my sister's boyfriend || jikook ✓

5.

Másnap reggel Jimin karjaiban ébredtem, ám Ő már fent volt, így enyhe zavar ült ki az arcomra. Közölte velem, hogy ne haragudjak amiért nézte, hogy alszom, csak olyan nyugodt voltam, hogy nem volt szíve felkelteni. Elmotyogtam egy "Semmi baj!" szerűséget, majd hagytam, hogy Ő kimásszon az ágyból, s aztán én is követtem. Öltözés közben még megkérdezte, hogy nem-e volt nagyon kényelmetlen az ágy, meg maga az, hogy ketten aludtunk, ám megnyugtattam, hogy nem volt az.

Az anyuka össze dobott nekünk egy gyors reggelit is, amit eléggé hamar meg is ettünk, majd vissza indultunk a szobába, hogy a fürdőben fogat mossunk.

-El jössz velem túrázni? Vagy nincs kedved?-Nézett rám Jimin kíváncsi szemekkel, én pedig lelkesedve vágtam rá, hogy nagyon szívesen elmegyek vele, ugyanis szeretem ezt a tevékenységet. Megbeszéltük, hogy a Geumjeong-san-hoz megyünk, ami egy öt órás, meredek túrát jelent, s egy 45 perces nyomással kezdődik a Beomeo-sa mellett. Lelkiekben persze fel kellett rá készüljek, hiszen azért öt óra túra az mégiscsak öt óra túra. De nem bántam, hiszen addig is Jiminnel lehettem.-Pihenjük le az ételt és akkor egy olyan fél óra-óra múlva találkozunk, rendben?-Javasolta a férfi, én pedig bólintottam egyet, hogy benne vagyok és nekem így megfelel.

Át is mentem Haneul szobájába, aki éppen zenét hallgatott, ám érkezésemre levette a fejéről a fejhallgatót, s mosolyogva arrébb csúszott az ágyon, hogy mellé férjek.

-Na mi újság?-Vigyorgott vadul, s közelebb hajolva suttogni kezdett, hogy még véletlenül se hallja meg senki sem, amit kérdezni szeretne, avagy mondani.-Bevált az együtt alvás?

-Nem történt semmi, Haneul. Átkarolt, ennyi.-Hajtottam le a vörös fejem, míg a lány visítva tapsikolni és ültében ugrálni kezdett.-Nyugi, még meghallja!-Pisszegtem le, s próbáltam nyugtatni, míg a lány sunyi vigyorral arcán dőlt neki a falnak.

-Ez olyan romantikus. Már látom magam előtt az esküvőt.-Ragyogott fel a szeme, míg én sajátomat forgatva legyintettem egyet hanyagul.

-Szerintem csak megszokás volt, ha engem kérdezel. Gondolom megszokta már, hogy Jihye-vel is mindig így alszik. Biztos komfortosabb neki.-Próbáltam bemagyarázni még magamnak is valami hihető dolgot, ám a lány úgy nézett rám, mintha tudná, hogy ezt még én sem hiszem el.

-Persze..-Fonta keresztbe karjait, majd azonnal másról kezdett csacsogni, hogy terelje a témát. Ez pedig a kedvenc fiú bandája lett, akiket én nem is ismertem, szóval nem igazán tudtam mit hozzá fűzni a témához. Cserébe meg kellett, hogy tanuljam minden egyes tag nevét, valamit néhány zenét is végig kellett hallgassak. Egyébként nem voltak rosszak, nem azt mondom, de én maradtam a Stray Kids-nél, úgy éreztem. Ők jobban elnyerték a tetszésem.

Nagyjából háromnegyed óra múlva Jimin rám nézett, hogy indulhatunk-e, én pedig táskámért sietve bólintottam egy nagyot, hogy azonnal útra kelhetünk.

Célunk érdekében először buszra szálltunk, hiszen nem a közelben volt a túrázási lehetőség kezdő pontja, majd egy nagy sóhajt véve neki álltunk a hosszú, hosszú útnak. Különböző ösvények állnak rendelkezésre a hegy megmászásához, de jó a Beomeosa templomnál kezdeni, áthaladni az északi kapun és a Geumsaem-kúton, majd a Godangbong-csúcsot feltúrni. Természetesen mi is ide mentünk, innen kezdtük a túrát. Rajtunk kívül egyébként eléggé sokan voltak még, úgyhogy nem voltunk teljesen egyedül. Kicsit meg is könnyebbültem, ugyanis hajlamos vagyok eltévedni, így viszont biztos volt, hogy erre nem lesz példa, hisz' előttünk mentek sorba. Valamint azért mégiscsak voltak jelzések, nyilván azok is nagy mértékben a segítségünkre voltak.

