my sister's boyfriend || jikook ✓

27.

Szombat este Jimin úgy döntött, hogy nincs több akadálya annak, hogy velem aludjon, úgyhogy fogta a cuccait a kanapéról, s az én ágyamba helyezte őket. Természetesen nem volt ellenemre, sőt, még örültem is neki. Hogy is ne örültem volna? A férfi akiért már egy éve epekedtem, végre felém nyitott és nem a nővérem felé. Bár kissé azért bűntudatom volt emiatt, mégsem tudtam ezt a tényt előtérbe helyezni. Boldog voltam és számomra csak ez volt az, ami számított. S úgy láttam, hogy Jiminnek sem volt túlzottan ellenére az, hogy velem legyen. Főleg, hogy állítása szerint különben is régóta vágyott rám Ő is, csak félt. Ami természetesen érthető is. A helyében én is óvakodtam volna, hiszen azért mégsem voltam meg tizennyolc, holott Ő már egy felnőtt férfi volt. Ráadásul Jihye is rá tett egy lapáttal és az is, hogy mindketten azonos nemmel rendelkeztünk. Sok volt az akadály, ezen nem lehetett szépíteni semmit sem.

Alvás előtt Jimin még készített egy forró fürdőt, amiben ketten együtt mártóztunk meg, majd aztán tényleg az ágyba zuhantunk. Jól esett végre nyugovóra térni, hiszen azért mégiscsak sokat stresszeltem a nap folyamán, s sok minden történt. Hiába voltak azok apró dolgok, nekem mégis hatalmas lépés volt minden.

Jimin az egyik karjával átölelve húzott közel magához, majd egy puszit nyomott a tarkómra, s jó éjszakát kívánt. Egy apró mosolyt ejtve viszonoztam kívánságát, s aztán ténylegesen el is aludtam.

Másnap reggel én voltam az aki reggelivel keltette a párját, ugyanis hamarabb felkeltem mint a szőke hajú férfi, s mivel nem volt semmi dolgom; csináltam egy kis palacsintát. Legnagyobb meglepetésemre pironkodva fogadta a villás reggelit, de jó ízűen fogyasztotta azt el, s aztán jó kedvűen kezdett készülődni.

Mivel vasárnap volt, így számítottunk arra, hogy a család valamikor haza ér, úgyhogy igyekeztünk minden alkalmat megragadni arra, hogy együtt legyünk. Egész nap össze voltunk bújva, édes kis semmiségekről beszélgettünk, s nagyon sok csókot váltottunk egymással. Megnéztünk egy filmet is, közben pedig össze-vissza ettünk mindenféle édességet. Sőt, még hajlandó volt velem UNO-t is játszani, ami történetesen az én kedvenc játékom.

-Gguk, ha most azt le teszed...-Sóhajtott nagyot Jimin rám nézve, míg én kiemeltem az utolsó előtti kártyámat, s ajkamba harapva tettem le azt.

-UNO!

-Plusz négy?!-Hitetlenkedett, míg én kuncogva bólintottam egyet.-Oké..Ha ezt most megint megnyered, nagyon megjárod!-Legyezte mutató ujját felém, míg én szemtelenkedve húztam fel szemöldököm. Nem tudott játszani, ezt tagadni sem tudta volna.

-Valóban?-Vigyorogtam, végül pedig letettem az utolsó kártyámat is, hiszen mivel Ő húzott, így automatikusan ismét én jöttem.-Nyertem!-Vigyorogtam szélesen, míg Jimin tekintete elsötétült, majd a kártyákat leseperve hajolt hozzám közelebb, s döntött el a kanapén.

-Nem hallgattál rám Jeon Jeongkook!-Ejtette ki a szavakat vészjóslón, közben csuklómnál fogva leszorította két karomat a fejem fölött, így mozdítani sem tudtam azokat. Tekintete pillanatok alatt sötétült el, nekem pedig egy szokatlan és váratlan izgalom keletkezett a gyomromban. Nyelnem kellett egy nagyot ahogy ajkai nyakam kezdték kényeztetni, néhol megszívva érzékeny bőröm, vagy csak szimplán csókolva azt. Kényelmesen arrébb helyezkedett, hogy bal kezével továbbra is tudja fogni a két kezem, de közben támaszkodni is tudjon felettem, eközben jobb kezét lejjebb vezette, s pólóm alját feltűrve nyúlt be az anyag alá.

Nyakamtól elszakadva vetett egy pillantást rám, majd óvatos mozdulattal hajolt ajkaimra, s kezdett el egy lassabb tempóban csókolni. Nyelve pillanatokon belül megtalálta enyémet, s az idő előrehaladtával Ő is egyre hevesebb lett, ezzel egyidejűleg pedig a lélegzet vételeink is. Kénytelen voltam a csókba nyögni, hiszen alfelét a sajátomnak nyomta, ezzel belőlem libabőröket kiváltva és elég intenzív izgalmat is mindezek mellett. A férfi bele mosolygott heves csókunkba, majd elvált tőlem, s ismét nyakam vette kezelésbe, ám kezem továbbra sem engedte szabadjára, hiába próbáltam kiszabadítani azokat. Esélytelen volt a szabadulásom.