my sister's boyfriend || jikook ✓

57.

Rettentő hideg volt a találkozónk napján, úgyhogy jól be kellett öltözzünk. Engem Jimin el sem engedett úgy, hogy nem volt rajtam minimum kettő pulcsi. Rohadt kényelmetlen volt, de igyekeztem ezt kizárni és nem végig erre gondolni, de hát nyilván nehéz volt. Úgyhogy szegény fekete hajúnak végig kellett hallgatnia ahogy siránkozom. Igazából azt gondoltam, hogy egy idő után majd megunja és akkor azt mondja, hogy az egyiket vegyem le, de ez nem jött össze. Megunni megunta, de nem éppen azt a választ kaptam mint amire számítottam.

-Jeongkook, ki teszlek a kocsiból!-Szólított a rendes nevemen, míg én megszeppenve hallgattam el. Nem sokszor hívott a nevemen, csupán akkor, ha haragudott rám valamiért, vagy ha már tényleg messzire mentem valami kapcsán. Jó, meglehet, hogy tényleg kicsit sokat hisztiztem.-Tudom, hogy kényelmetlen, de nem akarok neked rosszat, csak azt, hogy ne fázz meg. Világos?-Szorított combomra, míg én bólintottam párat, majd lehajtott fejjel csücsültem tovább.

Nem sokkal később Minho-t is felvettük, majd a vasútállomáshoz vettük az irányt. Szegény fiú egyébként úgy nézett ki, mintha minimum másnapos lenne..Tény és való, hogy korán volt, de szerintem ő fel sem fogta igazán, hogy mégis merre megyünk, avagy mi is a mai program. Nem is volt kérdés; az egész vonat utat végig aludta.

-Hívok nektek taxit és majd a megbeszélt helyre vitetlek titeket, oké?-Puszilt homlokomra Jimin az utolsó előtti állomásnál, míg én értetlenül pislogtam rá nagyokat.

-Te nem jössz velünk?

-Nem szeretnék zavarni, úgyhogy addig én benézek eommáékhoz. Vagy legalább Haneul-t elviszem valahova.-Rántott vállat a férfi.-Inah szerintem már úgy is ismeri itt a járást, nem fogtok eltévedni.-Mosolygott rám, majd még pár dolgot lefixáltunk, s aztán szedelőzködni kezdtünk, hiszen' le kellett szállnunk.

Jimin hívott nekünk taxit, megvárta velünk, hogy oda érjen, leadta a söfőrnek a címet, majd elköszönt tőlünk, s utunkra engedett. Ezután gondolom Ő is hívott egy taxit, hogy haza menjen.

Nem volt sok idő, hogy a megbeszélt helyre érjünk, talán tíz percet vett igénybe. Inah már kint várt ránk, s egy széles mosollyal szaladt felénk, ahogy kiszálltunk a járműből. Nevetve öleltük át a lányt, s percekig el sem engedtük egymást, csak ölelkeztünk az utca kellős közepén. Még a morgó emberekkel sem tudtunk foglalkozni, annyira örültünk annak, hogy végre látjuk egymást.

-Rengeteg mesélni valóm van!-Engedett el a lány nevetve minket, majd aztán a mögöttünk lévő kajáldába vette az irányt, ahova követtük is.-Ez egy nagyon fasza hely, olcsó is, de jó minőségű, ráadásul azok vannak, amiket ti is szerettek. Gyros, pizza, hamburger, de saláta is van, meg minden amiért általában folyik a nyálatok.-Kuncogott aranyosan, majd aztán helyet is foglalt.

-Tök pöpec hely, sokszor jársz erre?-Nézett szét Minho kíváncsian, s hatalmas szemekkel.

-Mondhatni igen. Képzeljétek, egy lány az évfolyamból nem rég rám írt, hogy gyakran látott a folyosón és nagyon szimpatikus voltam neki, szóval nem-e lett volna kedvem barátkozni vele.-Lett hirtelen szuper izgatott, közben levette a kabátját, ugyanis bent nagyon meleg volt.-Természetesen bele mentem, úgy voltam vele egy próbát megér. Az első találkozónk itt volt, és azóta nagyon imádom a helyet. Sokszor van, hogy suli előtt beugrom ide és elvitelre viszek innen kaját, aztán az az ebédem aznapra.-Mosolygott szélesen.

Nem sokkal később egy pincér lány lépett mellénk, aki úgy nézett ki, hogy Inah-t már nagyon jól ismerte, felvette a rendelésünket, s aztán vissza sietett, hogy azokat le is adja.

Aranyos lány volt, és nagyon kedves is, sőt! Valamint ügyes is, úgyhogy a kiszolgálásra tudtam adni egy jó pontot. Ráadásul aztán a kaja is meglepett. Nagyon nagy adag volt, nem is voltam biztos benne, hogy mindet meg fogom tudni enni, de emellett nagyon jól is nézett ki, gusztusos volt. Még a hasam is megkordult a látványra, pedig alapvetően nem éreztem magam annyira éhesnek.