Mentsvár

39. Fejezet

David szemszöge

-Hova menjünk? -görgettem a telefont-Ismersz valami jó strandot?
-Inkább tavat. Az is fürdőhely, de meg lehet közelíteni az erdő felől és ingyen bemehetünk. Két éve fedeztem fel, ha megállsz a parton belátod az egészet, de egész sokan járnak oda. Nem fog senkinek feltűnni kettővel több ember.
-Ez nem illegális?
-De.
-Szerintem ki tudjuk fizetni a jegyet-dőltem hátra a székben.
-Helyette... Kirándulhatunk az erdőben és fürödhetünk. Ne aggódj, nem fog tönkremenni a strand emiatt, veszünk valami túlárazott kaját a parton, hogy jobban érezd magad.
-Ellenőrzik a környéket?
-Soha.
-...Legközelebb veszünk jegyet.
-Megyeztünk! - húzodott vigyorra Jake szája.
- Milyen messze van?
-Kocsival egy háromnegyed óra az út. Van parkolóhely az erdő szélén a kirándulók miatt. Onnantól 10 perc séta és ott vagyunk a tónál.
-Te direkt kerested hol lógj be, igaz?
-Nem volt nehéz találni..

Végül csak elmentünk Jake útmutatása szerint az erdőhöz, de amint közelítettünk a tó felé, valami szemet szúrt nekem.
-Ez el van kerítve.
-Máshol is, de itt vannak fák. Nem lát senki, mert takarnak - kapaszkodott meg Jake az egyik fa törzsében- ráadásul csak erre felmászunk és leugrunk a másik oldalt, ahol átnyúlik az ága.
-Ezt "elfelejtetted" említeni- mondtam néhány dühös pillantást vetve Jake-re
-Te könnyebben átmászol, mint én.
-De ez nem helyes.
-Kerítés nélkül sem lenne az- vonta meg a vállát.

Jake szemszöge

David több jelentőséget tulajdonít a törvényeknek, mint én. De ez egy természetesen létrejött tó, amit nem is emberek hoztak létre. A faszom fog fizetni nekik.
Dehát.. végüllis eljött velem erre, így ezt még megemészti ő is.

Viszonylag gyorsan átjutottunk a kerítés túloldalára, ott gyorsan ledobtam a ruháim és átvettem a fürdőgatyát.
-Nem öltözöl át? - pillantottam Davidre, aki egy pillanatig meglepetten állt mellettem.
-Én.. De. Csak megleptél- kezdte lecserélni a ruháját - Nem tudtam miért kezdtél el vetkőzni- nézett rám enyhe pírral az arcán.
-Azt hitted itt akarom? - röhögtem el magam, miközben nekem is lassan vörösödött el az arcom- Gyere, menjünk inkább a tó felé - indultam meg.

Nem telt sok időbe míg kiértünk a vízpartra. Leraktuk a cuccokat, majd egyenesen a vízbe indultunk.
-Nem számítottam arra, hogy ilyen jó lesz a víz - mosolygott rám David.
-Nem nagy a tó, persze, hogy nem jéghideg - vigyorogtam rá, majd odahajoltam és adtam a szájára egy puszit.
-Meg fognak bámulni!
-Amíg nem ütnek, nekem mindegy-vontam meg a vállam, majd körbenéztem- Amúgyis leúszunk itt bárkit. Talán téged is beelőzlek ebben.
-Azt kétlem- vigyorodott el.
-Fogadjunk?
-Ha veszíteni akarsz..
-Ússzuk át keresztbe. Nem vészesen hosszú a táv. Háromra indulunk.
-Rendben! - fordult David a túlpart felé. Úgy látszik komolyan veszi, így fel kell kötnöm a gatyám, ha tényleg nyerni akarok. Meg előbb elindulni..
-Három! -kiáltottam, majd a lehető leggyorsabban indultam el, míg David hangját hallottam, hogy "ez csalás". Akaratlanul is elmosolyodtam, miközben igyekeztem arra koncentrálni, hogy megtartsam az indulási előnyöm.

Végül vesztettem.
Pedig David a parthoz közel még neki is úszott egy gyereknek.
Én annyira elkezdtem röhögni, hogy félrenyeltem a vizet, mikor próbáltam beelőzni Davidet, míg az bocsánatotkért a kisfiútól. Az úgy bőgött, mintha eltörték volna a kezét, én pedig egyszerre köhögtem és nevettem, levegőért kapkodva. David pedig kettőnk között állt és nem tudta eldönteni mit kezdjen velünk. Végül az anyja odajött a gyerekhez. Én épp továbbindultam volna, mikor David visszahúzott a lábamnál fogva és elhúzott mellettem. Így megnyerte a versenyt.
-Csaltál!
-Mondja az aki előbb indult - röhögött David- Menjünk vissza a túloldalra. Ott hamarabb mélyül és nincs ennyi gyerek.
-Ja, még csak az kéne, hogy a többi gyerek is arra a sorsra jusson, mint az előbbi.
-Nem történt vele semmi!
-Úgy bőgött, mintha minimum kitépted volna valamelyik veséjét- röhögtem.

Az idő csak úgy repült felettünk, mire észbe kaptam már éhesen indultunk ki valami harapnivalóért a partra.
David szinte húzott maga után, egy ponton azonban lehajolt és a vízben a hátára húzott, majd felemelkedett.
,, A víz miatt úgyis könnyebben visz"-próbáltam magamban helyretenni azt a szégyent, hogy ilyen gyorsan felkapott. Ahhoz viszont fáradt voltam, hogy bármit is tegyek.
-Együnk kukoricát- jelentettem ki, amint megéreztem az illatát.
-Együnk-bólintott David, miközben lerakott.
-Szeretem, hogy ennyire könnyen egyet értesz.
-Én is éhes vagyok-nevetett fel- egész végig a vízben voltunk, bármit megeszek.
-Ott van! - láttam meg a táblát, így beszélgetés közben elindultunk arra felé.
-Mellesleg... - folytatta David ahogy rám nézett- Elég durván leégtél, úgyhogy akármit mondtál volna, veszek neked.
-Meghívsz?
-Te csak ennyit hallottál?! Holnap mindened fájni fog!