Username [Taegyu]

19. Fejezet

Taehyun miután megebédelt előkészítette a tanuláshoz szükséges dolgokat. Úgy ítélte meg, hogy a saját kis birtokában, azaz a szobájában rend és tisztaság van, így ahhoz nem nyúlt hozzá, hisz teljességgel feleslegesnek tartotta. Leült görcsösen a nappaliba, a kanapéra, ugyanis már csak félóra maradt a barátai érkezéséig, amiben már semminek nem kezdett neki. Épp a telefonját vette volna kezébe, amikor megszólalt a csengő.

– Na valaki egy kicsit elszámolta magát– jegyezte meg miközben ment ajtót nyitni.

Beomgyu ácsorgott a küszöb előtt kezét piszkálva. Meglátta Taehyunt és azonnal egy szép mosoly szökött arcára.

– Szia!– köszönt vidáman.– Ne haragudj, hogy ilyen korán jövök, de inkább rászámítottam egy kis időt az utamra, hátha eltévedtem volna útközben– magyarázta.

– Megértem. Nincs semmi baj, amúgy sem csináltam már semmit– vonta meg Taehyun a vállát.

– Akkor jó– könnyebbült meg a fiú.– Féltem, hogy megzavarlak valamiben.

Taehyun erre már nem válaszolt, csak behívta Beomgyut a házba, aki egy csodáló hanggal adta Taehyun tudatára, hogy le van nyűgözve.

– Jó nagy– jegyezte meg halkan a fiú.

– Igen. Könnyű eltűntetni benne a dolgaidat. Menjünk fel a szobámba, vagy várjunk a nappaliban a többiekre? Bár őket ismerve késni fognak egy olyan fél órát, szóval nagyjából egy óra múlva jönnek csak– nevetett Taehyun.

– Akkor inkább menjünk fel– válaszolt Beomgyu a kérdésre és el is indultak Taehyun szobája felé. Útközben Beomgyu a falakat és az azon lévő képeket bámulta, amikor az egyiken, a lépcső mellett megakadt a szeme.

– Ez te vagy?– kérdezte kicsit elvékonyított hangon.

– Igen, én. Itt olyan 4 éves lehettem– mosolygott Taehyun a képet, aztán Beomgyut nézve.

– Milyen aranyos voltál. Bár most is az vagy– tette hozzá halkabban, hátha úgy kevésbé fog Taehyun zavarba jönni, de igencsak nagyot tévedett, ugyanis a fiú arca olyan piros lett, mint egy paradicsom és tekintetét a földre szegezte, hogy ez kevésbé látszódjon, de próbálkozása sikertelen volt, amit Beomgyu megmosolygott.– Na jól van, nem kell ennyire zavarban lenned, bár tudom ezt nem tudod kontrolálni. Szokj hozzá az ilyenekhez, mert egyre több lesz– vigyorgott pimaszul.

– Oké, megpróbálom– Taehyun hangja szinte hallhatatlan volt.– Na jó, menjünk tovább. A szobámban is fogsz még találni kiskori képeimet.

Beomgyu boldogan bólintott és továbbhaladtak. Amint beértek Taehyun birtokára, Beomgyunak a lélegzete is elállt.

– Jézusom, de nagy. Az enyém háromszor beleférne– hüledezett.– Voltál múltkor benne?

– Nem– ingatta meg a fejét.

– Akkor majd sort kerítünk rá– kacsintott Taehyunra, mire ő a szokásoshoz híven zavarba jött.

– Mostmár elég lesz, mert ez az elmúlt két percben már a második ilyen és ha ezt így folytatod, a nap végére nem fogsz élni.

– Az nehéz lesz, de a kedvedért megpróbálom– elhallgatott egy kicsit, aztán újra megszólalt– Cserébe megölelhetlek?– próbálkozott be.

– Nem, most nem– utasította vissza Taehyun.

– Most nem– ismételte.– Akkor mikor? Ugye még ma?

– Beomgyu!– kiáltott rá Taehyun jelezve, hogy hagyja abba.

– Nem foglak békén hagyni, addig, amíg nem mondod, hogy mikor és csak azt a választ fogadom el, hogy most– vigyorgott pimaszul.

– Na ne idegesíts! Tegnap már megölelhettél. Kétszer is– tette hozzá.

– Az nem baj. Szívesen megölellek most is– tárta ki Beomgyu a karjait.

Taehyun csak rázta a fejét, de Beomgyu nem rakta le a kezeit, ami az idő múlásával egyre kínosabb lett, amikre Taehyun egy kicsit zavarba is jött, már megint. Beomgyu ezt látva elmosolyodott és a fiú akarata ellenére egy nagy ölelésbe zárta őt.