-Egyébként van valami terved így iskola után, vagy maradsz még a szakot is letenni?-Kíváncsiskodott Jimin séta közben, azalatt az idő alatt pedig igyekezett nézni a jelzéseket is, hogy biztosan ne tévedjünk el.

-Gondolkodtam rajta, hogy leteszem a szakot is, de azon is, hogy máshová megyek. Táncot felvenni, vagy valami.-Rántottam vállat nem törődőn, közben viszont igenis erősen örlődtem azon, hogy mégis mi legyen. Még magam sem tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel iskola után.

-Táncot? Mondta Jihye, hogy szereted, de azt nem tudtam, hogy annyira, hogy felvennéd szakként is.-Lepődött meg, majd egy pillanatra el is gondolkodott.-Akkor biztos ügyes mozgásod van. A tánccal is viheted sokra, ha szerencséd van lehetsz háttér táncos egy idol fellépésén is akár.

-Nekem is ez fordult meg a fejemben, de nem tudom, hogy tényleg szorult-e belém annyi tehetség, hogy ezt véghez is tudjam vinni.-Vallottam be őszintén, míg Ő mosolyogva borzolta össze hajam.

-Sosem tudod meg, ha nem próbálod meg. Én azt mondom, hogy vágj bele, sokra viheted még!-Rántott vállat szokásos mosolyával, míg én enyhén vörös orcákkal köszöntem meg a támogatását, s azt, hogy biztatott, valamint hitt is bennem.

-Egyébként te mi akartál lenni gyerek, vagy pedig tinédzser korodban?-Döntöttem oldalra a fejemet, Ő pedig húsos ajkait egy aranyos kis somolyra húzta, gondolom az emlékek végett. Fel is kuncogott, majd úgy nézett egy pillanatra rám.

-Gyermekkoromban idol akartam lenni, mert szép volt a hangom és jó volt a mozgásom. De később rá jöttem, hogy az ő életük nem csak móka és kacagás, nem minden úgy van, ahogy mi azt a képernyőn látjuk. Rengeteg munkájuk van benne, iszonyatos diéták, megpróbáltatások, sok utálat, próbák, fellépések és még sorolhatnám. Hiába a fényűző élet, ha le vannak szedálva.-Rázta fejét csalódottan.-Középiskolás koromban fotó és multimédia szakra jelentkeztem, le is tettem a szakom, de nyilván ezt tudod, mert voltál már egy-két fotós munkámon. Viszont az, hogy most a fő munkám divat tervező..Hát nem is tudom honnan jött.-Kacagott csilingelő hangján, mire én elnevettem magam.

-Mert rettentően divat mániás vagy. Komolyan mondom, hogy nálad stílusosabb és stílus imádóbb embert én még nem láttam.-Vallottam be neki, míg Ő kuncogva lökött vállon, s ajkát lebiggyesztve motyogta el, hogy ez nem is igaz, de persze nem volt Ő igazából elkenődve, tudta jól, hogy igazam van.-Egyébként én modellnek is el tudnálak képzelni, nem gondolkodtál még ezen?

-Őszintén szólva nagyon sok mindenen gondolkodtam már, úgyhogy nyilván ez is képbe került, de végül elvetettem az ötletet. Nem voltam benne biztos, hogy nekem való poszt, valamint te is tudod, hogy tinédzser koromban nem így néztem ki.-Utalt arra, hogy "borzalmas" külseje volt, holott pedig szerintem menő volt. Nekem tetszett a "kicsi" Jimin is, volt benne valami vagány és különleges.

-Szerintem sokan szerették volna azt a külsőd is.-Mosolyodtam el halványan, míg a Szöszke követte példámat, majd derekamnál fogva közelebb húzott magához, s így sétáltunk tovább. Majd' kiugrott a szívem a helyéről, de igyekeztem normálisan viselkedni, nehogy még jobban lebuktassam magam, mint amúgy általában szoktam. Szörnyű, hogy a testem mennyire nem képes normálisan reagálni Jimin közelségére. Egyszerűen borzalmas..

2022.08.22.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Ne haragudjatok a kimaradásokért, csak a múlt hetem rettentően sűrű volt 😬 hétfő és kedd a barátom foglalt le, szerdától péntekig táborban voltam, aztán hétvégén szintén a barátom élvezett előnyt. Nyilván nem szerettem volna közben olyan nagy mértékben telefonozni, sőt, úgyhogy sajnos nem igen tudtam haladni a résszel. Elnézést kérek:((