A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

27.fejezet

Minden csendes és feszült volt az út a hiszen most megyünk először ilyen eseményre és nem igazán tudom hogy kéne viselkednem. Anyumék volt ilyenen de az egy divat bemutató volt és ő modell volt ott. Azt is Gray bácsitól tudtam mivel addig kérleltem hiszen láttam régen apánál egy képet, nagyon régen. - kedvesen mosolygok ezen az anyós ülésen, és lassan meg állúnk egy vörös szőnyeg előtt ami bevezet egy magas gyönyörű épületbe.
- Meg érkeztünk hölgyek urak. - jelenti be Jack, majd kiszál a sofőr részből, és át fut az én oldalamra és kisegít. - Ne feljedzsel ma én vagyok a kisérőd! - halkan emlékezett, míg ki szállok amire mosolygok.
- Hogy tudnám elfelejteni? - szarkasztikusan kérdezem majd a többiekre nézek akik már kint voltak. - Csak szépen hölgyek urak! - figyelmeztettem őket amire már is mosolyognak mint akik tudják hogy esélytelen. Nehéz esténk lesz.

Lina szemszöge.

A partin beérve mind szétváltunk párokban, Luna, és Jack, szerintem ez egy románc kezdete lesz náluk, de ezt szegény barátnőm nem látja. Emma, és Storm, nos, ők dolgozni fognak végig ez biztos, a mi esetünk kicsit más Galexxal. Amint távol voltak a többiek a kollégám magához volt, és az ajkával egy szenvedélyes csókot, nyomot az enyémre, amitől minden testrészem bizseregni kezd.
- Nos hölgyem mi lenne ha kicsit kiélveznék azt hogy egy puccos bulin vagyunk? - kérdezi tőlem miközben egyre forróbb a hangulat.
- Jól hangzik uram. - csábosan válaszolok, és a tarkója kőré csavarom a karom. - Kár hogy dolgozni sem árt. - rontom el a kedvét, de ez csak a látszat mert már is bele markol a fenekembe és a fülemhez hajol.
- Ha ilyen munka függőnek akarsz tűnni nálam nem működik édes. - becéz amitől remegni kezd a lábam és a jobban kapaszkodni kezdek a vállába. - Én a munkában is ott vagyok, és ha engeded magán életben is. - ígérget és ez tényleg valós, és nála komoly is.
- Persze hogy meg engedem. - halkan válaszolok de mindent hall tisztán.
- Akkor mi lenne ha kicsit körbe néznénk, nyugi dolgozunk is. -, végén rám kacsint közben meg egyre jobban zavarba jövök.
- Rendben! - egyezek bele, és kezdem érteni mennyire is kezd hivatalos lenni az hogy mi együtt vagyunk. körbe megyünk az eseményen mindenhol ékszerek, drágábbnál drágább darabok, és persze a platina estélyhez hűen mindenki van valami ami ezüst színű lehet. - Szerinted mennyi lehetnek az ékszerek? - kérdezem Galextól miközben átkarolom a kezét, és így sétálgatunk.
- Kábé annyiba amennyibe az egész életünkbe dolgozhatunk, hiszen hét számjeggyel kezdődik, és az kezdhet mondjuk héttel. - magyarázza amire már is idegesen kezdek körbe nézni.
- Ha ilyen sokat keresnek akkor Stone hogy tudót ide meghívót szerezni? - kérdezem amire mintha megfeszülne az álla.
- Igen ez nekem is gyanús, de szerintem másnak is! - morogja és mintha a tömegben célszemélynek küldene üzenetet. Vajon kinek címezte?

Storm szemszöge.

Luna folyton mosolyog, és nem is ön maga szinte. Jó mosolyog de nem úgy mint akkor amikor valóban boldog, azt is csak nagyon ritkán látom, most viszont ez nem olyan. Stone kiváltót valami hamisat benne vagy nem tudom de nem tetszik a pasi, de amíg Luna kedveli nem lehet egy rossz szavam se. - morgom miközben keressem a személyt aki lehetőleg Michal Starsy. Nézem az embereket de nem láttok semmit csak vakító ékszereket.
- Nyugalom Storm. - szól rám Emma, aki mellettem sétált eddig. - Tudom hogy zavar Luna új udvarlója de ha kérhetem jó lenne ha nem kaparnád ki a szemed mindenki szeme láttára a nagy féltékenységedben. - morogja tovább, de nekem le esik az állam.

