A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

20. fejezte

Storm szemszöge.

Egy órát vártam, míg a tárgyalóba léptem volna, addig Emma kiderítette nekem hogy a cég rá maradt Mr. Mandes halálával ami elég nyomos ok.
Bementem a terembe és leülök vele szembe. Még mindig nyugodt, és már zavaróan nyugodt.
- Biztos hogy le mond az ügyvédről? - komolyan kérdezem, amire a férfi egyenesen rám néz.
- Biztos! Nem én öletem meg a barátom. - higgadtan és már igazinak hat a szavai.
- Mit szól ahhoz, hogy magáé az egész cég? - teszem fel a következő kérdésem, de az arca nem rezdül.
- Semmit, eddig is volt munka most csak annyi, hogy több lesz a papír munkám, csak még kapok egy kezdőt is. – meséli, amire felszökik a szemöldököm.
- Hogy érti? – érdeklődök, ahogy kezdi felkelteni a kíváncsiságom.
- Úgy hogy a múlt héten meg beszéltük Mike, hogy a vejét meg tanítjuk, hogyan kell dolgozni a felsőbb szinten mert eddig csak sima irodista volt, viszont most hogy mondom mintha összevesztek volna ez után a beszélgetés követően. - meséli nekem, amivel felkeltette az érdeklődésem.
- A lánya miatt, akarta, hogy a veje üzletkötő legyen? – kérdezem, amire Mr. Pudlum bólint.
- Igen. - válaszol.
- Tudja miről szólt a vitájuk? - kérdezi váratlanul Luna, és csak ekkor tűnt fel, hogy belépet mögöttem, én meg egyből felé nézek.
- Pontosan sajnos nem, de jól hallottam Annah nevét. – válaszol, amire látom, hogy Luna szemében fény gyullad, de ekkor pityeg a telefonja, amit feszülten figyelek, miközben olvas, és ahogy a végére jut már is felém mutatja.
- Mr. Pudlum szerintem az elmondottak alapján, szabadon távozhat, és békén hagyjuk. - kedvesen mondja, miközben olvasom, hogy Alzak írja a negatív lőpor teszt a kabáton.
- Köszönöm, és kapják el a tettes. - komolyan mondja nekünk, és inkább utasításnak hangzik, de nem igazán reagál a társam.
- Azon vagyunk. – válaszol, majd elindul, kifele ahogy egyből ugrottam utána.
- Luna tartozol egy kis magyarázattal! – morgom, ahogy mögötte loholok.
- Annyi hogy ártatlan Mr. Pudlum a meg csalásban bűnös, de az asszony is benne volt. - mondja nekem miközben a folyosón megyünk, nekem meg egyre nagyobb a kérdő jel a fejemen.
- Ezeket értem de miért van az hogy hirtelen most más irányba akarsz menni? - kételkedek benne, amire hirtelen meg áll, én meg szembe tudok vele állni.
- Nem hittem, hogy ilyen korán lesz az hogy össze veszünk egy ügy meneten. – morogj, ami közben látom, a barna szemében ott van, hogy retteg.
- Nem veszekedünk, csak szeretném érteni a gondolat mentettet. – biztatom, miközben egyre inkább kezdem nem érteni mit látót, amit én nem.
- Mr. Pudlum, és Mrs. Mandes szerelmesek, és a nő már válni készült Mr. Mandest csak a sértett büszkesége volt a vita oka. Az indokot ott kell keresni, ami maradt az áldozatnak. - próbál rá vezetni, amire már is leeset.
- A lánya maradt, és a cégge. -, csapok a homlokomhoz, és dörzsölöm a fejem.
- A céget Mr. Pudlum irányítja, és...
- A veje, akivel összeveszett. – fejezem be a mondatot remélve, hogy erre gondol.
- Na, látod. A lányával és férjével nem beszéltünk. - kedvesen mondja, amire már is mosolygok. - és a nyomkövető kutyák csak ott nem néztek körbe a fegyver miatt. - dicsekszik én meg álmélkodva nézek végig rajta. Többre jutót egy nap alatt, mint mi. Vagy meg halok vagy keresek valakit, mert csak egyre jobban bele szeretek Lunaba és Szexi az esze de nagyon. - morgom magamban ahogy meg indulunk a nászutas lakosztályba ahol már sorakoznak a Német juhászok és a kiképzőjük.
- Köszönöm, hogy meg vártak minket. - főnök módjára viselkedem Luna és mintha Natsut látnám. Bekopog az ajtón, én meg mögötte voltam, és meg jelenik előttünk az ara, akinek a sminkje tönkre ment, és ruhája már ne fehér gyönyörűség volt, hanem egy testhez álló póló, és rövidnadrág.
- Nyomozók, mit tehetek önökért? Meg van a gyilkos? - kérdezi tőlünk amire Luna nem válaszol neki.
- Bemennénk, a nyom kereső kutyák is! - nyomatékosítja a célját, társam, amire már is döbbenten beljebb engedi az embereket.
- Elnézést a kollegina modoráért, de már egy ideje nem ivót, kávét, és szeretnénk már le tudni ezt a gyilkosságot. - kedvesen mondom, ahogy a hölgyet elbájolom, a mosolyommal miközben helyett foglalnak a kanapén, mi meg előtte állunk, és figyelem a reakcióikat.
- Mr. Dalton Ön veszekedett Mr. Mandessel? - komolyan kérdezi tőle a társam én meg nézem ahogy a férfi lassan el fehéred.
- Igen, de az egy kis semmiség volt. – magyarázza, de ez nem elég főleg nekünk. A kutyák közben szimatolnak, és mintha már szimatot fogott volna egy disz párnán. Gyorsan oda is fordulok és hagyom, hogy a mester gyilkoljon szemmel, míg én a gumikesztyűt felvettem.
- Nyomozó a díszpárnát böki meg az orrával Max. - tolmácsolja nekem a kiképző, amire már is fel emelem a piros korbársony párnát, és a cipzárját ki húzva és alig nyúlok bele, de már is a kezembe akad a start pisztoly, ami nem nagyobb mint egy gyerek keze. Luna felé fordulok és felmutatom a fegyvert, aminek láttán mintha a férj még fehérebb lenne. Ha lehetne valakinek ennél bűnösebb feje akkor az Mr. Dalton!

