A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

1.fejezet Két hercegnő - Két királynő

Lucy szemszöge

Azóta hogy meg született Nageel, nos, elég sok minden lett velünk, ami nem is olyan lényeges hisz még az egész csapat meg van, ami kész csoda egy rendőr életében, de a banda háború alább hagyott, ami jó egy időre hiszen annyi gyilkosság volt mint égen a csillag. Na meg az is hozzá tesz, hogy csak egy évre mehettem vissza dolgozni, de legalább segíthetek a csapatnak, és Natsua helyettes amikor nem vagyok bent. Miért nem dolgozom? Nos hat honapós terhes vagyok, és most be volt tervezve a gyerek. Luna 5 éves, Nagell Scott 2, és most jön egy kis tesójuk aki kis lány. Juviaval együtt szenvedek a három gyermekes ügyel, de mondjuk, én nagyon szerettem volna egy nagy családot, és ha ehhez a profi alakomnak el kell mennie akkor nem baj. Csak a mellem kétszer nagyobb, és marad is ebben remélem, és a csípőm lett nagyobb, a hajamat rövidebbre vágattam, és nos a lapos hasért meg dolgozom, így minden szülés után jöhet az edzés, aminek az elején soha de soha nem őrülök. Viszont visszamehetek dolgozni, és ott futni kell a gyanúsítót után. Ám nem csak én vagyok ott ezek az edzéseken hanem Levy, és Juvia ugyan úgy velem tartanak. Levy két gyermek után úgy döntőt, hogy nem szeretne egy ideig harmadikat, csak élvezni akarja a nagycsaládot, amit nem csodálok, de élvezze, csak nyugodtan. A Legyőzhetetlen Duó, nos, már nem ketten viszik, hanem öten néha, ha én nem vagyok szülési szabadságon. Na, jó heten vagyunk, mint a gonoszok. Ha nem lenne a bonc mester Juvia, és Eric, és persze a technikusunk Levy, akkor nem mennék sokra, és ott van az is, hogy a bizonyítékelemző páros Alzack, és Bisca is nekünk dolgozik a tízedik emeletnek, tehát vagyunk kilencen. Kis család, hát mondjuk úgy is kezeljük egy mást mintha testvérek vagy amolyan rokonok lennénk, annak ellenére, hogy nincs egy közös DJN-ünk ami vicces, de mindig erre vágytam. Az Ft és Bp nos, már teljesen tudom uralni a Bpt, és jönnek új tagok folyton, viszont a be avatást azt rá hagytam a Bátyámra Laxus Drayenre aki mind ezek mellett az exem, de ez már a múlté, mert jelenleg az aktuális volt barátnője miatt sír nekem. Három hónapja hagyta el és nekem jött sírni, én mondjuk, nem hibáztatom a lányt, mert még gyerek volt ehhez az élethez, és nem egyszerű egy banda főnök élet társa lenni, mert nem lehet tudni mikor, jön haza. Ez meg terhelő nem csak rendőr életben, mint lehet tudni, így igen lehet félni, ha teljesen bele, szeretsz egy bandavezérbe vagy rendőrbe. Egy oroszrulettezek egy zsaruval, aki nap, mint nap kint van az utcán, és lelőheti egy álmok futó, de mondjuk mindig haza jött és szeret, ahogy én őt. De ezt Laxus barátnője nem bírta, és én ezt meg értem hisz, én is ezért is hagytam ott, majd a saját hibámból adódóan egy olyat szeretek, aki ilyen.

Most épp próbálom rá venni a munkára, ami nem nagyon megy, mert csak terhességemről faggat meg persze a gyerekek hogy létérő, és egy anya aki büszke a gyerekeire persze hogy erről fecseg.

- Nageel, már lassan kezd át állni a billire, ami már kész meg könnyebbülés. - mondom büszkén, amire nevetni kezd Laxus. - De mond, csak miért faggatsz erről? - kérdezem tőle hisz nem szokása erről faggatni.

- Nem tudom, érdekel. - őszintén válaszol, miközben az íróasztalára néz, és a kép mentes, részt vizslatja.

- Had találjam ki! - vettem fel neki miközben a kanapén elnyúlok a szokót kihallgatási módommal. - A harmincas éveidben jársz, és nincs családod, és szeretnél, azt hitted, hogy ő lesz a nagy Ő, de nem ő az, mert akkor el fogadja a veszélyes énedet is, nem csak azt amelyik otthon szokót lenni. - biztatom, amire nagy levegőt vesz.

- Igen, és azt hittem hogy ő lesz az de lehet hogy a nagy Őt már el hagytam az években, csak nem tudom melyik is az. - mondja, nekem fáradtan miközben el nézi Lunát aki a földön játszik épp rendőrősdít.

- Hát nem én az biztos, és hogy nem is az után jövő volt az. - viccelem el amire nevet majd elkomorul.

- Tudom, és lehet hogy nem hangzik jól, de volt valaki akivel minden jó volt, csak aztán szét zuhant az élete, és elküldőt mondván hogy helyre kell mindent hozni. Vele el tudtam képzelni mindent a jövőben, még azt is hogy gyerekünk legyen, de ki lépet az életemből, és vágyhat rá az ember titkon, de soha nem lesz az hogy be sétál azon az ajtón. - meséli nekem búsan, én meg teljesen meg értem, hisz megéltem ezt, csak annyi szerencsém volt, hogy visszajött.