my sister's boyfriend || jikook ✓

46.

Péntek reggel nyűgösen keltem fel, s abszolút semmi kedvem nem volt iskolába menni, ám arra soha nem gondoltam volna, hogy valóban nem is kell aznap bemenjek.

Pilláim lassan nyitogatva keltem fel, s aztán nyúltam oldalra, ám mikor Jimin nem volt mellettem; kíváncsian nyitottam ki szemeim teljesen, s fordultam oldalra. Az ágy üres volt, emiatt ajkaim lebiggyesztve ejtettem fejemet vissza a párnák közé, majd aztán nagy szenvedések közepette felkeltem. Csak egy pólót kaptam magamra, s úgy mentem ki a nappaliba, ahol Jimin kávés poharát szorongatva olvasott valamit. Érdeklődve indultam meg felé, ám abban a pillanatban fogta a tárgyat, s idegesen neki vágta a falnak. Hatalmas szemekkel néztem rá, össze rezzentem, s nem értettem, hogy mégis mi történt. A pohár nagy csattanással tört szét, a szilánkok szana széjjel szálltak, s csak hálálkodni tudtam avégett, hogy egyikünk sem sérült meg. Minden bizonnyal a férfi nem vette észre jöttömet, ugyanis már csak akkor emelte rám tekintetét, mikor a szilánkokat kikerülve álltam meg előtte.

-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni!-Simított arcomra aggódóan, s puszilt homlokomra, míg én félve öleltem át Őt, hisz' nem tudtam, hogy mégis mi baj történt.-Öltözz fel! Hozzátok megyünk!-Adta ki a parancsot szigorúan, én pedig kérdés nélkül tettem amit kért tőlem, s a hálóba indultam, hogy egy melegítő nadrágot magamra tudjak húzni. Jimin azt mondta, hogy a cuccaimat nyugodtan hagyjam nála, majd leigazolja az iskolai napomat. Állítása szerint gyorsak leszünk, s hamar vissza is megyünk hozzá.

-Jimin, mi történt?-Kérdeztem tőle már a kocsiban ülve, ugyanis hiába volt rettentő mérges és ideges, nem szólt egy szót sem. Feszült volt, s úgy is vezetett. Állkapcsa egész idő alatt megfeszült volt, testtartásáról pedig ugyanez volt elmondható.

Továbbra sem mondott semmit, csupán átnyújtotta nekem azt a papírt amit reggel olvasott, s hagyta, hogy szépen lassan elolvassam azt. Viszont egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy feljelentésről szóló papírt fog a kezembe nyomni. Ráadásul egy ilyen röhejes indokkal, miszerint a férfi már felnőtt, én még gyerek, s ráadásul tanár-diák kapcsolatban állunk.

Fele annyi idő alatt tettük meg az utat, mint általában szoktuk, s ez valahol nem is lepett meg. Jimin gyorsan vezetett, nem is törődve a sebesség határokkal, vagy a lámpákkal. Persze, ha pirosat kapott, akkor megállt, de ha úgy vélte, hogy még éppen bele fér, akkor a gázra taposott. Egész végig kapaszkodnom kellett, s be vallom őszintén kissé aggódtam is, hogy balesetezni fogunk, ám bíztam a férfi vezetési képességeiben.

A fekete hajú gyorsan parkolt le, s szállt ki a kocsiból, majd velem együtt a ház bejárata felé vette az irányt. Kérdés nélkül rontott be, s már teljes volt benne az ideg, míg én inkább féltem. Szívem a torkomban dobogott, a szorongás úrrá lett rajtam. Össze húztam magam amennyire csak tudtam, s hagytam, hogy a férfi maga intézze a dolgait. Nem akartam az útjába állni, nyakán, s halántékán kidagadtak az erek az ideg miatt. Valószínűleg a pulzusa is rohadt magas lehetett.

-Jimin, Jungkook! Mit kerestek itt? Nem az iskolába kéne tartsatok?-Lepődött meg eomma, ám Jimin őt kikerülve indult meg a nappaliba, ahol Jihye teljes lelki nyugalommal telefonozott, mellette Nayeon pakolt a táskájába.

-Te kurvára feljelentést tettél ellenem!-Csapta le a papírt az asztalra Jimin, míg Jihye össze rezzenve emelte tekintetét a férfira, s nézte meg, hogy mi áll a papíron. Látszólag nem lepődött meg, valóban az ő keze állt a háttérben.-Erre mi szükség volt, huh?-Emelte fel hangját párom, s egy kicsit sem érdekelte, hogy mennyien vagyunk a házban, s hányan vagyunk fültanúja mindennek.

-Micsoda? Jihye, te feljelentést tettél? Mégis milyen indokkal?-Értetlenkedett anyám, s azonnal a papír után nyúlt, hogy szemügyre vegye azt.

-Megmondtam, hogy amíg én élek, addig ti ketten nem lesztek együtt egy percet sem, főleg nem boldogan!-Állt fel nővérem, s ő is felemelte a hangját, ám Jimin csak hihetetlenül felnevetett.