Username [Taegyu]

9. Fejezet

–Taehyun!– ébresztgette az alvó fiút Beomgyu.– Kelj fel, mosakodni kell.– és ezzel Beomgyu simogatni kezdte Taehyun feje tetejét, hátha arra megébred.

A napfény és Beomgyu szépen cirógatták Taehyun arcát, mire a fiú lassan magához tért, ezért Beomgyu ijedten kapta el tőle a kezét.

–Végre fent vagy.– vigyorodott el Beomgyu.– Már vagy öt perce próbállak felébreszteni.

–Jó reggelt!– köszöntette fáradtan Taehyun és felült az ágyán Beomgyuval szemben.

–Neked is!– kuncogott Beomgyu.– Menjünk mosakodni, meg fésülködni.– tekintett Taehyun kusza, gubancos holló fekete hajára.

A két fiú együtt vánszorogtak be a fürdőbe, ahol nagy meglepetésükre senki se volt. Taehyun kétségbeesetten nézett Beomgyura. Rápillantott a falon heverő órára, ami már 8:20- at mutatott. Lekésték a reggelit. Bár ezt annyira nem bánták, ugyanis nem szívesen ettek volna egyébként se a száraz zsömléből, a rossz minőségű sonkából és a fonnyadt uborkából. Beomgyu megvonta a vállát és elkezdte mosni a fogát. Taehyun belenézett a tükörbe és rendesen megijedt magától.

–Miért nem szoltál, hogy így áll a hajam?– azonnal elővette fésűjét, hogy segítsen a helyzeten.

Beomgyu csak megmosolyogta őt. A mai nap Taehyun kihagyta a reggeli zuhanyzást, ugyanis már így is elszalasztották a reggelit, az nem hiányzott neki, hogy még a programokat is lekéssék, miatta. Miután felfrissítették magukat sebtében átöltöztek és lerohantak a többiekhez. Mint kiderült, nem kellett volna lefáradniuk, hanem összeszedni a csomagjukat, amit aztán leraknak a busz csomagtartójába, így nagyot sóhajtva visszakullogtak a szobájukba, ahol összepakolták a holmijukat. Taehyun keze megakadt a borítékon és az abban rejtőző versben. Egy féloldalas mosoly jelent meg arcán, amire természetesen Beomgyunak feltétlenül meg kellett kérdeznie, hogy min mosolyog, de Taehyun csak legyintett. Nem érzett kényszert rá, hogy megossza vele, így rá se nézett, csak becsúsztatta a papírt a táskájába, aminek cipzárját gondosan behúzta és útra készen állt.

–Mehetünk?– kérdezte Taehyun.

Beomgyu bólintott, így elindultak az osztályuk felkutatására. Hamar meg is találták Hueningkai plüss állatoktól duzzadó csomagját, így tudták, hogy jó helyen vannak.

–Itt van a csinos Taehyun!– húzódott Yeonjun Taehyun elé egy perverz mosoly társaságában.

–Itt van bizony.– mondta Beomgyu vidáman.

–Mi járatban itt?– érdeklődött Yeonjun szemét nem levéve Taehyunról.

–Drágám– kezdett bele Taehyun–, osztálytársak vagyunk. Szerinted?

–Jól van, csak kérdeztem. A buszon nem akartok leghátra ülni, és akkor ülhetnénk mindannyian egymás mellett.– kacsintott egyet.

–De!– kiáltotta Beomgyu, még mielőtt Taehyun nemet mondhatott volna.

–Oké, de akkor jön Soobin és Hueningkai is.– szögezte le Taehyun.

Amikor eljött az a perc, hogy felüljenek a buszra Yeonjun eszeveszetten rohant előre, hogy sikeresen elfoglalhassa a hátsó öt személyes üléseket. Yeonjun maga mellé vonszolta Taehyunt, aki látszólag szenvedve elhelyezkedett mellette. A fiú mellé Soobin kuporodott be, mert meg szerette volna osztani vele, hogy az este milyen viccesen aludt Hueningkai, csakhogy Yeonjun megelőzte őt és ismételten elkezdte fárasztani Taehyunt a förtelmes dumájával. Taehyun kiüresedve ült Yeonjun mellett, igazából nem hallgatta őt, csak úgy tett, mintha teljes lényével odafigyelne a beszámolójára, de amikor már az ezredik megjegyzést kapta a kidolgozott testére, megszólalt: