Mentsvár

20. Fejezet

David szemszöge

Miután megvettük a szendvicseinket, leültünk a teremhez közeli lépcsőre. Végre egy kicsit több időnk lett volna... És ekkor nyílt a terem ajtaja.
Dora lesett ki az ajtón, majd kiszólt, hogy a tanár üzeni, induljunk befelé.
Kettesben akartam lenni Jake-kel!
Persze kénytelenek voltunk felkellni, viszont keltett egy kis figyelmet a tény, hogy kajával a kezünkben félig teli szájjal állítottunk be..
-Ti meg mit csináltok!? - nézett ránk idegesen a tanár.
-Öhm... - próbálta lenyelni a falatot Jake- Elnézést.

Én csak bólintottam egyet és húztam a helyére Jaket, ahol leültünk. Mikor a tanár visszafordult a táblához, mi csak vigyorogva egymásra néztünk. Mindketten tudtuk, nem sok híján... de megúsztuk, hogy az igazgatóiba kössünk ki. Őszintén szólva mióta ebben az iskolában vagyok talán egyszer láttam az iskola igazgatóját a folyosón így nem is igazán tudom mit lehetne tőle várni..

Jake szemszöge

Mikor a szendvicsekkel leültem a lépcsőhőz Daviddel, valahogy nyugodt és kellemes érzés kerített hatalmába, viszont hamar kiszakadtunk ebből, mikor vissza kellett menni az osztály pezsgő légkörébe.
Lehuppantam a székbe és mintha ez a pörgés magával húzott volna engem is, bár az osztály egy része még ébredezett, a másik része már nyüzsgött. Páran pedig a holnapi pénteknek örültek előre . Valószínűleg mindenki elfelejtette a holnapi témazárót....

Ekkor vettem észre, hogy David a telefonjából néz fel, a készüléket pedig a zsebébe csúsztatja és lassan elmosolyodik.
-Nincs kövi óra. Az előbb küldték be az osztály csoportba-mondta hallkan.
-Ezért mozgolódik a fél osztály... - ismertem fel a helyzetet teljes valójában.
Ritkaság számba megy, hogy ha ilyen történik...
És mekkora szerencse, hogy a matek marad el! Kicsit ellazulva hátradőltem a székben és hallgattam az óra többi részét.

Az óra hamar elment, és mindenki öröm mámortól lódult a terembe, ahol csak reménykedhettünk, hogy nem lesz helyettesítő tanár. Pár ember szinte azonnal bealudt, amint jól elhelyezkedett egy félreeső padban...
Ekkor David rántott ki a gondolataimból aki a kissé kócos hajamat "igazgatta el" , de láthatóan inkább csak magát szórakoztatta a hajam birizgálásával. Amin még én is meglelpődtem, hogy elég jól esett és kissé álmosított..

-Legközelebb nem maratonozunk le ennyi filmet-mormogtam oda neki, miközben ledöntöttem a fejem a padra.
Mellettem David könyökölt és esze ágában nem volt abbahagyni a hajammal való játékot.
Valószínűleg csak bólintott egyet arra amit mondtam, mivel választ nem kaptam a kijelentésemre. Bár ez nem sokáig foglalkoztatott, mivel hamarosan elaludtam...

Arra kelltem fel, mikor rázogatni kezdték a vállam.
-Hagyjál - dünnyögtem.
Erre valaki a hónaljamnál fogva állásba húzott fel, így kénytelen voltam megállni a lábamon.
Megdörzsöltem a szemem és egy alakot láttam kiélesedni a szemem előtt.
-Fölkelltem volna magamtól is... - förmedtem Davidre, aki csak elmosolyodott.
-Csak rásegítettem.. Ki kell mennünk a teremből.
-Átaludtam az egyetlen jó órát ma?!
-Nem is volt, szerencsédre.
-Erről beszélek én is! Most meg gondolom tesi jön - kezdtem előkeresgélni az órarendet, de megelőztek.
-Eltaláltad.

Szinte félálomban kerültem az öltözőbe, ahol viszont felébredtem. Túlságosan is.

Az öltözőbe érve szokásosan megcsapott az izzadságszag, és komótosan elkezdtem átöltözni. Velem szemben David épp egy tornacipőt csórt be, és át is kezdett öltözni...
Eddig is formában volt, azt meg kell hagyni, ma viszont úgy nézett ki, mint aki most tolt le három edzést..

Amikor a gatyáját vette le, tűnt fel, hogy folyamatosan őt stírőlöm, így inkább a cuccaimhoz fordultam vissza..amiken egy vércseppet láttam meg. Elpattant egy ér az orromban?! Pedig konkrétan nem csináltam semmit, azon kívül, hogy ártatlanul végigpillantottam Daviden.
Az orromból pedig csak tódult ki a vér így hamar feltűnt másnak is. A gatyámból az egyetlen tiszta zsebkendőt kapartam elő, amit ha akartam se tudtam volna jobban összegyűrni. A célnak viszont megfelelt, így azzal vártam meg, míg a vérzés lassan ellál.
Több kérdést is kaptam, hogy mi történt, de egy vállvonással elintéztem.
A tesiterembe becsöngőkor én is ugyanúgy mentem ki mintha mi sem történt volna..
A tanár viszont kiszúrta a tesipólómon a vérfoltot, ami szinte világított a fehér pólón.
Csak átfutólagosan megemlítettem az orrvérzést, miközben a tanár kiküldött, hogy vegyem vissza a normális pólómat.

Végül az lett az egész cirkuszból, hogy a kispadra ültettek.
A többiek meg fociztak, míg én csak annyiról tehettem, hogy eleredt az orrom, miközben mást néztem.

Ilyen könnyen ellógni egy órát... És még csak nem is szándékosan.