Luna szemszöge.

Nem kellet sok, hogy be vigyem az őrsre Mr. Dalton, és ezt kézségesen bejött velünk, de látszót rajta hogy bűnös. A kihallgatóban ül, és én újra jól érzem magam, mert már végre nem egy ingben vagyok, hanem egy tartalék pólóban és farmerban ami a szekrényem mélyén volt.
- Luna mennyire vagy biztos benne hogy ő volt? - kérdezi tőlem Storm ahogy mellém lép én meg csak fel mutatom a telefonom.
- Emma küldte el a képet amit a fotóstól szerzet. - mutatom neki ami szerepel a család és Mr. Dalton is aki épp Mr. Mandess mögött áll, és elég bizonyíték ahhoz hogy mögötte állt hogy le lője. Emma ez után ment be a főkapitányságra vallomást tenni
- Akkor összeáll a kép. - egyezett bele Storm, én meg intek neki hogy jöjjön be velem. Nem kellet sok és már is mind a ketten bent voltunk a teremben ami, még egy kicsit ismeretlen terep mivel ez az új hely, de majd meg szokóm.
- Mr. Dalton, kérem mesélje el nekem miért ölte meg a friss apósát? - kedvesen még is közlékenyen kérdezem, amire már is rám néz.
- Mindent tudnak, mi kell még? - idegesen kérdezi amire hátra dőlök a székemben.
- Esetleg az indíték, mivel ez az egy végig homályos volt. - kerekek ki mondom, mi kell amire kicsit sápítozik majd vállat von, és ránk néz.
- Rendben. Mr. Mandess azt akarta hogy át vegyem a céget, de én nem akartam mondtam neki hogy jó a jelenlegi állásom ahogy van. Erre ki akadt, és mondta, hogy ha ilyen a hozzá állásom el se vegyem a lányát. Ezek után a héten nem találkoztunk és a szertartás után a bulin mondta hogy meg fogja győzni a lányát hogy váljon el tőle mert és most idézem: "Nem hagyom hogy a lányom egy magát férfinak nevező egyénhez legyen hű élete végéig, akinek nincs elég nagy tőke ahhoz hogy mások felett álljon." - meséli nekünk, amire már is kezdem érteni az áldozatot. - Ezek után fel mentem Mr. Pudlumhoz aki mondta is fogadáson hogy itt van a fegyver ha esetleg versenyeznének. Felmentem a zsebembe tettem, és amikor jónak láttam hátba lőttem, de előtte a fülébe súgtam, hogy "Most merjen válással fenyegetni." - meséli el nekünk amire Stormra nézek ő meg bólint.
- Köszönöm Mr. Dalton, de azt hiszem ideje elfogadni a tényt, hogy el fogja hagyni önt a neje. - komolyan mondom, miközben távozok a szobából és ott hagyom Stormot hogy végig nézze a vallomás írást. Ahogy ki értem Mrs. Dalton láttam meg könnyes szemmel.
- Nyomozó, mondja hogy nem a férjem tette? - esdekelve kérdezte tőlem, amire meg rázom a fejem, és mutatom neki hogy foglaljon helyett az asztalomnál.
- Sajnálom, de nem ez a helyezte. - komolyan mondom, miközben nézem, mit reagál.
- Mondja miért tette? - egyre nagyobb a szeme, ahogy könnyek gyűlnek a kék szemébe. Oda adok neki egy doboz zsebkendőt.
- Mert szereti önt. Az apja rá akarta venni, hogy váljanak el, mert nem akart átvenni a céget. - mesélem neki a tényeket, amire elakad a szava. - De ha engem kérdez az apja csak magát szerette hosszú évek óta, és az hogy férjhez ment meg borult a világa. Se neje se lány, csak a cég, de már az se érdekelte, mert Mr. Pudlum vezette. - magyarázom neki, amire egyre jobban le döbben. - A férje nem akarta, hogy elhagyja, mert komolyan nagyon szereti. - halkan teszem hozzá amire szipog egyet és szinte látom magam előtt a kérdését. Fel kellek, és visszalépek a kihallgatóba és mögöttem jött Mrs. Dalton. Kinyitom az ajtót, amire már is két érdeklődő szempár néz rám. - Mrs. Dalton akar beszélni önnel. - komolyan mondom, ahogy be engedem a nőt, aki egyből a férjéhez rohant, aki fel ugrót és a karjaiba vonta. Milyen szép is a romantika, ez csak valentin napi kivétel lehet. - gondolom ahogy tá jár amit a két szerelmes ont magából. Szép szerelem. 

Hello-Bello Mindenkinek. 

Remélem tetszett a rész. 

Sajnos egy darabig nem lesz, mert még nincs meg írva, és az a kevés időm ami van, is elveszik, és a vizsgák is a nyakamon, meg egy nagyon csúnya határ idő, és amin dolgozom még messze sincs kész. Igyekszem folytatni, de jelenleg nem merek semmi biztósat mondani. 

puszi