my sister's boyfriend || jikook ✓

33.

Az egész hetem nagyon sűrű volt, rengeteget tanultam egész végig, valamint a hétfői alkalmon kívül még szerdán és pénteken is voltam táncolni. Emellett pedig beterveztem magamnak a keddi és csütörtöki délutánokra egy-egy edzést, hogy azért mégiscsak formában tartsam magam a tánc mellett. Viszont péntek este Jimin meglátogatta a családot, s szólt a szüleimnek, hogy a hétvégén elvisz Busan-ba, ugyanis meglátjuk az Ő családját. Eommáék-nak egyáltalán nem volt ellenükre, sőt, édesanyám péntek este még neki látott süteményt is sütni, hogy másnap elvigyük a szülőknek és Haneul-nak az édességet. Aranyosnak véltem, hogy így bezsongott, jó volt látni így. Még abeoji is be segített neki, ám hamar száműzve lett a konyhából, ugyanis kissé két bal kezes volt.

Szombat reggel újult erővel kaptam össze magam, s szedtem össze cuccaimat, míg Jimin már a földszinten volt Jihye-vel. A nővérem megint csak anyáékkal töltötte a hétvégét, ugyanis nem akart egyedül lenni a lakásban. Bár állítása szerint amúgy is mindegy lett volna, hiszen a férfi többet volt házon kívül, mintsem otthon a lánnyal. Milyen meglepő, nem?

-Itt is van!-Mosolygott anya ahogy megjelentem a nappaliban, míg a fekete hajú férfi egy lágy mosollyal nézett végig rajtam, aztán észbe kapva újra anyámra pillantott.

-Szuper!-Forgatta szemeit Jihye, s szinte biztos voltam benne, hogy az utóbbi időben egyre jobban utált, hiszen míg én minél több időt töltöttem el a párjával, addig ő annál kevesebbet.-Legközelebb azért szóljatok, ha úgy vélitek, hogy én is csatlakozhatok..!-Nézett szemrehányóan Jimin-re, aki mit sem törődve vele ölelte át eommát, nyomott egy puszit Nayeon hajzuhatagába, s pacsizott le abeoji-val búcsú képpen. A nővéremtől el sem köszönt, csak fogta a cuccainkat, s megindult kifelé velük. Addig én is elköszöntem a családtól, majd aztán Nayeon kíséretével kifelé vettem az irányt.

-Vigyázzatok magatokra és puszilom Haneul-t! Ezt adjátok oda neki, hamarosan születésnapja lesz.-Nyújtott át egy dobozt nekünk a lány, amit Jimin el is vett tőle, s gondosan elhelyezte azt a hátsó ülésen, hogy ne legyen baja a vonat állomásig vezető úton.

-Kitartást Jihye-hez!-Mosolygott szélesen Jimin, míg a lány szemét forgatva hagyta, hogy a fekete hajú megölelje, ám nekem felvillant a villanykörte a fejem felett.

-Jut eszembe! Majdnem elfelejtettem..-Ráztam fejemet.-Beszéltem Minho-val, holnap reggel tízre érted jön.-Kacsintottam a szőkére, aki tátott szájjal és nagy szemekkel nézett rám, szinte már azt hittem, hogy lefagyott, s meg sem fog tudni mozdulni az elkövetkezendő pár órában. Viszont hamar vörössé változott a feje, majd ajkait össze préselve bólintott egyet, ölelt át, s hagyott magunkra. Még fél füllel hallottam ahogy a bejárati ajtó csukódását követően elkezd visítani, majd ismét csak csend honolt.

Nevetve szálltam be az anyós ülésre, s vigyorogva néztem Jimin-re, aki éppen akkor kötötte be magát. Nem szarozott túl sokat, azonnal indította a kocsit, s nem sokkal később már el is indultunk.

Utunk a szokásos módon telt el, keze folyamatosan combomon pihent, jókat nevettünk, sokat beszélgettünk és természetesen énekeltünk is. Parkolás után a vonathoz siettünk, felszálltunk, s aztán én aludtam egy sort a férfi vállán.

Természetesen az érkezés sem volt másabb mint a legutóbbi alkalommal. Fogtunk egy taxit, s Jimin szüleihez vettük az irányt.

A nő szokásához híven kirobbanó örömmel fogadott minket, ám meglepetten vette tudomásul, hogy megint csak én mentem. Elmondása szerint egyáltalán nem bánta, sőt, még örült is neki, mert úgy is olyan keveset láttak. A férfi természetesen egy fokkal már nyugodtabb volt, de ő is kifejezte felénk az örömét, sőt, még egy kupicával is meg kínált, hátha iszok vele. Persze nem utasítottam vissza, megígértem neki, hogy ebéd előtt mindenképpen koccintok vele.