my sister's boyfriend || jikook ✓

8.

Következő nap Jihye nem tartott Jiminnel, a szőke állítása szerint előző nap annyira megsértettem a lány egóját, hogy inkább egyenesen haza ment, meg sem várta, hogy a férfi őt is felvegye, s aztán együtt haza menjenek, miután engem kitettek a kocsiból. Nem bántam, legalább volt lehetőségem előre ülni, ezzel is közelebb tudva magamhoz a szőke hajú férfit, valamint így illatát is jobban érezhettem.

-Egyébként elgondolkodtam azon amit tegnap mondtál a kocsiban, és tényleg próbáltam a srác közelébe férkőzni egy kicsit.-Döntötte oldalra a fejét egy pillanatra, én pedig hatalmas és kíváncsi szemekkel pillantottam rá.-Szerintem a nővérednek egyáltalán nincs igaza, és igenis kell foglalkozni az emberekkel, ahogy te is mondtad.

-Úgy gondolom, hogy mindenki megérdemli az empátiát, az odafigyelést, törődést és a többi alapvető dolgot. Egy esély mindenkinek jár.-Fordultam az ablak felé, majd egy szusszantás kíséretében az elsuhanó tájat kezdtem vizslatni. Jimin combomra simítva kuncogott egy aprót, s szemem sarkából láttam, hogy egy pillanatra mosolyogva fordult felém.

-Jó ember vagy, Gguk. Maradj ilyen!-Pironkodva fogadtam a bókot, majd köszöntem azt meg, végül inkább feltettem egy másik kérdést, hogy kicsit tereljem a témát.

-És egyébként jutottál vele valamire?-Döntöttem oldalra fejemet érdeklődve, s tényleg érdekelt is a válasza, hiszen azért mégiscsak róla van szó, valamint az én tanácsomról, avagy véleményemről.

-Igen, még többre is mint a legutóbbi alkalommal. Felhőtlenül beszélgetett velem nyújtás közben és úgy éreztem, hogy tényleg sikerült megnyílnia felém. A családi hátteréről is kaptam egy apró kis képet, azt hiszem értem, hogy miért ilyen kis vadóc. Nincs édesanyja, legalábbis ha jól vettem ki a szavaiból.-Magyarázta hevesen, én pedig minden egyes szavát ittam, s örömmel vettem tudomásul, hogy Jiminnek sikerült egy diákot megpuhítania.

Egyébként a szőke hajú férfi másodállásban -ha mondhatom így-, táncot oktat, van egy saját egyesülete is. Néha jár a csoportokkal versenyekre is, s eddig ötöt már meg is nyertek. Ha az Idol álma nem is vált valóra, attól függetlenül még egy kis részben megtartotta azt, amit szeretett volna kicsiként. Büszke vagyok rá, hogy egyszerre két dolgot is csinál, ráadásul ilyen erő bedobással és bele éléssel.

-Örülök neki, hogy sikerült egy kicsit betörnöd.-Mosolyodtam el halványan, majd kicsatoltam magam, ugyanis megérkeztünk haza.

-Ha nem bánod akkor egy kicsit bemegyek a Jeon szülőkhöz.-Nézett rám Jimin, míg én először csak dadogni voltam képes, aztán pedig zavartan elnevettem magam.

-Miért bánnám? Gyere csak!-Igyekeztem össze szedni magam, s aztán ki is szálltam a járműből, majd megvártam, hogy Ő is kövessen, a aztán lezárva azt utánam siessen.

-Oppa!-Állt meg előttem Nayeon szokásos vigyorával, majd ölelése közben óvatosan ki kukkantott a vállam fölött, s aztán jól szemügyre vette a mögöttem állót.-Jiminie oppa, régen találkoztunk!-Ölelte meg Őt is szorosan, míg az említett egy széles mosollyal simított hajára, s aztán puszilt feje búbjára.

-Anyuék?-Kérdeztem kíváncsian.

-Apa a nappaliban néz meccset, anya pedig a konyhában sürög, forog.-Adta a választ a lány, majd meg is indult előre.

Anyáék egy boldog mosoly kíséretében fogadták a szőke hajút, s meg is kérdezték tőle, hogy mi járatban van nálunk, valamint azt is, hogy hol hagyta Jihye-t. Szerencsére Jimin nem mondta el, hogy én offoltam a nővérem, s azért nincs jelen, valamint Jimin is azért van itt, mert végre szabad. Egyszerűen csak annyit mondott, hogy a lánynak van egy kis dolga, Ő pedig már amúgy is régen járt itt. Egyébként tény és való, hogy kissé régen járt már nálunk, legutóbb egy hónapja talán.. Anyáék már hiányolták. Jihye pedig még nála is régebb óta volt itthon, szerintem azt sem tudja már, hogy hova kellene jönnie család látogatásra. Elvárja, hogy mi menjünk ő utána. Pff..