A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

23.fejezet

Galex szemszöge.

Emmát ostrom lás alatt majd nem oda mentem a három kollégához hogy helyre tegyem őket, de Lina le fogót és Em is nagyon szépen helyt állt, ami meglepett. Ezek után Lunáék azonnal bele vetették magukat a kutatásban miszerint mit csinálhatót meg persze le követik a számláját, mi Linával meg várjuk, hogy hívjon Deeks de mivel van időnk így be segítünk nekik. Lina Luna mellett ül, és segít, közben cseverésznek én meg a helyett hogy Storm és Emma mellé üljek be a sarokra mentem a barátom oldalán. Szerintetek az ex özvegy, tudhat arról hogy honnan vette a képet? - kérdezi Lina tőlünk, amire rá nézek a haveromra.
- Szerinted? - kérdezi tőlem én meg hatra dőlök a vendég székemben, ami kényelmetlen mivel nem párnázót.
- Attól függ! Mikor váltak el? - kérdezem vissza, amire halom az ismerős klaviatúra hangját.
- Két éve, azóta a nő csak telefonon beszélt vele és hetente egyszerre együtt ettek drága helyeken. - tájékoztat minket, amire megint rám néznek.
- Nos, két éve váltak el a festményt is akkor vette és kábé akkor lehetett a Heming galéria megnyitója, elég sok minden volt abban a két évben. Miért váltak el? - kérdezem Stormot aki elő vette a jegyzetét.
- Azt hogy nem akarja meg bántani azzal, hogy meg csalja. – meséli, én meg egyből kombinálok fejbe, de nem csak én.
- Arra gondoltok mind? - kérdezi Lina tőlünk.

- Szeretője volt. - hangzunk egyszerre amire Stormmal össze pacsizúnk.
- Egy ilyen férfi mint Dugenchi milyen körbe mozoghat? - kérdezi Emma amire megint nagy a csend.
- Ingatlan fejlesztő, gazdag emberek fizetnek neki azért hogy fel javítsa az épületeiket. - magyarázza Luna.
- Egy ilyen ember nem nagyon mozog főleg ha a munkájának él mivel nincs gyerek. - szál be az ötletelés be Storm mellettem.
- Akkor csak a munka helyén lehet a nő. - vágja rá Lina amire mindenki bólogat.
- Akkor lehet be kéne menni a cégbe érdeklődni esetleg az asszisztensét meg kérdezni. - morogja Emma.
- Nem rossz ötlet, amúgy is látványosan szenvedsz Galex mi lenne ha fognád Stormot és körbe néznétek lehet hogy van még értékes holmi az irodájában. - adja ki a feladatot nekem Luna aminek következtében a haveromra nézek.
- Benne vagy? - kérdezi ahogy fel tartja az öklét én meg azonnal kócolok vele. - Akkor indulás haver. - adja jelet es pattan majd a fiókból kiveszi a fegyver es az övére teszi, míg az enyém ott volt végig.
- Aztán ne hogy hülyeséget csináljatok. - tanácsolja Luna mint egy jó főnök.
- Mi ugyan soha. - nevetem el a végét és már mentünk is a kocsihoz, de előbb a liftben kötöttünk ki.
- Ki vezet? - kérdezi tőlem amire nagy levegőt veszek. - Tudom hogy nálatok ti vezetek de nálunk hol én hol Luna szóval? - kérdezi én meg vakarni kezdem a tarkóm. Ha meg akarom úszni a vallatást meg a jó útra térés szöveget jobb ha ő vezet. - gondolom végig.
- Te vezetsz! - adom meg magam.
Észbe se kaptam már is fél utón voltunk az iroda felé. Nézem az elhaladó épületeket meg az embereket és tavasz lévén egyre több gerlepárocskát látni.
- Mit tudsz Jack Stonerol? - kérdezem Stormot aki mintha egy pillanatra meg fagyot volna.
- Annyit hogy az első ügyünkkor találkozót Luna vele az étkezdében és beszélgetek, miért? - visszakérdez kicsit idegesen, de ez sajnos vártam.
- A helyszínre ez a férfi hívta ki Lunát, és egész végig nyomult rá. - mesélem neki, ami úgy hatót a barátomnak mintha arcba csaptam volna. Tud arról, hogy nekem Lina a minden és én is arról, hogy menthetetlenül szereti Lunát. - emlékezek vissza a régi beszélgetésünkre úgy 15 éve lehetett. - Mit teszel? - kérdezem.
- Semmit! Ha bármi lesz belőle meg mondom neki, hogy meg keserüli, ha bántja, ha meg nem lesz semmi nincs értelme filózni. - komolyan válaszol, de közben a kormányt olyan erősen markolója hogy szerintem oda képzeli a férfit.
- Még mindig csak annyi hagyod a dolgot. - morgom.
- Mondja ezt az, aki két éve együtt dolgozik azzal akit szeret és már volt a társának hat pasija és tűrt. - visszavág, de nem ütőt szíven.
- Mind a hatnak az arcába rúgta az ajtót, ha emlékszel. - mosolygom vissza.
- Igen, és ezért a stílus miatt vagy még mindig az óvó báty szerepben. - morogja tovább, de mintha célozna vele, és eszembe jut a zálogos jelenet.
- Szerintem nem. -, felém kapja a kérdő tekintetét majd újra az útra néz. - Amikor kijöttünk a zálogostól volt egy meg hit szinte már forró helyzetünk. - mesélem neki.
- Na, az már komoly, és olyan volt mint amikor a bárban felszed valaki vagy amikor veled normális? - kérdezi én meg elemezni kezdem.
- Nos, nem olyan, mint amikor a buli helyen le akar valaki magáról rázni és ezért velem táncol. - jut eszembe az egy hónappal ezelőtti eset, amikor le akarta magáról rázni a palit és mondta, hogy én vagyok a párja. A férfi nem hitte el, de ott helyben az ölembe ültettem és szájon csókoltam, és életem egyik legjobb fél perce volt, annyira, hogy amikor táncoltunk merevedési bajokkal szenvedtem. – Olyan, mint amikor csábít de végig önmaga. - magyarázom Stormnak amire mintha gondolkodna.
- Lehet, hogy végre ki kerültél a testvér zónából? - kérdezi én meg csak a vállamat tudtam vonogatni.
- Talán de amíg nem tudok, biztosat nem teszek semmi hülyeséget. – magyarázom, amin nevetni kezd, de nem jó kedvűen, hanem idegesen.
- Azzal már elkéstél. - károgja. - De nem Linánál. - morogja a végét és szerencsére meg érkeztünk a címre. Nagy épület tele ablakokkal akar egy melegház. Kiszállunk és látom a legjobb barátomon, hogy nem fejezte be a fej mosásom. Igaza van hogy meg érdemlem, mivel haragszom egyszerre a testvéremre, de ott van az is hogy ma majdnem neki estem a három gyilkosságisnak mert nem tetszik hogy ott dolgozik. - gondolom ahogy vakon követem a barátom ahogy fel megyünk az irodába. Nem kellet sok és egy barna fiatal nő lépet elénk, én meg fel mutatom a jelvényemet Stormmal együtt.
- Jó napot Redfox, és Fullbuster nyomozók vagyunk, beszélhetünk Mr. Dugenchi asszisztensével akarunk beszélni, fontos. - mutatkozik be Storm amire már is a nő megijed.
- Én vagyok Majka Lings. - mutatkozik be és egyből végig mérem. Hosszú lábak, szűk szoknya és a felsője második bőrként tapad rá, így nem igen hagy fantáziát a férfiaknak.
