Mentsvár

36. Fejezet

Jake szemszöge

Végüllis többet is megtudtam, mint amiért mentem. Az igazi szarkeverő Paul volt. David egyetlen bűne az, hogy nem mondott semmit, vagyis titkolózott előttem, de nem csalt meg. A felismerés hatására sok teher lekerült rólam, a megalázottság és a fájdalom érzése mégsem tűnt el és nem érzem úgy, hogy újra akarnám most kezdeni a kapcsolatot. Összezavarodtam, az érzéseim ellentétben álltak a gondolataimmal. Talán egy kis időre van szükségem.
Mindenesetre megnyugodtam, hogy hétvége jön. Nem bírtam volna ki mégegy napot.
Talán Paul elhiteti vele, hogy ő az áldozat. Vagy talán David hisz nekem..
A tiltását otthon feloldottam, de az elkezdett üzeneteim kitöröltem. Nem fogom győzködni. Vagy hisz nekem, vagy nem. Fél órával később megkönnyebbülten láttam a z üzenetét, hogy nekem hitt és nem annak a patkánynak... Úgy döntöttem felhívom és olyanokat mondtam, amiket személyesen sokkal nehezebben tudtam volna kimondani.
Elmondtam neki, hogy nincs kétségem afelől, hogy ártatlan, ezután kitálaltam neki az aggályaimról és időt kértem. A vonal túloldaláról egy megszeppent, de reményteli hang válaszolt.
"Várni fogok rád"
A pulzusom megemelkedett, vörös arccal, válasz nélkül rácsaptam a telefont.
Ez nem azt jelenti, hogy mostmár mindent lehet..

David szemszöge

A Jake-kel folytatott hívás után erő töltött el. Tudja és elhiszi, hogy nem mozdultam rá másra. Viszont a bizalmát vissza kell szereznem. Nem lehet több titkolózás a jövőben és éreztem a hangján, hogy még mindig fáj neki az egész ami történt. Viszont várok rá ameddig csak kell! A remény megtöltötte az egész lényem.

Másnap is írtam neki, viszont nem nézte meg, így nem zaklattam további üzenetekkel. Paul-lal pedig megszakítottam a kapcsolatot. Miután elköszöntem tőle, azt mondta megérti, úgyis mindenki basztatja. Majd elkezdett engem okolni azért, hogy olyan amilyen. Ezen a ponton pedig rájöttem, hogy ez mind csak manipuláció, talán a fele nem is igaz annak amit leír... Végül pedig letiltottam.
Rendesen padlóra vágott minket..
Most viszont végre van esélyem helyrehozni a dolgokat.

Bár a feladat nehezebbnek bizonyult, mint az elsőre gondoltam.
Hétvégén egyáltalán nem tudtam Jake-kel beszélni. Az iskolában azonban volt egy jelentős különbség. Egyáltalán nem volt mérges rám.
Az nap első kérdése pedig egyenesen meglepett.
-Figyelj... Nálad van a kulcstartó amit még tőled kaptam?
- Igen - bólintottam.
- Visszakaphatom?

Én örömmel adtam a kezébe azt a régi ajándékot, amit ő azonnal visszarakott a kulccsomójára.
Ekkor mosolyogva rámnézett és megköszönte.
Természetesen ez akkor történt, mikor magunk között voltunk, nem pedig az iskolában. Ott kihúzta magát, és úgy sétált mint aki uralja az épületet és gondtalan. Ettől pedig csak még értékesebbé vált, mikor mosolygott reggel..

Ez pedig így váltakozott. Én reggelenként egy szál vörös rózsával vártam az ajtajában és mosolyogva néztem, hogy visszakanyarodik szintén vörös arccal, hogy "ezt biztos nem hurcolja az iskolába"

Úgy éreztem minden rendben lesz. Túlteszi magát a történteken, én pedig várok rá addig, amíg úgy érzi tudja folytatni a kapcsolatunk.
Én pedig immár egy hete vártam egy szál virággal.

-Nem vagyok lány! Nem is érdekelnek a hülye gazok- vette ki a kezemből az újabb szál rózsát.
-Akkor hová viszed? - néztem, ahogy füstölögve indul fel a lépcsőn.
-Kidobom! Ennyi kerti gazt venni..
- A szobájában van az összes, amit eddig kapott - jött oda hozzám Alisa, miközben a reggelijét eszegette.
-Tudom-mosolyogtam rá- Azért hozom neki, mert szereti. Csak magának sem szereti bevallani, mert..- a mondatom ekkor az épp visszatérő Jake szakította félbe.

-Mert buzis - fejezte be a mondatot kicsit másképp, mint azt ahogy én terveztem. Úgy tűnik kezd visszatérni a régi stílusa is. Alisa úgy tűnt nem tudta, hogy ezt a szót szitokszóként is használják, csak ártatlanul nézett.
-Dehát te.. - kezdte el, de ekkor Jake észbe kapott és leggugolt Alisához- Ezt nem hallottad, rendben?
-Oké.. De akkor nem is akkor hívnak buzisnak, ha fiúval pusziszkodsz, hanem ha szereted a virágokat?
-Jake, mit tanítottál Alisának?!-halottam meg az édesanyjukat a háttérből- Mi lesz ha ilyet mond az iskolában?!- ekkor Jake hirtelen felkapta a hátizsákját és indult is kifelé.
-Mennem kell - csukta be az ajtót.
-Ezt később neked kell elmagyarázni neki, ugye tudod?
-Azt hittem tudja mit jelent..
-Elsős.
-Néha ijesztően okos dolgokat mond...
-Olyan környezetben él, ahol nem hallott egy káromkodást sem a homoszexualitással, erre te megtanítod- röhögtem el magam.
-Akkor nem káromkodás, ha lebuzizom magam, nem? - nézett rám elgondolkodva.
-Jó kérdés...

Sajnos a nap hamar eltelt, de jó volt visszacsöppeni a szokásos mindennapokba. Egyedül az intimitás hiányzott. Jake-kel továbbra sem jártunk, így egy puszi is tilos volt, amit a saját káromon tanultam meg.
Az arcára adtam egyet búcsúzóul és egy emberes pofont kaptam, amitől még Jake is megszeppent.
-Ezt nem így akartam - csukta be az ajtót vörös fejjel.

Jake szemszöge

Szegény David.. Elég durván lekentem neki egyet. Mi a fasz bajom van? Csak megpuszilt.. Miért nem tudok megint normális lenni!? Azt a mocskot meg sem akarta puszilni.. Bárcsak elfelejteném a történteket.. Ha beleverem a fejem a falba elfelejthetem? David szenved és próbálkozik azért mert időre van szükségem. Kurva életbe! Dolgozd. Már. Fel. - vágtam épp a gyomromba, mikor Alisa belépett a szobámba.
- Túl sok valóságshowt nézel- lépett vissza a küszöb elé és becsukta az ajtót.
-Akkor lettél volna eszes, mikor azt mondtam reggel, hogy "buzis"-mormogtam magamban.
-Anya elmondta, hogy az csúnya szó és használj te is mást! - kiabált vissza az ajtó túloldaláról.
-Neked miért ilyen jó a hallásod?!- ekkor a húgom úgy döntött visszajön, így leült mellém az ágyra.
-Lehet csak te vagy süket. Játszuk azt, hogy én vagyok az orvos és megvizsgállak..
-Ha szeretnéd..-feküdtem el az ágyon, hogy Alisa "megvizsgálhasson".