Username [Taegyu]

12. Fejezet

Minden gondolata félbe lett szakítva, és csak idegesen vette fel a szemkontaktust Hyunjinnel. Látta a fiú tekintetében a tiszta gyűlöletet, amit táplált iránta. Hyunjin agresszívan lecsökkentette a távolságot közte és Taehyun között és belekezdett a kötekedésbe.

–Mi van, Taehyun? Milyen különös, már megint találkozunk. Szépen nyomtad a fekvőket pár napja.– nevetett kárörvendően.– Most biztos hazaigyekszel, hogy tele tömhesd a fejedet a tanulnivalókkal. Hát persze, te még szórakozni se tudsz, tanulnod kell.

–És akkor mi van? Látom, neked nem szokásod a tankönyveket forgatni.– szólt vissza Taehyun és ezzel egy újabb semmibe menő vitába ment bele.

–Komolyan, annyira idegesítő vagy. Legszívesebben akkora pofont vágnék le neked, hogy...

–Nem ajánlom, mert múltkor is te húztad a rövidebbet– szakította félbe Taehyun.

–Látom nagyon összemelegedtél a fiúval, akinek múltkor behúztál egy nagyot.– kacagott gúnyosan, Taehyun mondatát meg se hallva.

–Ja. Jóban lettünk. Amúgy miért is vagy itt?– kérdezte Taehyun, jogosan.

–Egy kis bunyóért. Erősebb vagyok nálad, így meg akarlak verni, mert múltkor nem teljesen úgy sikerült, ahogy akartam.– monda el a tervét és az öklét meglendítette, de Taehyun idő előtt megállította.

–Ehhez most nincs kedvem. Most hazamegyek, te meg járj el valami box edzésre! Ha meg feltétlenül meg akarsz verni, akkor majd máskor.– és ezzel Taehyun lazán otthagyta Hyunjint, aki csak értetlenül állt.

Taehyun a Hyunjines kis kitérő után épp olyan nyugodtan szelte a távolságot otthona és közte, mint azelőtt. Amikor hazaért megvacsorázott, lezuhanyzott és tanult, mint mindig.

Megint az ébresztő rázta ki Taehyunt álmából, így morcosan kikecmergett az ágyából és elvégezte az egyszerű reggeli rutinját. Belebújt a cipőjébe és kedvtelenül kilépett a bejárati ajtón. A küszöbön megpillantott egy félbe hajtott, kicsit gyűrött papírt, amit fel is vett onnan, mert azt hitte szemét. Ám amikor kinyitotta meglepte az, ami benne volt: egy gyerekesen ábrázolt mérőszalag, mellette egy emberrel, aki valamivel magasabb volt 175 cm-nél, de a mérőszalag nem volt tovább rajzolva, így az illető pontos magassága talány maradt. Az alkotás alá volt írva: Osztálytárs9.

Taehyun nem hitt a szemének. Mindenesetre abban már biztos lehetett, hogy az illető fiú, hisz nincsen egyetlen egy ilyen magas lány se az osztályában.

Taehyun– még mindig– sokkos állapotban sétált be az iskolába, furcsa volt belegondolnia, hogy egy olyan fiú szereti őt, akivel minden áldott nap egy öltözőben öltözik és láthatja őt félmeztelenül. Érdekes érzés támadt benne, amint egy bő félóra múlva tényleg megértette, hogy Osztálytárs9 vele azonos nemű. Megsemmisülve kuncogott aprókat és csóválta a fejét. Kivételesen képtelen volt figyelni informatika órán, de számára ez a tantárgy nem bizonyult olyan fontosnak, így nem volt bűntudata. Tekintete fiúról-fiúra vándorolt, de most se sikerült felfedeznie semmi gyanúsat. A csengő zökkentette ki gondolatmenetéből. Osztályfőnöki következett, ami számára a pihenést jelentette. Csak ritkán közölt fontos dolgokat a Tanárnő és gyakran szabadon elfoglalhatták magukat. Tehát Taehyun törhette tovább a fejét, azon, hogy ki lehet Osztálytárs9.