- Tudnánk valahol hat szem közt beszélni? - kérdezi Storm amire a nő bólint, és bevezet minket a nagy főnök irodájába. Egy nagy iroda volt amiben volt egy nagy kanapé, ami előtt van egy dohányzó asztal pont olyan mint a Heming galériában, és az asztal is. Lehetséges? - kérdezem magam ahogy egy gondolat formálódik a fejemben.
- Mit szeretnének, még nem is jött be Mr. Dugenchi. - tájékoztat minket.
- A főnökéről szeretnénk kérdezni. - kezd bele a táncba Storm én meg elő vettem a jegyeztem és elkezdem felírni mindent.
- Mit szeretnének tudni? - készségesen áll rendelkezésünkre, leül a kanapéra, míg mi állva maradunk.
- A főnöke mennyit változót az elmúlt egy hónapban?
- Nem nagyon, mindig pontos volt, és a munkával sem késtünk. - meséli amit le is írok.
- Tud esetleg arról hogy érvényesíttetni akarta a házasságát? - tér át a személyes kérdésre, minek következtében az asszisztens mosolyogni kezd, de mint aki egy lány regényt olvasna.
- Igen, nekem mesélte el először, én végig drukkoltam neki hogy meg tegye. - olyan őszinte hogy már kezdek sírni, hogy nem minden ki hallgatót ennyire kedvelje a munka társait.
- Köszönöm, hogy válaszolt, de sajnos egy rossz hírt kell közölnöm önnel. -, egy mély levegőt vesz Storm. - A főnöke ma hajnalban elhunyt, fogadja részvételünket. - együtt érzően mondja, miközben látni lehet ahogy az arca egyre jobban sokkolóik, és már elindultak a könnyei. Gyorsan elteszem a jegyzetem és már is egy zsebkendőt, amit Miss. Lingsnek adtam. – Tudom, hogy most nehéz, de ha bármi eszébe jutna akár lényegtelen hívjon fel. - kéri a barátom, ahogy át nyújtja a névjegyet, a nő meg elvette mi meg távoztunk, nem is szóltunk, amíg a kocsihoz nem értünk.
- Mit gondolsz? - kérdezem tőle, ahogy meg állok a kocsi előtt.
- Azt hogy túlzótan is szabálykövető, és szabad idejében romantikus regényeket olvas. - meséli nekem, amit én is láttam.
- Ártatlan? - kérdezem újra.
- Igen, de azért leadtam Emmának a nevét, addig többet tud meg róla, amíg visszaérünk. - magyarázza nekem miközben a sofőr részre ülök be. - És nem hittem hogy önként adod meg magad nekem. - mosolyog a végén ahogy beszáll mellém. Nem válaszolok miközben meg indulok a kapitányságra, ám még nem mondott semmit.
Tíz perce mehettem már de még mindig nem szólt, csak a telefonját nyomkodja, ami azt jelenti hogy ezzel akar meg törni, sajnos működik mert egyre jobban idegesít engem hogy nem mossa meg a fejem azért mert Emmára haragszom.
- Meddig csinálod ezt? - kérdezem tőle amire már is nevet.
- Tízen két perces csend, szép. - dicsér miközben mosolyog.
- Komolyan mérted az időt?
- Igen, de csak mert apa is néha ezzel ugratja Gajeelt. - utal arra, amikor egyszer elmentünk apáinkkal egy álltaluk szervezet nyílt napra hogy biztos hogy rendőrök akarunk e lenni. Mivel volt egy csendes zóna, Gray bácsi fel telt egy igen csak kínos kérdést anyával kapcsolatban, aminek következtében elő adta hogy nem muszáj válaszolni meg nem törődik vele. Apa csak nyolc percig bírta és nevetni kezdte, majd kaptunk egy fel világosító beszédet a nőkről és a tiszteletről, és a hogyan érjünk hozzájuk, de igazából csak ez volt a lényeg hogy Storm az apjával együtt jól várják ki a helyzetet.
- Storm tudod hogy mérges vagyok Emre, és azt csodálom hogy te nem, mert ha tudtad volna el mondtad volna nekem. Nem?
- Igazából mint kiderült el mondta nekem is Emma, de mivel addigra már annyit ittam hogy elfelejtettem. - ennek hallatán már is a kormányra szorítottam. - Ám igaz hogy el mondtam volna, de csak akkor ha tudom hogy nem vered meg a férfit. - komolyan mondja amire még mindig szorosan fogom a kormányt.
- Tényleg el felejtetted a húgom bánatát egy ital mellet, meg vagy húzatva Storm? - dühtől el vadultan kérdezem, és egyre nehezebben néztem az útra.
- Szólnék hogy az nap este te is le ittad magad, csak téged haza vitt Lina, én meg ott maradtam a lányokkal, és csak az rémlik hogy ketten támogatnak el egy kocsihoz. - meséli nekem az estét ami fél éve lehetett, és az nap este csúnyán be karmoltunk mert a lányok végig csak pasikról beszéltek. Végtére is ha ott maradtam volna az nap este akkor talán elmondta volna.
- Azon az estén? - kérdezem kicsit nyugodtabban.
- Igen, és a leggázabb az hogy Luna, meg te sem vagytok ön magatok, és a legrosszabb az hogy nem veszed észre hogy jelenleg aki a legtöbbet árt Emmának az te magad vagy Galex, és jobb lenne ha végre meg hallgatnád hogy mit miért tesz, mert tudod elégé szíven ütne. - tartja a hegyi beszédet, de nem válaszolok, csak csendben vezetek. Én vagyok az aki bántja, pedig én akarom meg védeni. - morgom magamban miközben lassan meg érkezek a kapitányságra. Tényleg beszélnem kellene Emmával, de csak az ügy végén, addig meg úgyse nyugszik. 

