, amit Beomgyu megmosolygott, hisz olyan jó volt látnia ezeket a gyönyörű mozdulatokat. Amikor végzett, helyet cseréltek és Beomgyun volt a sor, hogy dolgozzon még egy kicsit a hasizmán. Taehyun csak flegmán nézett rá, miközben tartotta a másik lábát, ami Beomgyunak egyáltalán nem tetszett, ezért újra megkérdezte, miközben végezte a gyakorlatot:

– Mi a baj, Taehyun?

– Nincs baj– válaszolt, de továbbra is kedvtelenül bámult.

Beomgyu gondolt egyet, hogy most felvidítja a fiút, így egyre és egyre magasabbra ült fel, addig, amíg már majdnem az arcuk is összeért. Taehyun elkezdett hátrébb húzódni, de még mielőtt elég távol kerülhetett volna Beomgyutól, ő egy apró, aranyos puszit lehelt Taehyun homlokára, ami elég erősen meglepte és felidegesítette a fiút, de azért elpirult. Beomgyu elégedetten abbahagyta a felüléseket és mosolyogva Taehyun szemébe nézett, aki visszanézve rá villámokat szórt felé.

– Ezt most miért kaptam?– kérdezte ingerülten.

– Mert látom, hogy rossz a kedved és gondoltam felvidítalak– magyarázta lelkesen Beomgyu.

– Hát nem sikerült– motyogta Taehyun.

– Nem is fog, ha nem mondod el mi a baj– firtatta tovább a dolgot Beomgyu, amire Taehyun csak a szemét forgatta.

Látszólag erősen megharagudott Beomgyura a történtek miatt. Azon gondolkozott, hogy mi van, ha ezt valaki észreveszi és miért nem tér észhez Beomgyu már végre. Talán rossz volt a technikája, de arra jelen pillanatban nem szeretett volna gondolni.

Azért cuki volt a puszija– jegyezte meg magában és egy kicsit el is mosolyodott.

A további feladatokat szó nélkül, komoran végezték. Mint két idegen. Egyikőjük se szeretett volna a másikhoz szólni: Beomgyu Taehyun morcossága miatt, Taehyun pedig a "Beomgyu visszautasító" akció miatt.

A bemelegítés után a Tanár Úr választott kettő csapatkapitányt: Taehyunt és Soobint. Kő-papír-olló játékkal döntötték el, hogy ki választ először csapatot, amit Taehyun nyert, így elkezdte sorolni a neveket, hogy kit szeretne a csapatába. Hueningkaial kezdte a sort és meg sem állt Yeonjunig. Összesen 12 embert választhatott, ami megvolt. Beomgyu értetlenül nézte Taehyunt, aztán a csapatát. Őt kihagyta. Nem választotta be. És ezzel szíve milliónyi darabra tört. Úgy érezte, hogy ez csakis azért lehet, mert nem kedveli.

Ezért volt ilyen rideg velem az elmúlt napokban– állapította meg magában.

Fejét lehorgasztotta és szomorúan odasétált Soobinhoz és a többiekhez, a maradékhoz. A játékra már nem is tudott koncentrálni, annyira elkeseredett, így elsők között volt, akiket kidobtak. Szomorúan lehuppant a földre és kicsordult egy könny a szeméből. Eltakarta arcát, hogy mások ne lássák, hogy sír. Egy ideig próbálta visszafojtani könnyeit, de egyszerűen nem ment neki. Teljesen úgy érezte, hogy akit szeret, azt nem szereti őt viszont, jogosan. Pedig milyen értékes egy olyan embert tudni az embernek az életében, mint amilyen Beomgyu is volt: teljes szívéből, feltétel nélkül szerette, imádta Taehyunt.

Csak folytak a könnyek a szemeiből és nem tudott ellenük mit tenni. Fájt a szíve. Olyan érzése volt, mintha kést döftek volna belé, de még mindig, ugyanúgy szerette Taehyunt.

Mi a baj velem?– tette fel a kérdést magában.– Miért nem szeret?

Beomgyu mindig vidáman fordult Taehyun felé, mindig dicsérte őt, egy rossz szót se szólt hozzá. Amikor ezeket átgondolta felmerült benne a kérdés, hogy azért nem szereti őt Taehyun, mert ő túlságosan szereti őt, de ezt szinte lehetetlennek tartotta, mert mégis melyik az az ember, aki azért utál valakit, mert az szereti őt?

Ezen elmélkedett, míg a tornacsarnok szélében ücsörögve pityergett az óra végéig.

Szemei felduzzadtak és pirosak lettek, ami csak Taehyunnak tűnt fel, mire nagyon elszégyellte magát, mert tudta, hogy ez miatta van. Nem is mert odamenni ezek után hozzá.

Hetek óta ez volt az első nap, amikor Taehyun egyedül, Beomgyu nélkül ment haza.