A tanítási nap leteltével Taehyun a kedvenc kávézójába ment. Gyakran oldotta meg itt a gyakorló feladatokat, amiket az iskolában kapott, illetve szeretett ezen a helyen tanulni, ugyanis szép, otthonos volt és finom kávét adtak. Épp a pénztárcájából kutatta elő a pénzt, hogy fizetni tudjon, amikor szeme sarkából megpillantotta Beomgyut. Egy papírra irkált vagy firkált valamit. Nagyon gondolkozhatott, mert a szemöldökét még össze is ráncolta. Taehyun a forró italával odament hozzá, mire Beomgyu ijedten felnézett és kezével gyorsan eltakarta azt, amit csinált.

–Szia! Leülhetek?– kérdezte Taehyun.

Beomgyu bólintott és a vele szemben lévő székre mutatott. Kapkodva elrakta a papírt és rámosolygott Taehyunra.

–Nem kérsz valamit? Szívesen veszek neked egy kávét.– ajánlotta fel Taehyun.

–Rendben, azt megköszönöm. Azt hittem hoztam magammal pénzt, de a pultnál derült csak ki, hogy egy fillér sincs nálam.–  csóválta a fejét Beomgyu.

–Egyébként még sose láttalak itt. Most vagy először ebben a kávézóban?– érdeklődött Taehyun.

–Nem. Gyakran járok ide, de inkább hétvégén jövök.

–Értem. Én hétköznaponként jövök ide tanulni.– mosolygott Taehyun.– Akkor most hogy-hogy itt vagy?

Beomgyu szemében megjelent egy aprócska félelem, de ezt álcázva egy vigyort erőltetett magára.

–Szerettem volna inni egy kávét, csak nem volt pénzem.– nevetett.

Innentől nem nagyon szóltak egymáshoz. Mind a ketten a füzeteiket forgatták. Jó meleg volt a kávézóban és a kávé beillatozta az egész helyiséget. Nagyon nyugodt helynek látszott és ez a nyugodtság átvándorolt Beomgyura is, így a fiú álmosan pislogott és egy-két perc leteltével az asztalon találta arcát. Elaludt. Taehyun felkapta fejét és a szundító Beomgyura nézett. Miután kuncogott rajta egy jót átnyúlt az asztalon és megrázta a karját, mire Beomgyu értetlenül felnézett, de nagyon gyorsan eljutott az agyáig, hogy valójában mi is történt, de azért megkérdezte:

–Nahát, elaludtam?– mosolygott zavartan Taehyunra.

–De még mennyire, úgyhogy szerintem ideje indulni.

Beomgyu kicsiket biccentve feltápászkodott helyéről, összeszedte holmijait, így útra készen állt.

–Merre laksz, Taehyun?– kérdezte Beomgyu miközben a buszmegálló felé sétáltak.

–Tőletek még egy pár buszmegállónyira.

–Akkor ugyanazzal a busszal megyünk? Nem szoktalak rajta látni.

–Szerintem azért, mert én az eggyel későbbivel megyek. Nem szeretek olyan hamar bent lenni a suliban.

Beomgyu bólogatott egy párat, utána az utat kémlelte, hátha meglátja a buszt, amivel mennek.

–Itt is van.– szállt fel rá boldogan.

Óriási tömeg volt a járművön, így kénytelenek voltak egymás és mások mellé nyomulni. Már nagyjából megszokták ezt a zsúfoltságot, ugyanis minden egyes nap ezt kellett túlélniük. Amikor Beomgyu leszállt Taehyun épp úgy utazott tovább, mint szokott; egyedül, gondolataiban merengve.

Sziasztok!❤️
Ne haragudjatok, amiért sokat kellett várni az újabb részre, sajnálom. Mindenesetre remélem mindenkinek tetszett.
Legyen csodálatos napotok/estétek!❤️