– Ha visszaölelsz és itt maradsz egy jó ideig, akkor esküszöm, hogy egy hétig békén hagylak– ígérte.

– Jó, de ugye tudod, hogy nagyon idegesítő tudsz lenni.

– Tudom, de valld be, hogy neked se esik rosszul az őszinte szeretet.

Taehyun erre a mondatra kicsit elgondolkozott, aztán Beomgyu vállára hajtotta fejét. Igaza volt a fiúnak, nagyon is jólesett neki, hogy valaki teljesen őszintén szereti és amennyire idegesítette Beomgyu, épp olyan aranyosnak is találta őt. Kellemes volt Beomgyu melegsége, ölelése. Talán még sose ölelkezett ilyen sok ideig senkivel, mint most vele. Telt az idő, de ők ketten még mindig nem váltak el egymástól.

– Köszönöm, hogy szeretsz– törte meg Taehyun ezt a nyugalmas csendet Beomgyutól el nem válva.

– Nem tudlak nem szeretni– ölelte még szorosabban Taehyunt, mire neki egy vidám mosoly szökött az arcára.

– Aranyos vagy– jegyezte meg halkan.

– Tényleg? Azt hiszem ez a mondat most végleg feldobta a napomat– kuncogott.– Megtisztelő ezt hallani tőled.

Miután már sok-sok perce pihentek egymás karjai között, szépen, lassan elengedték a másikat és csak csendben ültek egy jó ideig várva, hogy megérkezzenek a többiek, amikor megszólalt a csengő. Valaki nagyon türelmetlen lehetett, hisz megállás nélkül nyomta azt. Taehyun lesietett ajtót nyitni az illetőnek, azaz illetőknek.

– Szia!– köszönt kórusban Soobin, Hueningkai és Yeonjun.

– Sziasztok! Milyen egyszerre értetek ide és csak tíz percet késtetek. Ez csodálatos teljesítmény. Együtt jöttetek gondolom– engedte be a fiúkat.– Összeegyeztettétek?

– Igen– adott választ a kérdésre Soobin.

– És Beomgyu miért nem veletek ment?

– Nem tudom. Talán mert ő közelebb lakik– vonta meg a vállát a fiú.

– Mekkora a házatok!– áradozott Yeonjun.

– Beomgyu is hasonlóan reagált rá. Ő már itt van nagyjából háromnegyed órája. Fent vár a szobámban, gyertek!– mutatta az irányt a vendégeknek. Amikor felértek Yeonjun elkiáltotta magát, mikor meglátta Beomgyut.

– BEOMGYU! Milyen sietősre vetted. Talán akartál valamit Taehyuntól?– kérdezte gyanakodva.

– Nem– tagadta.– Magamat ismerve inkább elindultam hamarabb, ha eltévedtem volna és késtem volna– magyarázta neki is.

– Mióta érdekel téged, hogy késel- e valahonnan vagy se? Mindegy. Most körbenézek Taehyun itt, ha megengeded. Így elsőre tetszik ez a szoba.

– Csak nyugodtan– mosolygott rá Yeonjunra.

Yeonjun mindent jó alaposan megnézett, ugyanis úgy gondolta, hogy az, hogy milyen az ember szobája, arról sokminden kiderül az alanyról. Az íróasztalhoz ért, ahol megpillantott egy köteg papírt és az egyiket felemelte és elkezdte olvasni, ami be kell vallani; elég illetlen. Szemei egyre kerekebbek lettek miközben futtatta szemeit az íráson.

– "Szemed csillogása és mosolyod vidámsága mindig mosolyt csal az arcomra, legyek bármilyen rossz kedvemben. Már a puszta jelenléted megnyugtató és vidító számomra. Időnként csak gyönyörködök arcod szépségében, magas termetedben, karcsú, de izmos testedben. Ne hidd azt, hogy őrült vagyok, csak szerelmes."– olvasta fel hangosan a fiú, mire Taehyun és Beomgyu ijedten összenéztek. Lepergett előttük, hogy ha most Taehyun nem talál ki valami gusztustalanul nagy hazugságot, akkor lehullik az Osztálytárs9- es titkos lepel.– Ez most komoly? Ezt te kaptad?– vonta fel a szemöldökét.

Sziasztok!❤️
Ez a 2023-as év legelső fejezete, tehát így utólag is boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Most valóban sok ideje nem volt rész, ne haragudjatok! Remélem azért még emlékeztetek mi is történt az előző részekben.🤭
Legyen kellemes estétek/napotok!❤️