my sister's boyfriend || jikook ✓

25.

Puháim lágyan érintették húsos ajkait, közben egész testemben megremegtem, hiszen akkor először érezhettem mézédes párnáit. Valami eszméletlen érzés volt, egyszerűen földöntúli. A hideg kirázott, libabőröket váltott ki belőlem az az apró érintés, gerincem mentén végig szaladt a jóleső bizsergés, avagy izgalom. Extázisba estem szine azonnal.

Nem volt több egy pillanatnyi érintkezésnél, hiszen én nem mertem tovább lépni, így hát elhúzódtam tőle. Jimin hatalmas szemekkel nézett rám, majd torkát köszörülve tápászkodott fel a földről, s aztán nyújtotta felém kezét. Vonakodva ugyan, de bele csúsztattam saját mancsom, majd hagytam, hogy felhúzzon a földről. Fejemet lehajtva álltam előtte, miközben Ő keresztbe fonta két karját, s úgy nézett maga elé, vagy esetleg rám.

-Megmagyaráznád, hogy mi volt ez?-Hangja mély volt és rekedtes, ám egyáltalán nem tűnt idegesnek. Legalábbis egyelőre, ám miután percek múlva sem szólaltam meg; kissé azért felemelte a hangját.-Jungkook, kérdeztem valamit!-Szusszantott egy nagyot, míg én félve ugyan, de rá emeltem tekintetem, ám nem tudtam tartani vele a szemkontaktust, úgyhogy azonnal félre kellett nézzek róla.

-Sajnálom Hyung, én csak..

-Jungkook, te egy gyerek vagy.-Szakított félbe kissé agresszívan, míg én szemöldök ráncolva néztem rá, s aztán rántottam vállat.

-Igen..?-Kérdeztem kíváncsian, s most rajta volt a sor, hogy értetlenül pislogjon rám nagyokat.

-Mi az, hogy "Igen..?". Nem egyértelmű, hogy ez egyáltalán nem helyes?-Nevetett fel hihetetlenül, míg én duzzogva fontam keresztbe karjaim, s fordítottam el a fejemet.

-Egyáltalán nem vagyok már kicsi.-Jegyeztem meg puffogva, de mivel ezzel ellent mondtam a saját kinézetemnek; gyorsan egyenesbe vágtam magam, s úgy néztem rá.

-Jungkook ez..Nem egészen így működik, hogy "Nem vagyok már kicsi."-Forgatta meg szemeit.-Alig vagy tizennyolc éves, ez rám nézve nem igazán szabályos.-Fakadt ki teljesen, míg én enyhén könnyes szemekkel hallgattam amit mondott, hiszen addig bírtam tartani magam.-Hozzád sem érhetnék úgy, nem lenne szabad. Ráadásul a barátnőm kisöccse vagy, mégis..Hogy veszi ez ki magát, hm?-Lett egyre idegesebb, s ezen a ponton már bennem is kezdett felmenni a pumpa, ám belőlem könnyek formájában akartak kibukni az efféle érzelmek.

-Hyung, én..Élveztem.-Rántottam vállat, míg az Ő tekintete hirtelen meglágyult, de csak egy pillanatra.-Kit érdekel, hogy nem vagyok tizennyolc?

-Jungkook, kérlek értsd meg, hogy ez nem helyén való!-Szólt rám indulatosan, ám én továbbra is álltam szigorú tekintetét, s könnyeimmel küszködve, valamint torkomban keletkezett hatalmas gombóccal szenvedve nyögtem ki egyetlen kérdést.

-Szeretsz, Jimin?-Tekintete azonnal meglágyult, majd aggódva lépett hozzám közelebb, s simított arcomra, ami végett azonnal le folyt egy könnycsepp almácskáimon.

-Persze!-Vágta rá gondolkodás nélkül, én pedig felzokogva bújtam meleg ölelésébe.

