Mentsvár

31. Fejezet

Jake szemszöge

Hajnalban ébredtem meg, szinte ugyanolyan fáradtan ahogy lefeküdtem. Az éjjeli szekrényen lévő telefonomhoz nyúltam és megnéztem az időt. Ekkor észrevettem David üzenetét, miszerint összeül pár ismerősével beszélgetni. Hozzátette,hogy majd utána ír, de nem láttam azóta új üzenetet. Remélem nincs még mindig ott, mert holnap még túl kell élnie az iskolát. Ezután inkább letettem az eszközt és igyekeztem visszaaludni. Szerencsére nem telt sok időbe, míg visszaaludtam, így pár órát még tudtam pihenni mielőtt megszólalt az ébresztőm.

Mikor a sulihoz értem, David várt előtte. A falnak dőlve nézte a földet, szinte észre sem vett volna, így mosolyogva elé sétáltam.
-Csak nem másnapos valaki?-léptem oda.
-Nem..-mosolyodott el halványan David.
-Mi? Kajak másnapos? Még csak kedd van- fordult felénk vigyorogva valami nyomorék.
-Kopj le, azt sem tudom ki vagy- néztem rá, mire az megijedt és besietett az épületbe- Kéne egy nap, mikor nem idegesít fel valami faszfej..-sóhajtottam.
-Egyetértek..-karolta át a vállam David, majd elindultunk befelé az iskolába.

David szemszöge

Mikor Jake-kel az oldalamon indultam befelé, folyton csak a válaszom jutott eszembe. Azt mondtam egyetértek vele... és ez a mondat olyan mélyről és őszintén tört fel, ami nem látszott az egyszerű szó mögött. Egyetértek vele, hogy nincs szüksége valami faszfejre. Kár, hogy én vagyok az.. Hogy közöljem vele egyáltalán? Mit kéne tennem?

-David?-rázott ki a gondolataimból egy hang.
-Igen?
-Minden oké? Kurva sápadt vagy- nézett rám aggódó tekintettel Jake. Szinte megszakadt a szívem, mikor ránéztem. Neki? Pont neki kell majd szenvedni, azért ami történt?
-Én.. - kezdtem el, de nem bírtam befejezni azon a módon, ahogy eredetileg akartam- Csak a kiküldött tájékoztató, a továbbtanulás.. Ezer fajta lehetőséget átolvastam és fogalmam sincs merre kéne továbbindulni miután itt végeztem.

Ez úgy sem a megfelelő alkalom, hogy elmondjam neki.. Az iskolában vagyunk sok emberrel körülvéve, akikre az égvilágon nem tartozik semmi.
Így marad a délután...
 
                             ***

Egész nap kerestem a megfelelő alkalmat, de valahogy nem tudtam kimomdani.
És mikor feleszméltem már köszöntünk el egymástól.
És egyre csak távolodtam a megfelelő időponttól.
Egymás után pörögtek az órák.
Éjjel csak bámultam a plafont, majd elérkezett a reggel.
Karikás szemekkel, zombiként indultam az iskolába.
Jake valamennyivel később ért be, így nem sok időm maradt becsengő előtt.
-Figyelj.. Mondanom kell valamit-kezdtem el, de már is félbeszakított a tanórát jelző fülsüketítő zaj.
Jake felmérte a helyzetet, végignézett rajtam, majd komolyan megszólalt.
-Ha fontos, beszéljük meg suli után.
-Ahogy szeretnéd..-indultunk befelé az épületbe.

Van egy teljes délelőttöm felkészülni.
Legalábbis ebben a tudatban sétáltam a folyosókon.
Míg nem keresztbe húzta egy üzenet a számításaim.
Paul írt rám.. Az üzenetét az értesítésben átfutottam, ami nem állt másból, csak pár szóból..
,,szia..nem tudom még mindig él-e az ajánlat, hogy beszélgessek veled azok után ami történt köztünk"

Ekkor hirtelen megszólalt egy hang mellőlem.
-Mi történt "köztetek"?