Luna szemszöge

Galex és Storm elmentek, de nem nagyon tudtam koncentrálni. Még csak két hónapja dolgozunk mint nyomozók, és már az első ügy óta rossz szemmel néznek a csapatra, meg leginkább rám. Hiszen én vagyok Dragneel rendőr fő kapitány, és a helyettes kapitánynak a lánya. Meg ott van a Nathen ügy is ami nem igazán segít nekünk, és persze az is hogy zavar van a csapatban. A kávémat készítettem össze, és valaki lépkedni kezd mögöttem, és egyből fel készülök az Emma féle támadásra, de amikor meg fordulok csak Lina volt.
- Ne hozd rám a frászt. - morgom neki amire nevet.
- Igyekszem. - neveti el a végét én meg már nyugodni kezdek. - Tudunk beszélni? - komolyan kérdezi amitől be indul a bajsejtelmem.
- Mond nyugodtan. - kedvesen mondom neki amire már is megrázza a fejét.
- Ott ahol nincsenek fülek! - mutat ki majd vezetni kezdtet engem az egyik pihenőbe ami az iroda egyik sarkában van.
- Kezdesz meg ijeszteni Lina. - félve mondom amire zavartan néz rám. - Tudod az ismert Beszélnünk kell szöveggel. - baljóslatúan adom elő amire már is észbe kap.
- Nyugi Luna nem olyan, csak valakivel beszélni akartam valamiről ami nekem fontos. - bizalmasan kezd bele, én meg azonnal be csuktam az ajtót.
- Mi a baj Lina, betegség, valaki zsarol? - faggatom amire fel emeli a kezét és a fejével együtt rázza.
- Nem, nem, nem. Nincs ilyenről szó. Emlékszel a fél évvel ezelőtti bulira ahol egy pasit nem tudtam le koptatni és Galex segített? - kérdezi tőlem amire már is gondolkodok. Igen azon az estén mondta el Emma hogy az oktatója zaklatja, és molesztálja. - gondolok vissza arra a napra.
- Igen, az is rémlik mint ha egy óráig csak az ölében ültél volna. - mesélem neki amire mintha teljesen zavarba jött volna.
- Nos az nap este meg csókólt hosszan, és mintha kicserélték volna bennem valamit. - idegesen magyarázza, én meg végre le ültem vele szembe.
- Lina, mi a baj? - higgadtan kérdezem, és meg fogom a kezét.
- Nos lehet hogy bele estem Galexba. - meséli, de hirtelen nem tudtam mit érezzek. Számomra két fontos személy hirtelen más hogy kezdenének viszonyulni egy máshoz.
- Lina komolyan beszélsz? - kérdezem tőle amire már is nagy levegőt vesz és elnéz az ablakon a folyosó felé, majd vissza rám.
- Szerintem igen. - kétesen beszél.
- Miért mondod így? - kérdezem.
- Onnantól kezdve hogy meg csókolt pillangók repkedtek a gyomromban, és kicsit jobban meg figyeltem, és szerintem kölcsönös lenne, de igazából teljesen bizony talán vagyok. - magyarázza amire kedvesen elmosolyodok, mivel látszik hogy zavarba van már attól is hogy mesél róla.
- Lina. Ha biztos vagy az érzéseidben szólj, és drukkolok nektek. - biztatom amire mintha meg hatódót volna.
- Ha tudnád hogy ez mennyit jelent nekem Luna. - halkan mondja én meg magamhoz ölelem a barátnőm, és fogadom el a tényt hogy a családból az első páros ők lesznek.
- Szeretlek téged is meg őt is, úgy hogy csak menny biztosra. - tanácsolom neki amire nevet.
- Híd el nekem is az a célom. - válaszol de továbbra se enged el.
Ezek után elmesélte hogy mikor tűntek neki fel az érzései és hogy mennyire nehéz el hinni, hogy milyen rég nem beszéltünk őszintén. Rég beszéltünk őszintén és jól eset ki adni az aggodalmam Emmáról.

Hello-Bello Mindenkinek! 

Élek! és hol meg döglök hol meg fagyok. Remélem jól telik a nyár, és hogy tetszett a rész.