A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

24. fejezet

Luna szemszöge

A lelkizés után vissza mentünk az asztalainkhoz Emma már második kávéját issza, és mér biztos hogy koffeines. Nézem Dugenchi össze hozót aktáját és túl tiszta volt, de tényleg, szinte patyolat. 
- Azt mondjátok meg hogy egy férfi aki elvált nem hagy digitális nyomat arról hogy lenne valakije, és ne csak a korházi ügyek. - morogja Emma amire már is kérdőn nézek rá. 
- Milyen korházi ügyek? - dobom vissza a labdát. 
- Nem tudom, folyton Emailezet egy Dr. Cool Gordon, de csak arról beszélnek hogy milyen az eredmény, és hogy hívja ha tud valamit. Digitálisan kerülték a nyomokat. - morogja ahogy próbál nyomokat keresni, én meg mosolyogni kezdek, amikor is hirtelen meg jött a társam. Stormra nézzek hátha találok valamit ami az arcán el árulja a helyzetet. 
- Sajnálom, de az asszisztens olyan tiszta mint Dugenchi aktája. - meséli nekem én meg azonnal vakarni kezdem a fejem. 
- Se indíték se gyanúsítót, és még a kép ügy sem halad mit nem látunk? - kérdezem tőlük amire már is megjelenik anyum mellettünk. 
- Ha jól sejtem nem haladtok? - kérdezi anyum amire már is felé nézek. 
- Igen. - valóm be amire szét néz rajtunk majd az órájára. 
- Tudod még hiányzik a szent hármas egyike, és gondolom még egyikőtök se nézet be Juviahoz? - kérdezi tőlem amire már is fejemhez kapok. 
- Igaz. - morgom magamban és azonnal venni kezdem a dzsekim. - Storm te jössz velem, ti meg viselkedjetek! - adom le a parancsot a csapatnak amire a két Redfox csak pislog. - Köszönöm kapitány. - tisztelet teljesen mondom neki majd azonnal meg indulunk a hallót kémhez. 
- Biztos jó ötlet volt ott hagyni őket kettesben? - kérdezi tőlem Storm már biztos távolságban. 
- Nem, de valamikor meg kéne beszélniük, és gondolom értelmet próbáltál verni? - kérdezem tőle miközben a liftben meg nyomtam az úti célom. 
- Igen, csak az a kérdés hogy mennyit. - tanakodik ahogy neki dől a lift oldalának. 
- Hát a családból leginkább te tudtál beszélni, meg Lina, úgy hogy remélem. - magyarázom amire nevetni kezd. 
- Ez nem igaz, te is köztük vagy, és igazából te tudsz mindenkit észhez téríteni, Novát is bele értve. - meséli nekem, én meg csak pislogok. - Híd el, én csak tudom. - a végén rám kacsint, és már lép is ki előttem az ajtón. Ez meg mivolt? - kérdezem magam ahogy bambán követem a nénikémig aki már szörnyülködve néz engem.   

- Kezedesz el hanyagolni lányom, pedig azt hittem még délben le jössz. - látszat morgást ad elő Juvianéni én meg adom az ártatlant. 
- Bocsáss meg, volt addig pár nyom amit leakartam tisztázni. - magyarázom neki amire nevetni kezd. 
- Nincs baj Luna. - legyint a végén. - Szóval amit a helyszínen mondtál helyes volt a megállapítást nyakon szúrás viszont az kell mondanom hogy az áldozatnál alacsonyabb lehetett. - magyarázza nekem.
- Nő vagy egy alacsonyabb férfi lehetett? - kérdezi Storm.
- Igen. - röviden válaszol, én meg gondolkodni kezdek.
- Ki enged közel magához egy nőt látva hogy a kezében fegyver van? - kérdezem a kollégám aki ugyan ezen rugózik.
- Ölelés? - tanácstalanúl kérdezi én meg bólintok.
- Gyilkos fegyver meg lett? - kérdezem Juvai nénit aki mosolyogni kezd.
- Igen, egy drága levél vágó, hozzá tartozó levélt nem találtak úgy hogy a gyilkosnál lehet. - meséli amire már is ötletelni kezdetem.
- Juvia néni, lehetséges amúgy hogy beteg volt az áldozat? - kérdezem tőle amire megrázza a fejét.
- Egészséges volt nem lehetett bajam. - röviden mondja én meg azonnal felhívhatnékom támadt. - Komolyan anyád lánya vagy. - morgásnak hangzót a dicséret de én hívni kezdem Emmát aki fel is vettem.
- Rá kerestél már az orvosra? - kérdezem tőle köszönés nélkül.
- Igen és el is mondta hogy miről beszéltek az áldozattal. - vidáman tajékoztatot.
- Ha felértünk akkor mesélhetsz. - szinte parancsnak hangzik de így tud csam mindenki tájékozót lenni. Le teszem a telefont intek Stormnak Anyukájának meg egy puszit dobok.
- Csak nem van egy jó nyomód? - kérdezi a társam ahogy a liftbe szállunk.
- Csak egy nagyon jó sejtésem. - mosolygok a végén miközben vártam hogy az emeletre érjünk.