-Akkor engedd, hogy én is szeresselek!-Karjait azonnal körém fonta, s buksim tetejére puszilva próbált nyugtatni, én pedig igyekeztem légzésem szabályozni. Rengeteg érzelem átfutott rajtam, pedig alig telt el pár perc. Mégis..Ennyi idő pont elég volt ahhoz, majd' meghaljak.-Mi tart vissza Hyung?-Váltam el tőle annyira, hogy szemeibe tudjak nézni, s bár kívülről úgy tűnhetett neki, hogy csak szimplán szomorú vagyok; valójában belül rettegtem, hogy mit fog válaszolni. Hogy Ő heteroszexuális, hogy Ő nem szerelmes belém, hogy Ő semmit nem érez irántam..Ezer meg egy lehetőség volt, nekem mégis csak a rosszabbnál rosszabbak jutottak eszembe. Szinte láttam magam előtt, ahogy Jimin a földbe tipor engem úgy, hogy nem is tudja mit tesz igazából.

-Az, hogy félek Gguk!-Suttogta közénk, míg én értetlenül pislogtam rá, hisz' erre a válaszra pont nem számítottam. Ám zavarodott ábrázatom látva; újra beszélni kezdett.-Hogy mi lesz, ha kitudódik a köztünk lévő kapcsolat? Elvégre te egy gyerek vagy, én pedig felnőtt, és sajnos vagy nem sajnos, de a nővéreddel vagyok párkapcsolatban.-Hunyta le szemeit gondterhelten, nekem pedig kellett pár pillanat, míg mindent megtudtam magamban emészteni, s aztán kérdezni tudtam tőle, avagy válaszolni.

-Egyetlen kérdésem lesz Hyung. És ha nem azt a választ kapom, mint amire én számítok; esküszöm békén hagylak a továbbiakban.-Bólintottam egyet magamnak nyugtatás képp, majd egy mély levegőt véve felvettem vele a szemkontaktust.-Érzel valamit irántam? Őszintén!

-Mondanám, hogy ez nagyon bonyolult és hazudhatnék neked, de nem akarok..-Rázta fejét arcomra simítva, majd kissé közelebb húzott magához, ezáltal pedig egy papír lap sem fért volna közénk.-Érzek, Gguk.-Bólintott egyet, nekem pedig szívem nagyot dobbant válaszát hallva, s majd' eltudtam volna sírni magam abban a pillanatban.

-Tudnál szeretni úgy?-Döntöttem oldalra fejemet bizonytalanul, míg Ő egy mosolyt ejtve helyezte mindkét kezét derekamra, végül pedig egy utolsó pillantás után lehunyta szemeit, s húsos ajkait az enyémekre nyomta. Egy pillanatig sem habozott, azonnal mozgatni kezdte mézédes párnáit, én pedig a csókba szusszantva vettem fel lágy tempóját, s csúsztattam két kezem izmos mellkasára. A szőke hajú elmosolyodva vont még közelebb magához, majd fokozatosan vett fel egyre és egyre gyorsabb tempót, mígnem végül nyelvével végig szántott alsó ajkamon, ezzel bejutást kérve. Állam leejtve adtam neki szabad utat, Ő pedig azonnal táncba hívta nyelvemet, ezzel egy forró francia csókot váltva.

Egy nyálcsíkot hagyva magunk között vált el tőlem, ám egy puszival eltűntette azt, s homlokát az enyémnek döntve hunyta le szemeit egy lágy mosoly kíséretében. Ajkai fénylettek a sok nyáltól, vörösek és duzzadtak voltak, valamint orcája is kipirult volt. Hevesen vette a levegőt, mégis olyan nyugodtnak nézett ki, hogy az szinte már hihetetlen volt.

-El sem hiszed, hogy mélyen legbelül mióta vártam erre.-Suttogta közénk, közben kezeivel derakamra mart, ami végett igencsak kevés kellett hozzá, hogy egy apró nyögés kicsússzon ajkaim közül.

-Biztos vagyok benne, hogy nem régebb óta, mint én.-Kuncogtam lágyan, míg Ő is nevetni kezdett, ám aztán ajkai hamar megtalálták enyémeket, ezáltal egy újabb csókot kezdeményezve, amit természetesen nem voltam rest viszonozni. Szinte már felüdülés volt. Minden egyes érintése nyomán égett a bőröm, égett az egész testem, gerincem mentén végig futott a bizsergető izgalom, lábaim megremegtek, s szívem hevesen vert. El sem tudtam hinni, hogy Jimin valóban engem csókolt, ráadásul ennyire lágyan, de mégis szenvedélyesen. Szinte már a fellegekben éreztem magam, sőt. Határozottan ott voltam. S maga Park Jimin volt az én angyalom.

2022.09.20.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