A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

4.fejezet

Natsu szemszöge

Ahogy beljebb voltam, bénán meg motoztak, de a fegyverem nálam maradt, és a terem közepén voltam térdre kényszerítve a lányom szeme láttára, aki nagyon aggódót, most hogy nincs rajtam a mellény. Ma nem én leszek a szemében a hős. – gondolom miközben a férfiak előttem esznek.

- Tudom Natsu hogy nem hallasz, de jól látom a lábad, így mozdítsd meg, ha hallasz? – kérdezi tőlem, amire már is meg mozdítóm. – Remek! Amúgy csak szólnod, kell, és ha látom férfi lábát és tudom, hogy ilyen magas, ki tudom számítani az ellenfeled helyzet, és simán leszedem. – mondja nekem, amire már is jobban érzem magam.

- A dolgozók jól vannak, csak nagyon meg vannak ijedve, remélem ti jól vagytok. – mondja nekem Gajeel amire már is könnyebb agyalni. – De valaki ki engedte Laxust, és most itt őrjöng. – tolmácsolja, amire már is kinéznék, de csak az ablakot látom be húzót függönnyel.

- Mit néz ennyire alezredes? – kérdezi tőlem Blanden amire csak meg rándítom a vállam.

- Semmit, csak reflex volt, amúgy meg mondja csak mire jó ez? – kérdezem tőle miközben Lucyék elé helyezem magam. – Nem kértek semmit, és itt esznek, mintha csak a tervre várnátok miért? – kérdezem tőlük, amire már is meg jelet a priuszos arcán egy mosoly, ami nem tetszik.

- Tudja alezredes, igaz hogy nekünk a pénz kell, de tudja, ha kell, ki gyilkoljuk magunkat innen! – fenyeget minket, amire már is hátra kapom a fejem, mert nem a szemembe nézet hanem Lunára aki rettegve néz rám, így a bennem meg elő tör az őrző védő lovag aki csak a hercegnőt akarja meg menteni.

- Ez a nagyszerű terve?- kérdezem tőle nem kevés iróniával, amire már is felem lép egyet és afegyverét rám szegezi.
- Igen! - vidáman mondja, miközben a gyomrom összeszűkül. Lépteket hallok, demire reagálni tudnék addigra már az orrom előtt volt a lányom, aki a sajáttestével védd engem a fegyveres férfitól, aki erre ledöbben.
- Natsu ugye a lányod nem előtted áll? - kérdezi Gray a fülemben, de nem tudokválaszolni. Közben a karomat leengedem, de amire meg foghatnám, a lányomaddigra fogja az ellenfél és hátrálni kezd vele. Én meg hátra ugrok amitől Lucyegyből talpon van és elhúzza a függönyt így már egyáltalán nem voltunkvédtelenek. Ki kaptam a fegyvereket a bokámról az egyiket a kedvesem kapta amásikat én, mind ezt egy másodperc tört részei alatt történt.
- Tegye le a fegyvert! - szólok idegesen, amire már is mosolyogni kezd Blandenahogy a fegyver csövét a lányom fejének szegezi.
- Nem fogom és tudjátok miért? Mert ő a biztosítékom. A többieket elkaphatják,de én nem megyek vissza a sittre. – mondja, ahogy az ajtó felé közelít. Acsapat két tagja meg jelent az ajtónál, de tisztes távolságba maradtak.
- Mi lesz, Kevin nem hiszem, hogy innen élve ki jutna? - kérdezem tőle miközbenazt is látom, hogy egy stáb ide tart videózni.
- Nem tiszta a cél főnök. - jelenti be Gray, amit én is tudok. Egyszer csak aztlátom, hogy az orvos hátulról rá vette magát a rossz fiúra és a fegyver csövetel rántotta a lányomról majd egy fogással el engedtette a lányom aki szaladtfelém. A rossz fiú ki ment, de egy több lövés dörrent és vért látok ekkornagyom sokat.
- Elena! - ordítja Lucy de én csak Lunat fogom ne, hogy lássa. Ugye nem látta?

Lucy szemszöge

Natsu Lunát fogja, hogy ne lassan azt, ami az egész csapatot lefagyasztotta. A férfi, aki eddig fogva tartót minket alig két perce meglőtte az egyik embere és Gray az aki fejen tálalta, de a lövések egyszerre dördültek el. Elenához rohantam, akit hason találtak ellen meg egyből ott voltam Gajeel aki szintén szorította már a hasát.
- Nem...A...Ti...Hibátok. - szaggatottan mondja, miközben vért öklendezik fel, de a mentősök már ott is voltak és hord ágyra tették. Lefagyva nézem, ahogy a kollégámat elvitték, de mindenki, aki ott volt ez volt. Laxus futva jön felénk, de egy szó se jön ki a torkomon csak mutatók a bankba. Remélem meg találja őket, mert nekem nem megy most a meg szólalás.