A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

15. fejezet

Layla szemszöge.

Nehéz volt elhinni amit apa mondót de tényleg elkezdődőt a munka és aki nyomozók közt él hát nem tud más hogy gondolkodni mint ők. Végig hallgattam egy elő adást az FBI-nal hogy miként megy ennek a menete és apám végig mellettem volt és mondjuk úgy hogy igen csak szúrta a szemét az oktató ezek után persze meg néztük a szerkentyűket és kaptam pár lehallgatót amik olyan kicsik hogy egy gombnak felelnek meg. Persze egy nagyon apró tört kaptam ami apum miatt van, hogy legyen nálam, de nekem már van ám, nem baj ha van még egy. Van a tolltartómban, egy tollban, táskámnak az aljában, így ha rajtam van, csak kirántom, meg persze most lesz egy mondjuk a magas szárú cipőmbe végre meg csinálhatok a rejtet zsebet. Ezek után haza mentünk ahol megkaptam az egyenruhámat a személyi igazolványom. Julia Mensyk. - idiótán hangzik. Szörnyülködök, miközben felveszem az egyenruhát amit szelfien el is küldtem Ryanennek aki egyből reagált.
- Hova mész abban az egyenruhába? – kérdezi, amire mosolyogni kezdek.
- Bevetésre megyek, és csak neked szólok. - válaszolók neki majd eszembe jut valami, ahogy el nézem a telefonom. Ha beépíttet, ügynök vagyok és nem kell olyan lennem mint szoktam, és egy menő lánynak menő pasija van. - mosolygok ahogy beállítom a legjobb barátom becenevét egy nyálasan cuki névre. "Uram" és rengeteg szív meg olyanok, amik miatt lehet majd szégyellni a kapcsolatot.
- Layla ezt miért? - kérdezi tőlem üzenetben, amire csak mosolygok.
- Te vagy az áll pasim, amíg a másik suliban vagyok, így ne lepődj meg ha sokan megnézik az insátd. – hadarom, neki miközben elteszem a mobilom majd meg indultam a napaliba ahol is anyum már barna haja van, ami nagyon, de nagyon szokatlan.
- Anya? - bizonytalanul szólítom, meg amire már is felem kapja a fejét.
- Igen kicsim? - kérdez engem, amire meg nyugodok, hogy tényleg ő az.
- Bocs de nehéz felismerni. - szavatkozom miközben megjelenik egy széles mosoly az arcán.
- Nyugi ez nem szokatlan. Elég sűrűn használunk beépüléskor hajfestést. – nyugtat, amire bólintok.
- Rendben. – egyezek, bele miközben lassan kimegyünk és kocsiba szálunk.

Meg sem álltuk az iskoláig ahol is mind a ketten kiszállunk a járműből és látom anyumon, hogy a derekához kap, de nincs ott semmi. Hát igen aki rendőr az mindig rendőr. - gondolom ahhoz mellé lépkedek.
- Nyugi anyu nem lesz bajom. – nyugtatgatom, amire egy kicsit elmosolyodik majd inkább az ajtó felé biccent ahol senki nem vár. Bár apától tudjuk, merre van az, de attól még a portásnál aranyosan érdeklődünk, aki minket elvezet az igazgató irodájába, aki már várt minket mivel az asztalnál ült és dobolt az ujjával. Türelmetlen. – állapítom, meg ahogy helyett foglalok előtte és ahogy a táskámat le helyezem magam mögé a szék aljára teszem a lehallgatót.
- Jó reggelt Mrs. Mensyki és Miss. Mensyki. - kedvesen köszönöm nekünk.
- Jó reggelt igazgató úr. - nyomta meg a végét anyum tudva, hogy a férfi nagyon kivan, rá élvezve a titulusára. – Tudom, hogy év közben nem nagyon szoktak ilyet csinálni, de tudja azt éreztem kötelességem meg lepni ezt. - szavatkozot anyum hogy zavartan elő adja a meséjét és ezt be is vette a férfi előttünk.
- Higgye el asszonyom meg értem és csak, hogy tudja, nagy gondot fordítunk az ön lánya oktatásán. - biztatni próbálta anyum, de látom, hogy hazudik, mint a víz folyás. - Itt van az óra rendje és mi lenne, ha a kisasszony órára menne, míg mi meg beszéljük a részleteket. - a végét anyumnak intézte, akire egyből rá néztem és láttam, hogy mutatja, hogy nyugodtan mennyek csak. ott hagytam őket majd egyenesen bevettem magam az iskolának át életébe.

