A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

29.fejezet

Luna szemszöge

Michal Starky ál velem szembe nagyon nem tetszett neki az hogy el vettem a rivalda fényét de nem érdekel. Nem tudtuk utol érni és még túl gyanús, hogy minden száll ide vezet hozzá.
- Maga kicsoda és hogy mer jelenetet rendezni az én bemutatómon? - számon kér, ami nem aranyos de nevetnem kell. Bele nyúlok a mellem közé és elő veszem az aranyozót jelvényem és pont leeset az álla. - Maga meg miért ilyen nőies ha nyomozó? - ezen akadt ki komolyan? - kérdezem magam miközben szét nézek es latom hogy a csapatom is utol ért és Jack mérges arca mindent elárul hogy nem éppen díjazza azt hogy meg léptem mellőle.
- Galex Lina tiétek a jó madár sok a kérdésem és jobb, ha bent kérdezzük ki! - adom ki a parancsot, amire barátnőm olyan eleganciával elő kapta a bilincset mint én de most szerencsére csak Galexnak koppant az álla.
- Gyerünk Starky! – nógatja, Lina miközben bilincset felteszi rá és kivezetni készül de a férfi hevesem ellen áll.
- Nem megyek el a nyakláncom nélkül! – ellenkezik, amire már is kör benézek a modelleknél, de mindegyik nagyon giccses nekem.
- Melyik az? - kérdezi helyetek Emma amire a férfi keresni kezdte.
- Egyetlen olyan amit férfi modell visel. - idegesen mondja, de már kezdem érteni miért fontos neki. Emmára néztem aki nagyon figyelte a személyt mint egy vadász kopó a zsákmányát parancs előtt.
- Zsákolj! - ugratásnak szántam de Em fogta magát és majdnem ráugrott a pasira, akinek a nyakába volt a kék ékszer. - Ha ez is meg van irány az őrs! – adom, az engedd éjt amire mindenki mosolyog csak Jack nem.
- Nyomozó nem felejtetett el valamit? - kérdezi tőlem, amire ártatlanul nézek rá.
- A jogait majd kánonban fogja énekelni Lina és Galex én meg majd az őrsön faggatom, ki mi baj lenne még ügyvéd úr? - kérdezem vissza, amire látom hogy füstöl a feje.
- Az hogy itt a parti...
- Mr. Stone, mi dolgozni jöttünk nem szórakozni! - vág közbe szárazon Storm ami meg lep de jól esik. - És ha bármi magán ügyi dolog lenne kérem hagyja a munka után! - nyomatékosít majd meg fordul és a csapat után megy én meg csak pislogva nézem a nagy határ. Mikor lett ilyen széles?- kérdezem magam, de nem tudok sokáig mert megjelenik mellettem Jack és ad egy puszit a halántékomra, ami jól esik de közben idegesít.
- Bocsánat. - halkan mondja, de jól esik, meg rázom a fejem majd a többiek után megyek. Menet közben Jack elkapta a kezem és így sétáltuk végig a maradék utat, ami nem is zavart addig amíg a kocsihoz nem értünk és Storm mérgelődni nem kezdett.
- Mi a baj? - kérdezem és emeltem volna a társam vállára a kezem, de abban ott volt a partneremé is így egy érdekes kéz feltartást lett belőle.
- 6an vagyunk és nem fér be a gyanúsítót. – morran, majd rám néz onnan a kezünkre majd vissza a szemembe.
- Galex és én megyünk külön. - vállalkozik Lina, amin meg se lepődők, de most nincs időm enyelgéseket hallgatni.
- Nem! Emma és Storm fogjatok egy Taxit, Lina Galex a ti bilincsetekben van, a fogoly ti kíséritek be! - zárom le az egészet majd hagyom, hogy Lina forgassa a szemét. Óriás gyerek ilyenkor.

Emma szemszöge

Storm és én vagyok a taxiban és a kapitányság negyed órára van. Csodás arra hogy ki faggasson. - morgom magamban miközben az ablakot nézem és a mögötte elsuhanó tájat.
- Mióta tudod? - kérdezi tőlem hosszas némaság után ami nem lepet meg. Stormra nézek, aki nagyon kétségbe van esve ahogy engem figyel én meg csak mosolygok.
- Nem tudom. - őszintén válaszolok, majd bele dőlök jobban a kárpitba. - Talán mindig is tudtam csak nem tűnt fel mivel mindig foglalkoztál velem és Lunaval csak mostanában nem álcáznád annyira. Jack miatt most Luna kicsit másabb te meg aggódsz emiatt és ezt látom. Lina és Galex ők más eset. Tudtam végig hogy a bátyám bele eset de azt is hogy soha nem lépne, Lina meg végre észre vette így meg kicsit meg is nyugodtam, most hogy együtt vannak. - mosolygok ezen, de mintha Stormnak elakadt volna a lélegzete.
- Galex és Lina? - visszakérdez és leesik, hogy azóta nem beszéltek el férfiasan, amin mosolyognom kell.
- Majd beszéljétek meg, de azt meg tudom mondani, hogy nem, adom tovább még ha meg kínoz Luna akkor sem. - poénkódom el a végét, amin láthatóan meg könnyebbül.
- Köszi Emma. - kedvesen mondja, de nekem így is kíváncsi lettem.
- Viszont egy kérdést engedj meg. – kérem, amire már is biccent. - Miért nem vallottad be vagy léptél felé? – kérdezem, amire már vakarni kezdi a tarkóját.
- Mert ha megtenném, elveszíteném. - fájdalmasan válaszol, amibe belegondolva nagyon is igaz.
- Ennyire nem akar az apjára hasonlítani? – kérdezem, amire csak bólogatni kezd.
- Igen, ez az egyetlen oka annak, hogy soha nem néz rám úgy, mint egy pasi jelölt hanem csak testvér. - válaszol én meg csak szomorúan meg fogom a kezét és biztatóan meg szorítom.
- Remélem, egyszer megtörik az átok! - suttogom részben neki de egyszerű kívánságként is. Luna nagyon makacs és vakk is tud lenni.