my sister's boyfriend || jikook ✓

36.

Az egész hetet görcsösen végig tanultam, szorgalmasan megcsináltam minden beadandómat, házifeladatomat, tanultam az órákra, emellett pedig eljártam edzeni is a kijelölt napokon és persze Jimin óráin is voltam. Anyám meg is jegyezte, hogy mennyire ügyes vagyok, valamint nagyon örül annak, hogy ilyen komolyan veszem a jövőm és teszek is érte. Nayeon is igyekezett össze szedni magát, valamint Hari sokat volt nálunk, hogy együtt tanuljanak, viszont mikor a lánynak felszabadult egy kis ideje, akkor vagy velem töltötte azt -már ha tudta-, vagy pedig Minho-val volt. Aranyosnak véltem, hogy a lány végre magától is kezdeményezett, valamint meleg szívvel néztem, ahogy kedves barátom is össze szedte magát, s egyre többet hívta el magával a lányt ide-oda. Különben a vasárnapi "randevújuk" is szuperül végződött, elvileg a húgom kapott egy apró szájra puszit a fiútól.

Jiminnel egyedül akkor találkoztam, ha értem jött az iskolába, valamint az óráin. Megértette, hogy nem tudtam annyit vele lenni, s nem haragudott meg érte, sőt, még örült is neki, hogy ilyen ügyes nagy fiú vagyok, legalábbis az Ő szavaival élve.

Jihye-vel viszont a hétvége óta egyre jobban romlott a kapcsolata. Továbbra sem utazott velünk a nap végén, ám mivel együtt éltek, így azért ők össze futottak ennek ellenére. Hétfőn rögtön össze is kaptak, ami miatt mindketten idegesen indultak munkába, s feszülten is tértek haza. Kedden Jihye volt nálunk nap közben -ezt is anyámtól tudom-, hogy elpanaszolja minden gondját, szerdán pedig egymáshoz sem szóltak. Csütörtökön a nővérem már mindenre megjegyzést tett amit a férfi csinált, ezért pénteken Jimin nem is ment már haza, hanem nálunk töltötte az éjszakát.

Hétvége lévén pedig pihenni készültünk közösen, ám neki be kellett mennie a cégéhez, hogy pár ruhát megvizsgáljon, s néhány dolgot ellenőrizzen. Kissé elkenődött, hogy emiatt nem tudtunk együtt lenni, de kitalálta, hogy nyugodtan menjek vele, persze csak ha szeretnék. Én pedig erre hogyan is mondhattam volna nemet? Így esett hát meg, hogy szombaton nem sokkal tíz után már bent voltunk a hatalmas épületben, s míg én a kanapén ülve kényelmesen el neteztem, addig a férfi a papír munkát végezte az asztala mögött.

-Nem sok van már, ígérem!-Szólalt meg fel sem nézve a sok lap közül, míg én szüntelenül Őt bámultam.-Ez után még néhány képet kell ellenőrizzek, s aztán mehetünk is.-Sandított felém egy pillanatra, míg én türelmesen bólintottam egy nagyot, hogy megértettem. Öt perc múlva viszont már igencsak unatkozni látszottam, úgyhogy eltettem a telefonom, s Jimin ölébe másztam. Teljes mértékben a férfi ölébe fészkeltem magam, nyakát kezeimmel karoltam át, derekát -s tulajdonképpen a széket is-, pedig lábaimmal. Fejemet mellkasára hajtottam, s így hallgattam egyenletes szívverését. Nem vártam el, hogy minden figyelmét nekem szentelje ezek után, csupán csak a közelében akartam lenni. Ő pedig ezt nagyon jól tudta, így hát bal kezét derekamra helyezve kezdett cirógatni, s közben tovább dolgozott szorgosan. Nem zavartam, nem beszéltem hozzá, csupán lehunyt pillákkal élveztem szívének ütemes dobbanásit, azt a kellemes vanília illatát amit mindig is árasztott magából, s azokat a néhai puszikat amiket egy-egy papír elvégzése után nyomott fejem búbjára.

Ebben a kellemes nyugalomban, s csendben telt el talán egy órai is, mire Jimin lekapcsolta a gépet, s aztán kissé eltolva magától nézett rám.

-Mehetünk, Baby!-Mosolygott rám halványan, majd kezei közé vette arcomat, s egy puszit nyomott ajkaimra.

Nem sokkal később már a kocsiban ülve hallgattuk az egyik kedvenc zenénket, s közben énekeltünk is, majd aztán egy cukrászda előtt parkolt le a férfi, s szálltunk ki a járműből. Vettünk egy-egy süteményt, s egy-egy limonádét is, az elfogyasztásuk közben pedig a jövőheti terveinket beszéltük át, s néhány programot.