Nos, a nap nagyon, de nagyon sűrű volt, mindenkivel meg ismerkedtem, akivel csak tudtam, és hát ez az iskola borzalmas! Mindenki felszínes, nem képes át látni azon, hogy nem csak a pénz fontos, és a fiúk meg mind rám hajtottak attól, hogy új lány vagyok, nem ismerem a stikliiekt. Őt órát voltam, bent de már is vissza akartam menni a saját iskolámban. Néha irt nekem Dylan hogy meg vagyok-e meg hogy bíróm, és jól eset kiönteni neki magam, ám ahogy véget értek az órák jöttek a szakőrök. Szerencsére annyi volt, hogy a vita szakkört az igazgatóiban tartottak. Természetesen minden oknál fogva oda mentem. Elhelyezkedünk a helységben egy csoport társamat se láttam, amik meglepet egy kicsit. Körbenéztem és mindenki, aki jelen volt az felsőbb évfolyamba járt, és kérdőn pillogtál rám. Elém lép egy magasabb jó képű diáktársam, akinek szép kék szeme van és barna haja, amit felzselézett kicsit rossz fiús hatás kelt.
- Szia, Alexander vagyok a vita klub feje, mit szeretnél és ki vagy? - kérdezi a srác, amire kicsit feléledek, mert nem szabad sokat bambulnom.
- Julia vagyok új diák, szeretném ki próbálni magam a vita klubba. - adom az angyalt, amire Alexander felveszi, a laza vagyok be állást.
- Értem új vagy. - emésztgeti a szavakat, amikből az jön le, hogy bejövök neki és ez vagy előny, vagy hátrány. – Nos, nálunk nincs felvétel, de ha be tudod magad magyarázni, akkor lehet róla szó. - húzza fel a szemöldökét hát, ha bekapom a horgot. Gyerünk Layla mutasd, meg mit tudsz, annyit vitázol es érvelsz Nageel és Luna ellen hogy ő piskóta. - vettem egy mély levegőt és egy kicsit kihívóan mosolygok a srácra.
- Alexander! Ha azon agyalsz, miként fogsz, engem bevinni a szertárba azt elfelejtheted, van pasim és nem vagy az esetem. - nyitottam ki a szellemet, amin nevetni kezdett.
- Elkell ismernem, hogy egy kicsit nyers de jó vagy! Amúgy nekem is van barátnőm, és ez a fajtanézés amolyan beavatás szerű. - magyarázza nekem. Elég hülye avatás, ha tényleg minden reakciód azt mutatja, hogy fel akarsz falni. – morgom, magamban miközben beenged a helységbe. - Itt vagyunk minden nap és legalább egy vitát levezetünk, amiben van, egy óra felkészülési idő majd ki adjak a csapatok a szónokokat és ők vitáznak. Én döntöm, el mikor van vége, csapatok sem ugyan azok mindig kalapból húzzuk ki a neveket és azok, akik az előző nap szónokoltak. - meséli nekem én meg bólogatok. - Nem soká meg jönnek, a többiek addig helyezkedj el, pihenj, vagy tanulj egy kicsit, amivel kikapcsolsz! – tanácsolja, amire csak bólintok.
- Köszönöm. - halkan mondom majd azt az asztal szúrom ki, ami közel van az elválasztó ajtóhoz. Leülök, majd körbe nézek, és elő veszem a jegyzeteim és a mobilom. Apum hat üzenetet hagyót azóta, hogy beléptem a vita klub ajtaján. Nagyja csak az, hogy aggódik, meg hogy ügyesen leszereltem, de a végén van az, hogy poloskázzam be azt az asztalt, ami a legjobban a felszereléséhez. Elő kerestem a puskát, amit a tenyerembe nyomtam majd egy kisebb mobilozás után lelöktem a könyökömmel egy ceruzát, ami nagyon hangosat koppant, de csak Alexqnder volt bent így nem reagált semmit és nekem volt idom kényelmesen felhelyezni, a poloskát egy asztal alján lévő sötét foltra, ami nem feltűnő. Visszaültem és írtam apumnak.