my sister's boyfriend || jikook ✓

3.

Jimin péntek délután megvárt az iskola előtt, ám vele volt Jihye is. Azt mondta nem lesz sokáig velünk, csak otthon kiteszi a lányt, s aztán mi elmegyünk vásárolni az édesanyjának. Mondjuk őszintén szólva nem igazán tudtam, hogy mégis mit javasolhatnék, hisz' nem tudtam, hogy az anyuka mire vágyna szívesen. Keveset láttam őket, mivel ők Busanban laknak. Jihye is csak párszor találkozott velük, s az is akkor volt, ha Jimin haza látogatott. Úgyhogy én eléggé tanácstalan voltam.

-Van ötleted, hogy mégis mit vehetnék eommának?-Kérdezett Jimin ahogy beültem mellé, míg én megráztam fejem.

-Azt hittem, hogy neked már van ötleted, vagy legalább Noona mondott valamit.-Vallottam be őszintén.

-Nem baj, majd akkor kitalálunk valamit.-Mosolyodott el aranyosan, míg én piros orcámat próbáltam előle elrejteni.-Meleged van? Lehúzhatod az ablakot, Gguk!-Simított combomra, míg én nagyot nyelve pillantottam erekkel beborított karjára, majd inkább kifelé kezdtem bámulni, nehogy idő előtt elpatkoljak. Istenem, ez a férfi annyira dögös. Hogy a francba bírnám ki mellette normálisan, akár csak egy napig is?

-N-nem, nincs. Csak egy pillanatra levert a víz, szokott néha ilyen lenni.-Hazudtam, míg ő bólintott egy nagyot, majd sebességet váltott, ezáltal levette kezét combomról. Kissé hiányérzetem támadt, de igyekeztem nem a tudtára adni, hogy igenis szeretném vissza kapni a kezét. Így is eléggé nyilvánvalóan lebuktatott az arcom.

Sok boltot végig jártunk, míg egyszer csak meg nem torpantam egy elektronikai termékes áruház előtt, s szóltam Jimin után.

-Hyung! Nem azt mondtad, hogy anyukád szeretne egy robot porszívót?-A szőke hajú azonnal szélesen vigyorogni kezdett, majd már sietett is be a boltba, hogy nézzünk egyet.

-Annyira szeretem azt az okos kis fejed!-Borzolta össze hajamat, míg én kuncogva igazítottam vissza immár kócos tincseim, s közben igyekeztem kissé lemaradni, hogy ne lássa az ismét paradicsom vörös fejem. Komolyan már kezdenem kéne a fejemmel valamit, ugyanis ez így nem állapot...A puszta tekintete végett képes lennék azonnal meghalni, nemhogy az ilyen cselekedetei végett. Nem lehet egyszerűen kibírni, hogy él. Annyira tökéletes.

-Ez jó, nem?-Mutattam egy darabra, amit kezei közé vett, jól megforgatta azt, majd vállat rántott.

-Nem értek hozzá, de biztos jó.-Nevette el magát, míg én kuncogva néztem fel rá, s végül hajtottam le a fejem. Egy bedobozolt gépet levettem a helyéről, majd megindultam vele a kasszához, hogy fizessünk. Persze még utána el kellett intézni pár papírt, valamint néhány fontosabb információt is a tudtunkra adtak, legfőképpen a használatáról és a garanciáról.-Ahhoz képest, hogy milyen kicsi, van súlya..-Dobott egy picit a dobozon kifelé menet, majd a hátsó ajtót kinyitva betette az ülésre a dobozt, Ő pedig beült a kormány mögé.

-Annyira nem is volt nehéz.-Kötöttem be magam egy apró mosoly kíséretében, míg Ő kuncogva követte példámat, majd elindította a kocsit.-Megyünk még valahova?

-Csak az állomásra.-Rázta fejét, míg én válaszul bólintottam egyet, s az ablakon kifelé kezdtem bámészkodni.

A vonat állomáson ki vettük a két kisebb bőröndünket, valamint Jimin anyukája ajándékát is, végül a férfi lezárta a kocsit, aztán pedig felszálltunk a vonatra. A szőke hajú már vett jegyet online.

