my sister's boyfriend || jikook ✓

50.

Öt nap után sikeresen össze pakoltam minden egyes cuccom, s be is költöztem Jimin-hez. Nem vittem el, csak a nagyon szükséges dolgokat és a személyeseket, hisz' azért mégsem akartam minden egyes apró dolgomat oda pakolni. Persze a fekete hajú többször is megkérdezte, hogy biztos-e, hogy minden meg van és biztos-e, hogy nem akarok még valamit elvinni magammal, de megnyugtattam, hogy minden meg van. Különben is, ha valami mégis kellett volna, akkor bármikor el tudtam volna vinni.

Szombat lévén valóban össze futottam a barátokkal, s igazi felüdülésnek hatott, hogy láthattam őket újfent. Mármint iskolán kívül.

Egy közeli kis kávézó előtt gyülekeztünk, én Nayeon-al mentem, utánunk Minho érkezett meg -aki természetesen azonnal egy csókkal köszöntötte édes kis húgom-, végül Hari is és Inah is befutottak. Úgy döntöttünk, hogy ha már helyben vagyunk, akkor be is ülünk egy kávéra, vagy ki mire akar.

-Sikerült beköltözni?-Fordult felém kíváncsi tekintettel Hari, míg én bólintottam egy nagyot, s közben lenyeltem a korty kávémat.

-Igen, sikerült. Minden meg van.

-És hogy érzed magad? Kissé olyan, mintha ettől függetlenül nem lennél teljesen boldog.-Biggyesztette le ajkait, míg én számat húzva vontam vállat.

-Örülök neki, hogy Jimin ennyire ragaszkodik hozzám és annak is, hogy több időt tölthetek el vele, de kissé olyan érzésem van, mintha ki lettem volna otthonról pakolva.-Vallottam be őszintén, míg mellettem Nayeon megszeppenve pillantott rám.-Tudom, hogy nem így van, hisz' Jimin dobta fel a költözés dolgot, de..Nem is tudom.-Rántottam vállat.-Nem álltam még készen és nem most akartam el menni.

-Semmi baj azzal, ha így érzel.-Rázta fejét a lány, s egy bátorító mosolyt küldött felém.-Ebben az esetben mindenki így érezne. Nyilván rosszul esik, hogy Jihye helyett te lettél elküldve, de ha belegondolsz mégsem így van! Hisz' pont ebből a témából jött fel a te költöztetésed. Őt akarták elküldeni, de Jimin Oppa kapott az alkalmon és kihasználta ezt a lehetőséget.

Be kellett lássam, hogy a lánynak végülis teljes mértékben igaza volt. Anyáék nem az én költöztetésemre voltak asszociálva, csupán a párom gondolta, hogy kap az alkalmon és közelebb láncol magához. Ez pedig megnyugvással töltött el, s egyből másképp láttam a dolgokat.

-Tudod Hari-ah, igazad van!-Mosolyodtam el végül szélesen, míg láttam, hogy Nayeon mellettem megkönnyebbült. Gondolom nem szerette volna, ha úgy hiszem; ki lettem dobva. Természetesen neki is rossz lehetett mindez, nem csak nekem, s gondolom megijedt, hogy ilyenek járnak a fejemben. De hát melyik tinédzser ne így fogná fel?

A kávék után úgy döntöttünk, hogy be nézünk a városban lévő kulturális eseményre is, úgyhogy buszra, valamint metróra szálltunk, s úgy közelítettük meg a nyüzsgő város szívét. Természetesen sokan voltak, ez nem is volt kérdéses, úgyhogy megbeszéltük, hogy lehetőleg maradjunk együtt, valamint ha valaki mégis elkászálódik, akkor az hívja a csapatot.

Először csak a standokat közelítettük meg, ahol természetesen rengeteg pénzt elbasztunk, úgyhogy igyekeztünk innen menekülni. Persze nehézkesen ment, ugyanis mindenhol volt legalább egy olyan dolog, amit valamelyikünk képtelen volt ott hagyni. Ezáltal pedig nem is volt kérdéses, hogy rengeteg szatyorral és kevés pénzzel indultunk tovább.

Meghallgattunk rengeteg Koreai kulturális zenét, Seoul-ról tartottak nekünk előadásokat és magáról az országról. Csináltak rólunk csoportos képeket is, amelyekhez leadtuk az e-mail címeinket, így később megkaptuk őket. Ezek után már csak össze vissza sétáltunk, nézelődtünk és megesett, hogy énekeltünk is. Sőt, egyszer még egy hatalmas tánc körbe is belekeveredtünk véletlenül, úgyhogy kénytelenek voltunk táncolni, bár egyáltalán nem bántuk. Sokat nevettünk közben.