- Honnan...
- Idióta vagy, te is meg Galex is, ha azt hiszed, hogy amikor rá néztek a lányokra úgy hogy ott helyben meg kéritek a kezüket nem latja senki. - duzzogni kezd, de az állam továbbra is a földet súrolja.
- Hogy...
- Storm ne most tárgyaljuk ki a legnagyobb titkod, ha nem találjuk meg azt aki tervezte azt! - mutat egy nyakláncra a többi emberre és egyre inkább nem tudom hogy már mit keressek ezen a puccparádén.
- Melyikre gondolsz? - udvariasan kérdezem, ahogy visszanyelem a józan eszem a torkomba mivel félő hogy mindjárt elrepül.
- A modellek csontosabbak mint az átlag emberek így csak néz végig azokon amiknek a csípője átlagnál kisebb, vagy csak nézd meg milyen szabadon hagyva a mellkasuk. - térképező fel nekem és tényleg vékonyabbak a Modellek és mintha nem is lenne, felső része a ruhámnak annyira a nyakláncra mennek ebben.
- Nehéz elhinni, hogy pasi létemre nem eset le. - morgom leginkább magamnak, de tudom, hogy Emma ezen mosolyog.
- De szerelmes pasi létedre! - jegyzi meg és egyre nehezebb elhinnem, hogy tényleg tudja a titkom.
- Hölgyeim és uraim! Kérem, fáradjanak, a kifutóhoz ahol bemutatjuk Gillys és Starsy legújabb darabjait. - felkonferálják az eseményt és meg indul a tömeg. Követjük a népet és ekkor nekem jön Galex és Lina, akik teljesen kizártak mindenkit, de oldalba bököm és rám mered.
- Emma tud mindent beszelünk kell vele! - röviden mondom neki, amire neki is kikerekedik a szeme. A tömegben újra elvesztem, de tudom, hogy a kifutónál van mindenki.
- Szép platina estét, köszöntök mindenkinek! - szólal meg hírtelen egy másik vékonyabb hangú férfi az emelvényen. - Ma este nem csak a csodás ékszerekért vagyunk itt hanem Mr. Gillys ért is. Ez az utolsó munkánk úgy, hogy élvezek ki! - zárta le a beszélgetést amire hirtelen fel pattan az emelvényre Luna mint egy ninja.
- Elnézést hogy zavarom, de maga Michal Starsy? - udvariasan kérdezi, ahogy az estélyi áll rajta teljesen lefagyaszt mindenkit és persze szegény áldozatát, aki csak bólogatni képes. - Magát nehéz meg találni mi lenne, ha hátra mennénk? - kedvesen kérdezi, amire csak megint bólogatás van. Luna kikapja a mikrofont a férfi kezéből és a nézők fele néz. Gyönyörű! – gondolom, ahogy megint végig siklók a gyönyörű ruhánk ami passzol a természetéhez sőt hangsúlyozza hogy maga tud lenni az ördög. - Elnézést kérek hölgyeim és uraim, de Mr. Starsy egy darabig nem lesz elérhető a meg vásárolni kívánt ékszereket majd csak a hét folyamán kapjak addig is élvezek az estét. - mint valami betanult szöveget mondana el teljesen normálisan. Mást nem nagyon lehet várni Lunátol. - dicsérem közben Emmat meg fogom, és magam után hozom a színfalak mögé. Egy biztossági ember az utunkat állta én meg híjába mutatom, a lejvényem nem akar be engedni.
- Elmondaná, nekem miért nem akar beengedni? - komolyan kérdezi amire a hústorony letolta a napszemüveget és rám néz komolyan.
- Meztelen nők mászkálnak, bent nem engedhetek be senkit. - érvel én meg fejbe csapom magam.
- Uram a társam most vitt oda egy gyilkossági ügyben gyanúsítottat, bekell mennem! - morgom amire meg mindig nem engedett be. Emma előrébb lépett és elő adta a cuki vagxok mosolyát.
- Bocsássa meg a kollégám morgását, de tudja nagyom ideges tud lenni amikor a társunk jelentett rendez, tudja milyen?- egyetlen egy kérdés és a férfi szimpátiája az ővé. Kinyitja az ajtót majd be enged minket én meg csak döbbenten nézem. - Néha elég egy aranyos mosoly, mint mellbedobás. - utal Linára amin nevetni kezdek. Igaz.

Hello-Bello Mindenkinek!
Boldog mikulast mindenkinek!