34. Fejezet

672 55 5
                                    

David szemszöge

Mikor halottam ahogy kattan az ajtó zár, úgy éreztem mintha egy kőtömb nehezedett volna a vállamra. Ott álltam, egy apró kulcstartót szorongatva, amit volt tulajdonosa dobott oda nekem.

Egy ideig még ott álltam. Még beszéltem volna hozzá... De nem mozdult a kezem. Ekkor megláttam, hogy egy ismerős jármű kanyarodik be az utcába. Ez Jake családjának az autója. Az arcom vörös volt a visszatartott könnyektől és most szakított velem a családtagjuk. Nem lenne jó ötlet így találkozni.

Villámgyorsan sarkonfordultam és elkezdtem szedni a lábam, hogy minél hamarabb eltűnjek a szemük elől.
Ez lesz a kapcsolatunkkal is?
Eltűnünk egymás szemében?
Hogy fogok ránézni holnap?! Ahogy ismerem hozzám sem szól..

Jake szemszöge

A nap további részében fent gubbasztottam a szobámban. Szánalmasnak éreztem magam és forrtam a dühtől.
Biztos, hogy nem megyek sehova.
-Jake-nyitott be Alisa a szobámba-Mi történt Daviddel?
-Hogy érted ezt? - kérdeztem vissza. Tud valamit amit én nem?
-Mikor anyával jöttünk akkor indult el a háztól.. És nagyon szomorúnak tűnt... Meg fogod vigasztalni?
-Nem.
-Tényleg? - nézett rám nagy szemekkel.
-Milyen volt az iskola? - tereltem a témát.
-Ma kaptam egy beírást...
-Mi történt?
-Elmondom, ha te is elmondod mi történt veled - fonta össze a karjait.
-Szakítottunk Daviddel.. - sóhajtottam. Olyan furcsa érzés volt kimondani.. Szinte valótlannak tűnt - Na, és te miért kaptál beírást ma?
-Az egyik lány cikizett a kutyusos pólóm miatt, ezért meghúztam a copfját! Csak bejött az ügyeletes tanár...-ezen a ponton akaratlanul is elmosolyodtam.
-Nem vicces! Anya leszidott érte az autóban!
-Azt meghiszem...

Ezután pár pillanatig még ott állt az ajtóban és nézett engem, majd kifutott a szobából. Nem értettem mi üthetett belé, egészen addig, míg egyszer csak be nem állított egy bögre kakaóval.
-Ez micsoda?
-Kakaó. Megkérdeztem anyát mit csináljak.
-Elmondtad neki, hogy szakítottunk Daviddel, igaz? -ekkor bólogatott, majd odahozta a kezében szorongatott bögrét és nekem adta.
-Te is nagyon szomorúnak tűnsz
-Hát... Köszönöm a kakaót-mosolyodtam el- Máris jobb kedvem van..-ekkor Alisa komolyan a szembe nézett.
-Már elsős vagyok! Nem vagyok kisgyerek, tudom, hogy hazudsz! - futott ki a szobából.

Azt hiszem el kell intéznem ezt később....
Másnap reggel Alisa ébresztett fel, így egy reggelit csináltam magunknak, majd felkaptam a táskám és elindultam. Tettem egy nagy kört, majd hazamentem, legnagyobb meglepetésemre mégsem voltam egyedül. Apám a kanapén ült és különböző újságok voltak kiterítve mellé. Mikor beléptem, felkapta a fejét.
-Hogy hogy itthon vagy? - néztem rá.
-Jake, te mit keresel itt? Iskola van.
- Hát.... Nem számítottam, hogy bárki is lesz még itthon - mentem oda a kanapéhoz és ránéztem az újságokra. Többsége álláshirdetéseknél és munkalehetőségeknél volt kinyitva.
-Ez nem elfogadható válasz! Én soha-
-Téged kirúgtak? - néztem tovább az újságokat. Ekkor, mint aki lebukott, elkezdte összerendezni őket.
-Nemrég leépítés volt a cégnél és elbocsájtottak - bólintott komoran.
-Más tudja ezt?
-Csak te, mert ellógod az iskolát-nézett rá az órájára-.... Már egy-két tanóráról lemaradtál. Most indulj el és beérsz a következőre, ha akarod most az egyszer leigazolom.
-.... Anyának mikor tervezed elmondani, hogy munkanélküli lettél?
-Amint találok új munkát.
-Segíthetek keresni neked.. Neten lehet több sikerrel járok, mintha újságokat olvasnánk.
-Ezeket is át kell nyálazni. Holnap a számítógépen megnézem. Most pedig indulás iskolába.
-Ma nincs sok órám-füllentettem- Inkább segítek ezekkel - ültem le mellé a kanapéra- Mit csinálsz ha nem talász hamar munkát?
-Keresek tovább.
-Anélkül, hogy elmondanád másnak?
- Meg kell találni a megfelelő alkalmat..
-Ha egyáltalán van olyan-nyitottam ki az egyik újságot, majd elkezdtem átlapozni.

David szemszöge

Be kell bizonyítanom Jake-nek, hogy nem szándékosan történt. A hezitálásom miatt, valószínűleg nem tudja eldönteni, hogy mi történt valójában..
De hogyan érjem el, hogy higgyen nekem?

Az iskolában nem lepett meg, hogy nem tűnt fel, nem akar látni és amilyen forrófejű, egyből eszébe juthatott ez a megoldás.. Ki kell találnom, hogy ezt hogy hozom helyre.

Ekkor az értesítő jelzett a telefonom.
Reménnyel telve megnéztem az üzenetet, de Jake neve helyett csak Paul-é villogott.

MentsvárWhere stories live. Discover now