Eléggé fáradt voltam az iskola miatt, úgyhogy bátorkodtam a fejemet Jimin vállára hajtani, hisz' az út eléggé hosszúnak bizonyult, simán ki tudtam aludni magam. Ő pedig ezt engedte is, sőt, még arrébb is csúszott, hogy kényelmesen oda tudjam tenni a fejem, s ne nyomjam el semmimet. Nem mondom, eléggé jól esett ez az apró gesztus tőle, szinte sikítani tudtam volna örömömben. Ám helyette csendben közelebb másztam, s igyekeztem a hevesen verő szívemmel kezdeni valamit. Főleg mikor egy apró kuncogást hallatva még hajamra is simított.

》《

Az a több mint két órás vonat út nekem fel sem tűnt, de még csak meg sem kottyant. Mondjuk nehezen viselt volna meg tekintve, hogy én végig aludtam az egészet. Egyedül azt reméltem, hogy Jimint nem nyomtam nagyon, bár nem mutatta jelét annak, hogy rosszul viselte volna az utat, sőt még inkább úgy festett, mint aki aludt is egy kicsit.

-Jót aludtál?-Kérdezte már a taxira várva, én pedig egy halvány mosoly kíséretében bólintottam egy nagyot, miközben mosolygós lényét vizslattam.-Én is. Bár elfeküdtem a nyakam.-Forgatta meg kissé fejét, míg én számat húzva hallgattam, ahogy ropog a nyaka.-Bár nem meglepő, nem is lehet normálisan aludni egy vonaton.-Rántott vállat végül, majd abban a pillanatban a taxi is begurult elénk, így Jimin a csomagtartóba tette a két bőröndöt, én pedig addig beszálltam hátulra. Leadtam a címet a sofőrnek, majd ahogy a szőke hajú is beszállt; elindultunk.

Jimin beszélt párszor a sofőrrel, viszont én csendben leskelődtem kifelé. Nem volt kedvem a középkorú férfival beszélgetni, Jimin pedig látszólag jól el volt vele is, úgyhogy nekem tökéletesen megfelelt Busan látványa is. Amúgy is szerettem azt a kis várost, a szívem csücske volt. Hiszen azért mégiscsak ott nőttem fel, ott éltem le az addigi életem nagyobb részét.

Megérkezvén Jimin és én fele-fele arányban fizettünk, majd kiszedtük a két bőröndöt és végül a családi ház bejáratához vettük az irányt. A szőke hajú nem csengetett, fogta magát és benyitott, majd engem előre engedve be is lépett a házba. Végülis..Csak a szülő háza.

-Úristen! A két kedvenc Oppa-m!-Visított fel Haneul ahogy meglátott minket, míg mi nevetve tártuk szét a karjaink, hogy egy közös ölelésbe fogadjuk a lányt, aki szinte repült felénk. Öröm volt végre látni, már nagyon hiányzott, s különben is egy tünemény volt mindig is. Akár másik húgomnak is mondhattam volna, annyira imádtam a lányt.-Anya nem is mondta, hogy érkeztek.-Nézett ránk a barna hajú, míg Jimin bólintott egyet jelezvén, hogy tudja.

-Mondtam, hogy ne szóljon neked, mert meglepetést akartam. Tudom, hogy szereted Jungkookie-t, úgyhogy elhoztam neked.-Mosolygott a szőke vadul, míg én pironkodva álltam a becenév hallata végett, s hevesen verő szívemet próbáltam nyugtatni, ugyanis attól féltem, hogy olyan hangos; még Ő is meghallja.

-Inkább Jungkookie, mint az a luvnya..-Forgatta szemeit Haneul, majd gyorsan rám kapta tekintetét, s bambi szemekkel takarta el száját.-Jaj, ne haragudj!-Tettette magát, míg én mosolyogva össze borzoltam haját, s magamhoz húztam őt egy újabb ölelésre.

-Jihye nem luvnya, nem tudom mi bajod van vele.-Sóhajtott Jimin, bár annyira nem volt ideges, inkább csak Haneul kifejezés módja zavarta.-Amúgy hol vannak eommáék?

-Boltban.-Vágta rá könnyű szerrel a barna hajú lány, míg Jimin sóhajtva kapta fel a két bőröndöt, s indult meg az emeletre.-Még mindig nem nyomultál rá?-Suttogta nekem a lány, ahogy Jimin halló távolságon kívülre került, míg én csalódottan fejet ráztam.-Semmi baj, van egy tervem.-Mosolygott ördögien, míg én kissé félve néztem, ahogy Jimin után siet az emeletre.

2022.08.16.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