Username [Taegyu]

5. Fejezet

Taehyun egy nagy, jól megpakolt csomaggal indult el az iskola felé vezető úton. Tegnap óta nem beszélt senkivel, mert senki nem mert hozzászólni, még Soobin és Hueningkai is alig-alig. Remélte, hogy mára már nagyjából elfelejtik, hogy mi történt tegnap. Mindig olyan nagy érdeklődéssel faggatják őt az ilyenekről. A minap tényleg ilyen durva lett volna? Ezen a kérdésen törte a fejét addig, amíg be nem ért az iskolába. Barátai már ott vártak rá a padjánál.

–Taehyunie!– fogadta őt Hueningkai.–Ami késik, nem múlik. Mondd, mi történt tegnap!– vigyorodott el.

–De jó, hogy így fogadtok kora reggel.– jegyezte meg csípősen Taehyun.

–Szóval, mi történt? Nem láttunk a bunyóból túl sokat.– mondta Soobin.

–Hát, odajött hozzám az a paraszt, hogy tegnap engem látott Felixel sétálni. Természetesen ez nem igaz. Valamit visszaszóltam neki, már nem emlékszem mit, de látszólag nem esett jól neki, ezért behúzott nekem egyet és itt kezdődött minden. Láttátok hogy nézett ki, ugye?– kérdezte.

–Igen. Szörnyen.– csóválta a fejét Soobin.

–Ja. Aztán Yeonjun és Beomgyu odajöttek hozzánk, hogy szétválasszanak minket, de az a fogyatékos azt hitte, hogy segíteni jönnek nekem, ezért megverte mindkettőjüket.– Taehyun egy kicsit elhallgatott.– Aztán Beomgyu lefogta hátulról Hyunjint, hogy megtudjam verni, de az ütés rossz helyre ment. Ezért van ott Beomgyu száján az a nagy seb.

–Azt tőled kapta? Szép.– jegyzete meg Soobin.

–Amúgy rohadt sokan megijedtek tőled. Tényleg ijesztő voltál. Nem gondoltuk, hogy tudsz ilyen kegyetlen is lenni– mondta a még mindig sokkolt Hueningkai.

–Igaz. Mindenesetre megérdemelte.

–Valószínüleg ezek után Osztálytárs9 is kiszeretett belőled– nevetett egy kicsit Soobin.

–Ennyire durva lettem volna?– kérdezte hitetlenkedve Taehyun.

–Igen. Mindenki azt mondja, hogy nagyon durva voltál.– mondta Soobin együttérzően.

–Hát ez szomorú. Na mindegy, váltsunk témát!– kérte Taehyun.

–Mikor indulunk? Amikor becsengetnek?– kérdezte Hueningkai.

–Szerintem igen.– válaszolt Soobin.

–Az állomáshoz tömegközlekedéssel megyünk, ugye?– tette fel a kérdést Taehyun.

–Igen. A vonaton négy személyes kabinok lesznek. Legyünk majd együtt. Ha a Tanárnő kitalálja, hogy a szobatársak feltétlenül utazzanak együtt– márpedig biztos vagyok benne, hogy kitalálja–, még akkor is egymással lehetünk, csak csatlakozik hozzánk Beomgyu– mondta Soobin.

–Oké. Egyébként Beomgyu rendes gyerek, szóval jól jártál vele Taehyun.– bíztatta Hueningkai Taehyunt.

–Jó, elhiszem. Egyébként se árt, hogy egy kicsit ki legyek zökkentve a komfortzónámból. Eddig mindig veletek voltam, nem árt egy kis változatosság– mosolygott rá Taehyun a két barátjára.

Becsengettek, az osztályfőnök megérkezett és egybe terelte az osztályt. Megszámolta, hogy mindenki itt van- e, akinek kell.

–Szuper, mindenki itt van. Mr. Lee osztályával utazunk egy vonaton és velük leszünk egy épületben.

–De jó, Hyunjinék–súgta oda Taehyun Hueningkainak.

–Azt találtam ki– állt elő a tanár az újabb csodás ötletével–, hogy vonaton a szobatársak utazzanak egy kabinban. Egy kabin négy fős, tehát egy kabinban két pár lesz.