24. Fejezet

1K 75 5
                                    

Jake szemszöge

Egy sötét felhő közelített felénk anélkül, hogy tudtunk volna róla. Minden úgy tűnt a legnagyobb rendben van. Az iskolában is pár nap alatt lecsengett a hír rólunk, majd leszarták, ahogy annak lennie kell.

Egész nap tűkön ülve vártam, hogy vége legyen a tanításnak és elmenjünk Daviddel gokartozni.
-Jake!
-Hm? - fordultam David felé.
-Nézd meg a mondatot amit írtál-nézett a vázlatomra.

A füzetemben egy félbehagyott mondat után már csak pár vonal díszelgett. Teljesen elvesztettem a fonalat. Semmire nem emlékszem az órából..
Áthúztam az elrontott mondatot, majd David felé fordultam.
-Hánykor fog nyitni?
-Mi, a gokart? - kérdezett vissza hallkan, mire csak bólintottam egyet.
-Ne aggódj, mire végzünk az órákkal már nyitva lesz-mosolygott rám- Pedig előtte még le is kell cuccolnunk..
-Közelebb laksz, én is csak lerakom hozzátok.
-Ti ott hátul! - nézett ránk a föci tanárunk- Nem zavarok?!
-Nem. Vagyis.. -csúsztam lejjebb a széken - Bocsánat.
-Elnézést, csendesebbek leszünk!-szólalt meg David.

Mikor a tanár mérgesen visszafordult oldalba böktem Davidet.
-Szerintem nem tetszett neki a "csendesebbek" szó - súgtam oda.
-A te válaszod után szerintem minden megfelelt neki-dőlt hátra vidáman.

***

-VÉGE! - kiállítottam.
-Ideje volt - nyújtozkodott David.
-Végre mehetünk erről a lepratelepről!-indultam ki mosolyogva a suliból. Végre vége a tanításnak! Szinte kibújtam a bőrömből. Amint kiléptünk a suli kapuján kéz a kézben sétáltunk tovább. Davidéknél lepakoltuk a felesleges dolgokat, a lakáskulcsot meg pénzt a zsebünkbe tömködve indultunk.

-Mintha valamit elfelejtettünk volna...
-Szerintem minden megvan-tapogattam meg a zsebeimet.
-Rossz megérzésem van..
-Majd elmúlik-csaptam a vállára- Kész vagy?
-Persze - mosolyodott el. Pedig nem hiába volt rossz megérzése. Már csak pár óra választott el minket a bajtól.

Mi pedig csak sétáltunk a napszemüvegben a fényes időben.
Végül is mit tehettünk volna? Az eseményeket néha erőltetni sem kell és csak robognak előre egy irányba.. Egyszerűen mentünk randizni, mint egy normális pár. A világért nem mondtam volna le erről.

Mikor odaértünk csak pár embert kellett kivárni a sorban és már vehettük is a jegyet.
A pálya szélénél beültettek a gokartokba, elmondták a kötelező szöveget a fékről és a gázról és indulhattunk is.
Azt hittem David visszafogottabb lesz, de meglepett. Mindketten padlógázzal indultunk az első kanyarban pedig be is előzött és amelyik oldalról kerülni akartam, figyelt és mindig elém kanyarodott. Egy figyelmetlenebb pillanatában viszont mellé tudtam furakodni, és a falhoz kényszerítettem így kénytelen volt befékezni, ha nem akart nekimenni.
Szinte az egész kört én vittem, de az utolsó kanyart a gyorsaság miatt nem tudtam bevenni így beleszaladtam a pálya szélébe és egy ott dolgozó húzott ki a csávából, amíg David süvített a pályán. Ez a gyerek mindent belead..
Amint újra versenyképes voltam, azonnal indultam is, de alig értem be.
Rendesen lefáradtunk mikor lejárt az időnk.
Vettünk két üveg vizet, és egy-egy szendviccsel leültünk a kirakott padra.
-A következő kört én fizetem-jelentettem ki, mivel David állta az első játékidőt.
-Reménykedtem, hogy akarsz következőt-ivott bele a vízébe- Végre találtam méltó ellenfelet- mosolyodott el. Ekkor kicsit hátradőltem a padon.
-Megleptél. Azt hittem rosszabb leszel.
-Én? Viccelsz? Alig tudtad tartani az iramot-röhögött.
-Vagy kegyelmesebb..- mosolyodtam el - Még szerencse, hogy nem hagytam magam lealázni- haraptam bele a szendvicsembe.
-Hát... Ahhoz még jobbnak kell lennem,hogy le tudjak zúzni másokat.
- Vagy végignézed ahogy jobb leszek nálad- vigyorogtam rá.
-Azt majd meglátjuk - kellt fel- Mehet mégegy?

Késő délutánig versenyeztünk, mire végre el tudtunk szakadni a helytől.
Az idő bár hűvösebb volt, de még élvezhető így busz helyett gyalog indultunk haza.
Ez egy nagyon rossz döntés volt. Ezen a napon szembesültünk a viharral.
Dehát azt hiszem... Ez ilyen?
Végülis mi fogtuk egymás kezét, szóval mi voltunk akik provokáltak, vagy mi...

A beszélgetésbe belefeltkezve mentünk, így észre sem vettük, hogy valami banda épp lebuzizott minket.

MentsvárUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum